2018-08-27

Deception and Reality: Living Through the Missing Pages of History - a book by Gabor Kele

Deception and Reality is a book that is filled with exciting real life events told through the eyes of a survivor of WWII, communist terror, and occupations by foreign armies. This book will hold your attention from beginning to end as you read about the sovereignty and grace of God.

It is a journey of a young man through extraordinary events of peace, love, dangers, and fears during and after World War II. There are stories within stories which show the fascinating lives of many in war and peace. It records the life and survival through incredible events and testimonials which help sift truth from deceptive history lines. Each story contains relevant information which is applicable to current political tensions here and around the world. It shows how hiding the mistakes made by the world powers can lead to animosity among people, nations, and religions, making a more peaceful world unattainable.

Rated 5* 

Available at Barnes & Nobles, Amazon or other book outlets in Hard-Copy, E-Book, or Kindle formats.

Few comments from readers below:


"This book shouts of Hungary and its dreadful time of tribulation by one who lived and knows, by one who loved and lost, by one who still remembers: the infliction from surrounding neighbors, from supposed friends and allies." - Anthony Eddy

"This book is a must read for all of European ancestry, for it is a treasure for each family, for each library, for wherever truth is sought and kept by the guardians of tomorrow."  - Anthony Eddy, New Zealand

"I pray that this book will reach the hearts of our world leaders and policy makers..."  - Floreza Alpuerto, - Philippines 

"Kele's story is set in time when the threat of discovery requires extraordinary courage to do the right thing." - Donna S., California

"...The stories unfold from a storyteller beginning from chapter 1 on... The book is full of unreported historical events, intrigue, passion, and daring love. Many sections are gripping as anything you have ever read so far, but please don't read ahead!"  - Dr. C. N. T. England 

"Deception and reality by Mr. Gabor is written for all people; young, old, and in between. Especially for those who seek the truth for those who can gain deeper appreciation of the freedom they enjoy, and for those who still suffer but will find solace in knowing they're not alone and not forgotten. The readers should find these original stories unique, enlightening, and an entertaining learning experience."

"Deception & Reality is one of the most exciting stories I have ever had the opportunity to read. Strictly speaking it would be called an autobiography but that is an inadequate description of these thrilling episodes of living under difficult circumstances. The stories unfold from a storyteller from the first chapter to the last. These are stories within stories. The book is full of unreported historical events that intrique passion and daring love. We should all be thankful for the opportunity to absorb his accounts of how to survive hardship and appreciate our freedom in the West."

"The young man tells his story so that we can experience it and feel it through his eyes and ears, and not only does it come alive. It tells a larger story omitted from history as written by the victors, which is never the whole story, or necessarily true story."


Galícia - Tizenöt nap az elhunyt hősök nyomában - Nyolcadik nap

2.770 kilométer, 4040 fotó, 293 videó. Albert Ferenc írónk kegyeleti túráján meglátogatott 78 katonai temetőt Galíciában, ahol útitársival lerótta a hálát az elhunyt hősök sírjainál.

Nyolcadik nap a Beszkidekben


„Utak mellett bús keresztek, mementóként a sírkertek,”


A nyolcadik napon kegyvesztettek lettünk az Úr szemében, bár nem tudom mit tettünk ennek érdekében. Viszont az is megeshet, hogy az égiek könnye katonáink emlékezetéért hullik. Szerencsére mikor elérjük Lipnica-Dolna város főterét, varázsütésre megszűnik a könnyáradat, /egyelőre/!


Mondhatnám azt is, hogy az egész város a világörökség része, hisz rászolgáltak múltbéli és a jelenben élő lakosai egyaránt e címre. Az tény, hogy bőven szolgálja látnivalóval az ideérkező turistákat, zarándokokat. A város főtere, a két temploma, a Szent Leonárd kápolna egyértelműen a világörökség része, s mint ilyen érdemes a tüzetes szemrevételezésre. Az öreg temetőben lévő kápolnától balra eső sarokban fedeztük fel a nagy világégés jó néhány áldozatának nyughelyeit. Számozásra utaló írás nincs, és azt sem tudom, mennyi harcos pihen e nyugalmat biztosító környezetben. A kis sírkertet, oszlopokat összekötő csőkorlátokkal kerítették le. Fedetlen műkő keretű sírokon, keresztek tudatják, hogy Osztrák-magyar, vagy orosz katonák porhüvelyeit rejti a mély. Művirágok és mécsesek tanúskodnak arról, hogy nincsenek elfeledve. Mi is letesszük az emlékezés virágát, nemzetiszínű szalagunkat és három mécsest gyújtva, /piros, fehér, zöld színű üvegekben/ elbúcsúzunk a harcosoktól, autóba ültünk, miközben az ég ismét sírva fakadt, záporként hullottak könnyei.


