Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

A magyar költészet napját Los Angeles-ben is ünnepelték

Oravecz Imre íróval, költővel, tanárral ünnepelte a magyar közösség irodalomra fogékony csoportja a magyar költészet napját Los Angel...


Oravecz Imre íróval, költővel, tanárral ünnepelte a magyar közösség irodalomra fogékony csoportja a magyar költészet napját Los Angeles-ben.

A San Diego-i Magyar Ház meghívását követően április 15-én a Magtár adott helyet annak az délutáni összejövetelnek, ahol Oravecz Imre íróval - költővel beszélgetve, felolvasást tartva adtak témát a magyar költészet napjának.


Oravecz Imre a Heves megyei Szajlán született 1943. február 15-én. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar—német szakon szerzett diplomát. Első versei az Alföldben jelentek meg. 1967-ben Budapestre költözött, a következő évben versei megjelennek az újvidéki Hídban. A fiatal költőt Weöres Sándor mutatta be a Költők egymás közt című antológiában. Első önálló kötete a „Héj” négy évvel később, 1972-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. Nem sokkal ezután disszidált: először Párizsba, később Londonba ment, majd 1973-ban három hónapon át az Egyesült Államokban (Iowa City) volt az International Writing Program irodalmi ösztöndíjasa.

Rövid hazatérését követően ismét elhagyta az országot, 1976-ban Chicagoban beiratkozott az Illinois-i Egyetemre, ahol nyelvészetet és kulturális antropológiát tanult. Nemsokára újra hazatért. 1979-ben a Magvetőnél megjelent „Egy földterület növénytakarójának változása” című második kötete, a Móra Ferenc Kiadónál pedig „Máshogy mindenki más” című gyermekvers-kötete. „A hopik könyve” című harmadik verseskötete 1983-ban jelent meg, mialatt az Élet és irodalom munkatársa volt. 1985-86-ban a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i kampuszán vendégtanárként angol versírást tanított, a modern német líráról adott elő, fiával bejárta a délnyugati államokat.

1988-ban harmadszorra is disszidálni akart: egyéves berlini DAAD-ösztöndíja után nem kívánt visszatérni Magyarországra, de a rendszerváltozás miatt harmadszorra is hazatért. Megjelent 1972. szeptember című negyedik, nagy sikerű verseskötete, 1994-ben pedig a Helikon Kiadónál „A chicagói magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása” címmel megjelent egybegyűjtött verseinek kötete.

1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, német irodalmat és amerikai őskultúrát tanít. 1996-ban Weöres Sándor-díjat kapott. Eddigi költői főműve, „Halászóember (Szajla. Töredékek egy faluregyényhez 1987-1997)” című verseskötete 1998-ban jelent meg a pécsi Jelenkor Kiadónál.  Életművével, a tárgyias költészet objektív világának átszellemesítésével, líra és epika, vers és próza poétikailag termékeny szintézisének megteremtésével kiérdemelte a Kossuth-díjat, melyet 2003-ban vehetett át.

A régóta tervezett, az életmű alakulásának középpontjában álló faluregény – „A rög gyermekei” trilógia – első kötete, „Ondrok gödre (2007 „Az álom anyaga” alcímmel), az Árvai család emigrációba vezető útját elindító regény Szajlán játszódik. A második kötet a „Kaliforniai Fürj” (2012), a kivándorlás, az Amerikába való beilleszkedés rögös története. A harmadik befejező rész pedig, az „Ókontri” (2018), amely a régi emigráns magyarok magyar-angol keveréknyelvén óhazát jelent, egy Kaliforniából az 1930-as években Magyarországra költöző második nemzedékbelinek lesz az otthona. Az első kötet 1857-ben kezdődik, az új regény pedig 1956-ban ér véget, így lesz a három könyv, száz esztendőt felölelve, az igazi realista regények érvényeivel a magyar társadalomtörténet forrásértékű dokumentuma. Egyetlen család és több nemzedék otthonvesztésének és otthontalálásának, mindennapjainak és ünnepeinek, nyelvváltásainak és hallgatásainak pontos, líraian megkapó krónikája.

Oravecz Imre jelenleg Szajlán él.


A Magtár irodalmi kávéháznak berendezett terében, a találkozó előtt interjú készült Oravecz Imrével, a MTV „Öt kontinens egy nemzet” című műsorába. Ezt követően hallgathatta meg a közel negyven érdeklődő a Kaliforniai Fürj 57. fejezetéből történő felolvasást a szerző előadásában. Innen könnyedén kaptak szárnyra a kérdések, amik kitöltötték az este további részét, melyben irodalomról, Oravecz írásairól és életútjáról, azok összefüggéseiről esett szó. A résztvevők közül többen azonosultak a regény szereplőinek sorsával, érzéseivel, kételyeivel, vagy megtalálták saját maguk által megélt érzelmek pontos leírását. Ekképpen a beszélgetés igazán tartalmasra, személyesre és sokszínűsége sikeredett. Az irodalom kulturparipájáról a gasztronómia élménytengerére átnyergelve folytathattuk a magyar hagyományok ápolását, hiszen valódi vasárnapi menüvel találkozhattak a beszélgetés lelkesedésében megéhezett vendégek: tyúkhúslevessel és rántott szelettel krumplipüré mellett.

A vacsora előtt egy nagyszerű kezdeményezés első epizódja vette kezdetét, a teljesen kezdő, néptánc iránt érdeklődő lelkes felnőtteket Nagy Vivien és Kovács Dénes Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjasok tanították meg a vajdaszentiványi tánc alapfiguráira. Itt tartózkodásuk végéig – amely már kevesebb, mint két hónap – szívesen szenteli valamennyi szereplő a vasárnap délutánját a közös tánc- és énektanulásra.

Hajdu Ferenc

Nincsenek megjegyzések