A 965-ös úton haladva érjük el Lakta-Gora és Mucowka település között az útszéli erdőben a 304-es számú katonai temetőt melyhez egy csúszós, „dagonyás” út vezet fel. Amint vége az erdőnek, balra fordulva a földúton mintegy ötven méter megtétele után jobbra feltűnik a temető. Gumicsizma és esőkabát, /mint védőfelszerelés,/ és már is gyalogolhatunk a térdig érő susnyásban. A temetőkert csendjét csak az esernyőn kopogó vízcseppek törik meg, míg szemlélődünk a mohával zöldre festett beton sírkövek között. A keresztek árulkodnak arról, hogy osztrák-magyar, német és orosz katonákat temettek ide 1914 decemberében zajló ütközetet követően. Megejtve a kegyeleti kis liturgiánkat, magyar színekbe öltöztettük az öntöttvas feszületet, mécses gyújtást követően magukra hagytuk a hősöket.


Muchowka településen egy félre érthetetlen tábla jelzi a 308-as számú katonai temető megközelítésének lehetőségét, a fő úttól 800 méterre. először Zúzottkővel terített úton a házak között, majd az erdő hatalmas fái között lopva a métereket, miközben az eső nem akarja megadni magát, egy tisztáson leljük meg Krolówka temetőjét. Hatalmas területet laktak be itt a hősök három teraszon.


Elkülönülten, ám egymás közelségében pihennek itt is az osztrák-magyar, a német és az orosz katonák. Az eső szemetel, majd eláll, és ismét szakad. Mind három teraszon megejtettük az emlékezést, Minden nemzetnek kijárt hajdan egy központi emlékmű, így volt hová letennünk a kegyeleti csokrot és a mécseseket.


Miután az eső feláztatta az erdei utat, nem volt merszem tovább menni, pedig alig egy-két kilométerre innen még három temetőt is rejt az erdő. A 305, a 306, és a 307 számon. Nem négy kerék meghajtású az autóm így nem kockáztattam.


Lesziczyna település melletti civil temetője mögött az erdőben találtuk meg a 310-es számú sírkertet. Megközelítése 200 méteres gyaloglás az esőben kalandparkot idéző cselekedet. A temetőben itt is osztrák-magyar, német és orosz katonákat temettek mind 1914 decemberében haltak meg a tetemes mennyiségű vért követelő csatákban. Miután megcselekedtük mit megkövetelt a kegyelet, visszatérve az autóhoz száraz ruhába kellett öltöznünk.


Tovább haladva, a 966-os úton Lapanów településen a katolikus templom mellett a főúttól mintegy 500 méterre a civil temető és mostanság kukoricával beültetett termőföld között vezető szórt kövesúton haladva a felső bejáratnál a ravatalozó szomszédságában van a kis sírkert. Körbe kerítve hagyományos oszlopsorral, melyeket kovácsoltvas láncszemek kötnek össze. Két központi öntvény kereszt dicsőíti a harcosokat, az egyik az osztrák-magyar katonáké. a másik az orosz katonáké. Egyébként 12 acélkeresztet helyeztek el, bizonyára a sorokba temetett katonák fölibe. Az eső közben elállni látszik, inkább csak szemetel. A kis koszorúnk és szalagunk itt is az öntvénykereszten kapott helyet, majd a mécses annak tövében pislogott dicsőítve a vérüket áldozó hősöket.


Következő állomásunk, Tarnawa község civil temetőjében. Baloldalon hátul találtuk meg a 344-es katonai sírkertet, melyet szintén kovácsoltvas láncszemek különítenek el a civil síroktól. Nem olyan régen vágták ki a hatalmas fákat, melyek tuskói árulkodón mutatják veszélyes voltukat, hiszen szinte csak a kéreg körül volt már fás szerkezet, a többi kikorhadt üregként tátong rajtuk. A temetőben itt is Osztrák-magyar és orosz katonák sírjai láthatók. A kegyeleti főhajtás itt sem maradt el, mezei csokor és nemzetiszalagunk felkerült a központi emlékműre továbbá mécsesünket is meggyújtottuk, s elbúcsúztunk.


Visszatérve a 965-ös útra, Zegocina település volt a célpontunk. A katolikus templommal szemben fel egy enyhe emelkedőn a civil temetőben, a középső traktusban jobbra, balra katonasírok (tömegsírok) sokasága vonja magára a bámész tekintetet. Ide 276 harcost temettek az 1914 decemberében zajló ütközet után. E hatalmas temetőben 152 német, 102 orosz és 22 osztrák-magyar katona lelt örök nyugalomra. Az emlékezés nem maradhat el itt sem, könnytől csillogó szem, halk ima, egy kis mezei virágcsokor nemzetiszínű szalaggal átkötve és egy mécses világító fénye, ez minden mit adhattunk.


Már eléggé eljárt az idő ám a hazafelé vezető úton még Kamionka-Mala temetőjét keressük meg a hegytetőn. A 357-es számú katonai sírkert egy valóságos „éden”, ha egy temetőt lehet így nevezni. Idilli környezet, messze a világ zajától, egy erdő közepében. A hegyplatón falazott kőoszlopok között, természetbarát deszkakerítéssel ölelve 59 sorsír, mely közös és 53 egyéni sír. Ezek felett őrködik a felső teraszon egy fantasztikus fakápolna. Bár az eső még most is szemetel, mégis körbejárjuk az egész területet. Feltérképezzük a különböző nemzetiségű katonák sírjait, hiszen 260 harcos porhüvelyét rejtik e horpadt hantok. 92 osztrák-magyar, 157 orosz, 11 porosz katona pihen e földi „paradicsom” hatalmas fenyőfáinak árnyékában. A kápolna ajtajára kötjük szalagunkat, a virágcsokrunkat, majd mécsesünk fénye mellett, eső kopogásával kísérve egy imával köszönünk el e néma harcosok seregétől.


A mai napon nyolc temetőben tisztelegtünk a hősök hantjainál. Megtettünk 110 kilométert, nemegyszer bőrig áztunk, lelkünk, testünk pihenőre áhít, és egy kis melegre, e sok hűvös, vízzel bélelt ruházattól való megszabadulást követően.


Az egész ebédlőt megtöltöttük szárítandó textíliánkkal. Szerencsére a gáztűzhely sütőjének melege hathatós hőforrásnak bizonyult. Végül elzárva a tűzhely minden csapját, pihenőre hajtottuk fejünket, várva az újabb nap kihívásait.






Tony Curtisre emlékezve: Mátészalka – Hollywood

A Magyar Hollywood Tanács közleménye



A kelet-magyarországi város talán legfontosabb éves rendezvényén, az idén augusztus 23-26. között megtartott Fényes Napok Fesztiválon már harmadik alkalommal vett részt a Magyar Hollywood Tanács. A Tanács – amely a város vezetésével együtt 2016-ban avatta fel a régi Zsinagóga falán Adolph Zukor és Tony Curtis emléktábláját – méltóképpen igyekszik megemlékezni Mátészalka „hozzájárulásról” a hollywoodi filmipar fejlődéséhez. Tony Curtis szülei Mátészalkáról vándoroltak ki az Újvilágba, Adolph Zukor pedig a négy polgári iskolát végezte el a városban.


Bokor Balázs, a Tanács elnöke a Zsinagóga közönséggel megtelt padsorai előtt, a város polgármesterének jelenlétében felelevenítette a Bernard Schwartz néven született, később világhírűvé vált filmszínész, Tony Curtis emlékét. A város vezetésének tervei szerint 2019-ben kerül majd átadásra az a városközponti projekt, amely Tony Curtis emlékét is megőrzi. Bokor elmondta, hogy Jill Vanderberg, Tony Curtis özvegye a színész számos használati tárgyát ajánlotta fel a mátészalkai emlékkiállításnak. Az adományt idén szeptemberben adja majd át az özvegy. A tervek szerint maga is jelen lesz a 2019-es ünnepségen. Bokor Balázs egyúttal egy 50 darabos „Tony Curtis fénykép-gyűjteményt ajánlott fel az emlékkiállítás részére.


Hubai Gergely, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója vetítettképes előadást tartott „Tony Curtis és a hollywoodi titkok” címmel. Egy tucatnyi Tony Curtis filmből mutatott be részleteket és tárt fel a közönség előtt érdekes kulisszatitkokat.


A Magyar Hollywood Tanács rendezvénye a Fényes Napok Fesztivál fontos eseménye volt. Mátészalka méltán büszke arra, hogy a hollywoodi filmtörténet két ilyen nagy ikonja kötődik a városhoz. Bokor Balázs a rendezvény végén bejelentette, hogy idén októberben filmes alkotótábort szerveznek Mátészalkán, ahova várják a 14-18 év közötti fiatalokat.

1888-ban Mátészalka lett az első magyar település a mai Magyarországon, ahol az utcai villanyvilágítás megjelent a mai Kossuth utca 16. szám alatt, Szalkai (Schwartz) Pál háza előtt. Ez a lakóház volt az első villamosított ingatlan is a jelenlegi határokon belül az országban. (A Trianon előtti nagy Magyarországon Temesváron indult el a villamos közvilágítás 1884-ben.) Ennek jegyében kezdték el néhány éve megrendezni a városban, hagyományteremtő jelleggel, a Fényes Napok programsorozatát augusztus végén, szeptember elején.

Az első ilyen rendezvényre 2003. szeptember 4. és 6. között került sor, gazdag ifjúsági zenei, színházi programokkal. Az idei fesztiválon egyebek között Keresztes Ildikó, a Children of Distance, a Budapest Bár, a Band of Streets koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők, többezer emberes fáklyás felvonulás vonult végig a városon és monumentális tűzijáték zárta az eseményeket.

A Magyar Hollywood Tanács küldöttsége a mátészalkai program előtt felkereste Ricsét, Adolph Zukor szülőfaluját. A 2017-ben nyílt Zukor Csárdában a település polgármestere látta vendégül a tanácstagokat. Bokor Balázs a Hollywoodi Magyar Örökség Kuratórium Adolph Zukor díját kapta Zukor szakmai örökségének megőrzéséért, a hollywoodi magyar gyökerek széleskörű megismertetéséért, a Magyar Hollywood Tanács megalapításáért. A díjat korábban Szakcsi Lakatos Béla, Rófusz Ferenc és Horváth Károly „Charlie” kapta meg.

2018-08-26

KMCSSZ vezetőképző tábor a Sík Sándor Cserkészparkban, Ohioban

KMCSSZ sajtóközlemény



2018. augusztus 2. és 12. között folytak le a Külföldi Magyar Cserkészszövetség központi vezetőképző táborai a Sík Sándor Cserkészparkban, mely Buffalótól kb. 2 órányira fekszik délkeleti irányban.

Szövetségünk ebben az évben jobban kiemelte a “Légy Résen” cserkészjelszót mint közös tábori témát kiegészítvén a sok gazdag vezetéssel foglalkozó előadást.  A közös „nagytábortűz” témájaként a cserkészjelszót használtuk, ami egész tömören magába foglalja a cserkészek jellemét – hogy mindig résen áll minden feladat előtt, amely Istennel, hazának, embertársait és magyarságának tartozik.

Nyolc önálló táborban 302 résztvevő dolgozott a tíznapos vezetőképző tábor alatt. A 14-16 éves jelöltek kiképzésének középpontjában a kis csoportok, azaz őrsök vezetése, a 17-21 éves jelöltekében a nagyobb csoportok, azaz rajok koordinálása állt. A 22+ éves jelöltek a cserkészcsapatok vezetésének titkait sajátították el. A táboron résztvettek cserkészek Angliából, Argentínából, Ausztráliából, Kanadából, Németországból és  USA-ból. De ezen kívül érkeztek cserkészek Magyarországról és Felvidékről, Kárpátaljáról és Vajdaságból is. Egy napra meglátogatta a tábort dr. Szilágyi Péter, nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos, hogy  a diaszpórában működő magyar cserkészet életébe betekintést nyerjen.

A táborokat nemcsak a számos előadás és gyakorlat tette érdekessé, hanem a 24 órás portyák és kirándulások is. A táboron résztvevő “minta” kiscserkészek és cserkészek lehetőséget adtak rá, hogy a cserkészvezető-jelöltek valós helyzetben kipróbálják az újonnan tanult vezetői fogásokat.


A táborzáráson a vezetőképző vezetőtiszt nagy örömmel és büszkeséggel üdvözölte az újonnan végzett 38 őrsvezetőt, 25 kiscserkész-őrsvezetőt, 8 kiscserkész-segédtisztet, 15 cserkész-segédtisztet és 8 cserkésztisztet.  Számukra a kihívás most a sok tanultat átültetni a KMCSSZ 4 világrészen, 13 országban működő 70 csapatának életébe.

Szövetségünk fennmaradásának és erősségének egyik titka a sikeres vezetőképzésünk – hálásak vagyunk minden cserkészvezető munkájáért, aki vezetőképzésünk megalapozásához, megerősítéséhez és mindennapi működéséhez hozzájárult!  Teleki Pál szavaival élve, “A vezetés elsősorban példa”.  Ez mindannyiunk kötelessége, hogy vezetőképzésünk és cserkészetünk erős maradjon.

Pigniczky Eszter, Vezetőképzés Vezetőtiszt, Cleveland, OH

További információért, kérjük, forduljon az Külföldi Magyar Cserkészszövetség sajtóirodájához:
http://www.kmcssz.org

2018-08-25

2018. augusztus 25. - Szent István napjának emlékünnepe a kaliforniai Orange County-ban

Narancs Megye (OC) Magyarsága valamint Laguna Woods Magyar Klubja
honfitársi szeretettel meghívja Önt, hozzátartozóit, barátait idei
Szent István Napjának Emlékünnepére.


Információ: Csótsits Ágnes (949) 241-9962

RSVP augusztus 20!


2018-08-20

Galícia - Tizenöt nap az elhunyt hősök nyomában - Hetedik nap

2.770 kilométer, 4040 fotó, 293 videó. Albert Ferenc írónk kegyeleti túráján meglátogatott 78 katonai temetőt Galíciában, ahol útitársival lerótta a hálát az elhunyt hősök sírjainál.

Hetedik nap a Beszkidekben


„Hegyek ormán, dombos lankán, völgyek ölén, patak mentén,”


A hetedik nap reggelén, ismét a tovább költözésünk került a központba. Letelt a három nap, a környéket bejártuk, így értelmetlen volt az itt maradásunk. Reggeli előtt bepakoltunk az autóba, majd a svédasztalos kínálatból ismét bőven fogyasztottunk. A személyzettől elbúcsúztunk, megköszönve az állandó segítőkész magatartásukat.

A közelben felfedezett virágüzletben még bevásároltunk, hiszen az otthonról hozott „muníciónk” elfogyott. Bár Eszterem mezei-csokrai felettébb jól beleillettek a temetői miliőbe, viszont a piros színt nem lehetett reprodukálni, így a magyar nemzeti trikolorhoz elengedhetetlenül szükségünk volt a választékbővítéshez. Vásárlás után elindultunk északi irányba ismét a 87-es főúton. Bár erre már jártunk, de most egyelőre más szemszögből nézelődtünk.


Újszandec /Nowi-Sacz/ városát keresztülszelve, az északi oldalon egy várrom keltette fel érdeklődésünket. Túl sokat nem engedett láttatni magából, mivel építési területé nyilvánították a felújítási és állagmegőrzési munkálatok okán. Azért amit megengedtek azt megnéztük, és a várfal tövében a már megszokott ízléses „kertkultúrát” is megcsodáltuk.


Folytatva az utunkat immáron a 75-ös főúton, szinte a városhoz nőtt Zabelcze település elején, még mielőtt a katolikus templomot elértük volna, /150 méterrel előtte/ jobbra kell lefordulni. A sarkon egy hatalmas újépítésű „üvegpalota” cég központ. A főúttól mintegy 500 méterre, igaz tiltják az átmenő forgalmat, de mi behajtottunk; így találtuk meg a 351-es számú katonai temetőt. A temetőben 18 osztrák-magyar és 3 orosz katona pihen 1914-óta. Vigyázza álmukat: két égig érő tölgy és egy fenséges hársfa, melynek nem kell szégyenkeznie, ami a magasságát illeti. A temető viszonylag rendezett, karbantartott, ám a vaskos kovácsolt láncszemek fűzére már hiányos. A mohával belakott betonsírkövek málladoznak, az öntvény keresztek töredezettek, sőt többről hiányoznak. A kis sírkert háta mögött egy kicsiny patak, csörgedező hangja csobogja a szűnni nem akaró altatót. Kegyeleti „szertartásunkat” követően elbúcsúztunk az itt pihenőktől és folytattuk a küldetésünkre kijelölt utat, ami hamarosan keresztezte a Dunajec hömpölygő vizét. Miután átkeltünk a folyó felett átívelő hídon hamarosan újabb állomásunk következett.


Tegoborze településen nem sokat kellett keresgélnünk. A főút jobb oldalán adta magát a lehetőség, a község civil temetőjében. Bár utaló jelek nem árulkodtak, ám kis odafigyeléssel, na meg a temetőben dolgozó sírköves útbaigazítására a bejárattól balra, a temető végének jobb sarkában megtaláltuk a kis bekerített sírkertet, ahová 1915-ben osztrák-magyar katonákat temettek két közös sírba, és orosz katonákat négy közös sírba. A kilátás szép lenne, ha nem itt lenne a temető „szemétlerakó” helye. A panoráma akaratlanul kínálja a Dunajec folyó által táplált, és karnyújtásnyira a tájba simuló Jezioró-Roznowiskie tó víztükrét, mint látványosságot. Sajnos a temető ezen részén elkelne egy alapos kaszálás. Térdig gázolunk bele a vizes fűbe, mivel időközben eleredt az eső. Sokáig nem tudtunk időzni, de a tiszteletteljes emlékezést megejtettük. Szalagunk, virágcsokrunk és mécsesünk jelzi ittlétünket, hirdetve: ezek a „fiúk” sincsenek elfeledve!


A következő szállásunkat 14-15 óra között kellett elfoglalnunk, így a további kutatást fel kellett függesztenünk. 14.40 re megtaláltuk egy szerpentinen felfelé haladó keskeny úton, a „villát” miután felértünk a hegyplatóra. A kétszintes ház alsó szintje ád számunkra otthont az elkövetkező két napon. Nem zavarjuk egymást, hiszen csak mi lakjuk be az újépítésű családi házat. A szomszédok is csak itt-ott lelhetők fel, tehát biztosított a pihenésünk. A bérbeadó, miután leróttuk a meghirdetett díjat, azon nyomban távozott, mondva: amikor elhagyjuk a szálláshelyet, csak dobjuk vissza a kulcsot a bukóra-nyitott ablakon át. Az eső még szemetelt, de bepakoltunk. Elkelt egy kis testi feltöltődés, így a tágas étkező-konyhában kicsit késve, de megebédeltünk. Nem adtunk teret a pihenésnek, hanem indultunk, hiszen az új környezetet fel kellett térképeznünk, segítségül mellénk szegődött a szerencse, elállt az eső.


A közeli Czchów városka egyik kommunális temetőjének bejáratát hamar megtaláltuk, a Szent Kinga út, /ul. Sw. Kingi/ torkolatánál, a Cmentarna úton /ul./. A kápolna jobb oldala melletti gyalogos bejáraton át, a térkővel burkolt gyalogút baloldalán, minden kirívó külsőség mellőzésével pillantottuk meg a hősöknek biztosított nyughelyeket. A szokásos égig érő fák ezúttal nincsenek jelen, bizonyára biztonsági okokból kivágásra kerültek valamikor. A látvány értékéből ez semmit nem von le! Terméskő oszlopok között, lándzsára hegyezett vaskerítéssel ölelve fogadnak bennünket a sorsírok. A központi emlékmű szintén terméskőfalazat, megszaggatva két függőleges, keskeny lőrésszerű áttöréssel. Meg kell jegyeznem: A település lakói ma is nagy gondot fordítanak a rendezettségre, hiszen látszódik a napi gondoskodás. A sírkövekbe ágyazott öntöttvas keresztek árulkodása alapján feltételezem: ide orosz katonákat nem temettek. Ellenben több magyar név is kiolvasható a táblák felirataiból. Remélhetően nem veszi senki rossznéven, ha leírom és kimondom: bizony olvasva e neveket sokkal nagyobbat, és hangosabbat dobban a szívem. Alázatosabban kötöm a háromszínű szalagot és reszketőbb kézzel gyújtom meg az emlékezés mécsesét. Könnyesebb szemmel mormolom az imát, és fájdalmasabb búcsút veszek a hősöktől. Itt most megint mindez így történt.


Az úton idejövet láttunk egy várat, illetve annak csak a bástyáját. Mivel eljárt az idő felettünk, gondoltuk „hazafelé” megejtjük felette a szemlét. Sajnos a számításunk nem jött be, mivel a bejárati hatalmas vaskapun, láncot és ökölnyi lakatot találtunk, gondolom ez csak ideiglenes, hiszen sehogy nem illik a középkort megidéző környezetbe. A kerítés dróthálójára függesztve, tábla tudatja a vendéggel: Jelenleg a vár felújítás miatt zárva a közönség előtt. Hát így jártunk. Azért a környezetében, ami a hegy lábánál elterülő részt, és a Dunajec folyó öblökkel tarkított partszakaszát illeti, egy jó félórás sétát megejtettünk.


Ezek után felértünk a szerpentin magasán rendelkezésünkre álló, minden igényt kielégítő szállásunkra. A mai napon mindösszesen, csak 99 kilométert autóztunk, ám három temetőt meglátogattunk és mellette az egyebeket. Egy szerény vacsora elfogyasztását követően, jó eső fürdés, majd a kényelmes ágy, kényeztető matracán álmodtuk tovább az események sorozatát.

2018-08-19

Augusztus 20 - Boldog születésnapot, Magyarország - Happy Birthday Hungary - rendezvények itt-ott


Rendezvények Magyarországon 

Rendezvények Amerikában:


2018. augusztus 19. - Los Angeles, CA - Szent István ünnep, fogadás és táncház  - Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház


2018. augusztus 19. - Los Angeles, CA - Szent István ünnep és búcsú - Los Angeles-i Szent István templom


2018. augusztus 19. - Reseda, CA - Új Kenyér és Államalapítás ünnepe - San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház


2018. augusztus 19. - Ontario, CA - Szent István napi megemlékezés - Ontarioi Független Magyar Református Egyház


2018. augusztus 19. - San Francisco, CA - 60. Szent István napi koncert - 1 órakor Golden Gate Park, San Francisco music concourse / band shell területén - Információ: Magyar Szabadságharcos Szövetség, Rékay András, a.rekay@att.net


2018. augusztus 18. - Portola Valley, CA - Szent István napi piknik 11 órától - Woodside Priory School - 302 Portola Rd, Portola Valley, CA 94028 - Információ: Éva Pápai: 408-309-2278


2018. augusztus 18. - Barto, PA - Szent István nap - Magyar Tanya - 1495 Huff’s Church Road, Barto, PA 19504 - 11 órakor a kápolnában Ft. Juhász Imre tart szent misét és megemlékezést, majd nyári mulatság a tanyán


2018. augusztus 18-19. - Cleveland, OH - Szent István napi Magyar Fesztivál - Szent Imre templom - 1860 West 22nd St., Cleveland, OH - Információ: Szent Imre Plébánia: 216/861-1937


2018. augusztus 19. - Chicago, IL - Szent István Búcsú - Szent István Király r.k. templom - 11 órakor, 2015 W. Augusta Blvd.


További, Amerikában rendezett Augusztus 20-ai események közzé tehetők az oldal alján található megjegyzések között!

2018-08-17

Útközben... Erőss-Csótsits Ágnes verse

Nagyon el tud szomorítani, amikor “lecsúszott”, megalázott embereket, gyermekes családokat látok “koldulni”. A hajléktalanok láttán (különösen itt a “jólét” hazájában) nagyon vegyesek az érzelmeim, de leginkább szánalom van bennem. Persze az a legsajnálatosabb, hogy egyre több van belőlük. Közben a politikusaink alpári stílusban veszekednek, hazudoznak, szópárbajoznak, stb.

Ez a “történet” amiről írok, igaz, mert itt nem messze tőlünk, a helyi “Trader Joe’s” előtt majdnem naponta látom azt a zenészt, aki olyan szépen játszik, hogy fellephetne bárhol. Néha ott a felesége (valószínű) is 2 kisgyerekkel. Szomorú látvány.

Mikor megyek általában vagy viszek nekik otthonról ennivalót, gyümölcsöt, stb., vagy ott veszek valamit. (Persze láttam már olyan jóképű, jó kiállású fiatalembert is, aki iránt kis értetlenséget éreztem, mert egy egészséges, jó erőben lévő fiatalember tudna valamilyen munkát találni. De nem ez az általános, és néha bizony a legrendesebb, szorgalmas emberekkel is történhet olyasmi, ami miatt, ha ideiglenesen is, de  kicsúszhat a lábuk alól a talaj.

Ezeknek az érzéseknek, gondolatoknak a terméke, szülöttje a mellékelt versem, s úgy hiszem, sajnálatos módon, de aktuális...


Útközben


Cók-mókokkal, étellel pakkolva indult ma a reggel,
“cuccal” megrakodva Nekik, kiknek az jobban kell…
Jöttömben-keltemben hurcolván batyut, ételt,
Nekik szánva, kik alázkodva segítséget kérnek...
Nincs szükseg órák hosszat kutatni, keresni Őket,
utcasarok a „tanyájuk”, ott élnek Ők úton-útfélen…
„Hajléktalan” ma nevük, kereszt- és utónév egyúttal,
könnyű legyintve ejteni, szükségtelen lebetűzni lassan,
ékesítve sincs sem érdemleges, sem érdemtelen titulussal…
Üzenetet tart kezük, megaláztatást titkol lesütött szemük...
Művészek is köztük, Ők lágy zenével várják sürgő-forgó népünk,
így lesz megalázott, fáradt lelkük JAJ szava a mi élményünk...
Lesve titkon megértő szívre, biztató mosolyra, szelíd szóra,
szemükkel üzennek, remélve kézfogást, várva segítésünk…
„Mesévé” válik ez idővel, terhes vallomást hall majdan gyermekük.
Valóságos mese: könnyel, verejtékkel írt, színesre festett „rege”…
De most bírni kell, bárha sziklaként nyomaszt a Valóság terhe...
Némán sikoltják Ők: le lehetne rakni, túladni mindenen végre?!
Mi történt?! Mikor, mi tört el?! Hogyan tovább, merre?
Meghalljuk, avagy vádolunk? Biztatunk vagy bírálunk?!
Vajh hányszor fordul el fejünk? hányszor vak a szemünk?...
Amíg Ők egyre ott állnak, várnak, kérnek, szemükben kérdéssel:
van ott Valaki, ki mindent lát, hall?! Nyújt-e valaha Segítséget?
Bírni, viselni egyre csak, vagy eldobni e-megalázott Létet?...

Erőss-Csótsits Ágnes
Downtowns. Los Angeles-San Diego. 
Nyári, belvárosi séták 2017-18.

2018-08-13

Földes Tamás: Soproni foci, kontra momentumos wc-papir

Nyolcvanasként hetvenkedem


Két egymástól független, ámde elgondolkodtató hír késztet arra, hogy e helyütt két-irányú tűnődésemet tegyem közkinccsé. Kezdem a focival, amely szülőhazánkban köztudottan nemzeti ügy. A hír pedig úgy hangzik: „Sopronban ismét csődbe ment egy focicsapat, ezúttal a Soproni Vasutas. Patinás, 97 éves klubról van szó, játékosai még az Aranycsapat ellen is küzdöttek”. (Tévedések elkerülése végett nem a mai játékosok küzdöttek a legendás aranylábúak ellen – hiszen az idő tájt még nem is élhettek -, hanem az akkoriak. E mondatot nevezik csúsztatásnak.) No persze más klubok leépülésére is utalhatnánk, például a négyszeres magyar bajnok Csepelre, vagy az NB I-ben jó ideig megbízható középcsapatra, a Salgótarjánra (a Stécére) meg a Szegedre, mindhárom együttes jó ideje az NB III-ban vegetál, akárcsak az Eger (az ugyancsak hajdan első osztályban – igaz nem sok sikerrel - játszó ózdi csapat pedig megszűnt).

De vissza a múlt héten napvilágra jutott információra. A „Hűség Városának” nevezett Sopron – amely népszavazáson döntötte el, hogy a trianoni országcsonkításkor ne Ausztriához tartozzék - kis híján száz éves labdarúgó csapatának a szezon közben elfogyott a pénze, a csapatot működtető (?) kft. több havi bérrel tartozik mind a játékosoknak, mind az edzőknek. A focisták – a hírek szerint – még sztrájkoltak is  az egyik edzésen. (Megjegyzem láttam már a televízióban olyan NB I-es mérkőzést, amelyen mindkét gárda játékosai mintha sztrájkoltak volna, s a találkozó lefújása után gól nélküli döntetlennel vonultak öltözőjükbe a békés, ámde számukra fárasztó labda- gurigatás után.) Sopron városa több tízmillió forint „adófizetői pénzt” kapott, ezért a csőd „minimum gyanús”. Emiatt egy helyi független képviselő feljelentést tett. Majd egyéb „gyanús történések” is zajlottak a soproni labdarúgás házatáján: az SC Sopron (tehát nem a Vasutas) csapatát egyetlen éjszaka alatt a megyei harmadosztályból a megyei első osztályba sorolták át. De ilyen – igaz,  ellenkező előjelű - „átsorolásra” is volt már példa az aranylábú utódok hazájában: az ugyancsak többszörös magyar bajnok Győri ETO-t szintén anyagi fedezetük hiányában – elfogadható szereplésük ellenére – az NB I-ből alsóbb osztályba helyezték át, s játékosai évek óta az NB II közepe táján kergetik a kerek bőrt. A Dorog, a Tatabánya, meg a Komló – a három bányászcsapat - élvonal-beli szereplése is csak a fényesebb régmúlt nosztalgikus emléke...

Ám az se nevezhető dicsőséges eseménynek, hogy a 2006/2007-es idényre a Magyar Labdarúgó Szövetség „anyagi okokra hivatkozva visszavonta a Frencvárosi Torna Club első osztályra szóló licencét, ami miatt a legnépszerűbb magyar csapat a következő két idényt a másodosztályba száműzve töltötte”. Igaz, a Fradi volt már nehéz helyzetben „adminisztratív döntés” miatt – az ötvenes években. A zöld-fehérek hagyományos mezüket fehér-pirosra cserélve az élelmiszeripari szakszervezet sport egyesülete lett (a kor szellemének megfelelően nem „clubja”), és ÉDOSZ SE néven bukdácsolt tovább. Igen, bukdácsolt, mivelhogy legjobb játékosait – a kapus Henni Gézát, az örökös gólkirály Deák „Bamba” Ferencet a Dózsává változott Újpestbe, a válogatott Budai Lászlót, Kocsis Sándort a Kispest névről Honvéddá átlényegült csapatba, Czibor Zoltánt a Csepelbe (később onnan ugyancsak a Honvédba) igazolták, s az ÉDOSZ-Fradi csak nagy nehezen úszta meg a kiesést. Aztán az ÉDOSZ nevét is átcserélhette Kinizsire. De nem járt sokkal jobban a patinás MTK sem, előbb Textiles lett, majd – a játékosok és a szurkolók nem kis döbbenetére – az államvédelmi hatóságé és Bástya néven nyert bajnokságot, majd az ÁVO-ÁVH rémtetteinek kiszivárgása után mint Vörös Lobogó szerepelt a bajnokságban.

De vissza a romantikus-szép Sopronba. Mint az újságcikkből megtudtam, a megyei első osztályban játszik még a SFAC 1900, csakhogy e klub elnöke jobbikos, az SC Sopron elnöke viszont fideszes önkormányzati képviselő (ráadásul a fideszes polgármester jó barátja). Így aztán az is aligha véletlen, hogy a 2013-ban több mint félmilliárd forintért felújított – azóta részben befedett lelátójú, alácsövezett gyepszőnyegű - stadion használati jogát hiába szerette volna az SFAC megszerezni, az SC Sopron kapta meg... A jelek szerint a helyi focis-politika másolja a honi nagypolitikát. Ha a soproniak összefognának, talán lehetne egy ütőképes labdarúgócsapatuk (ahogy a magyarországi választásokon is azért szerepeltek oly’ gyászosan a – mitagadás, jobb sorsra nem is érdemes – ellenzéki pártocskák, mert képtelenek voltak a közös indulásra... ja kérem, a rossz példa ragadós).

...Egy ellenzéki pártocska, a budapesti olimpia megfúrására képes Momentum Mozgalom aktivistái viszont jeles cselekedetet tettek: néhány óra leforgása alatt, adakozásból (!) több száz (!) tekercs wc-papírt gyűjtöttek össze és vittek a budapesti Szent János Kórház Pulmonológiai Osztályára, ahol az az elmúlt napokban híressé vált automata áll, amelyből olyan alapvető tisztálkodási eszközöket lehet vásárolni, amik egyébként nem, vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre a kórházban. (Erről jut eszembe, hogy a hetvenes években, a Nagy Szovjetunióban, oly’ annyira becses kincsnek számított a csupán pult alól beszerezhető wc-papír - a Pravda e célra alkalmazását pedig könnyen pártellenes cselekedetnek lehetett minősíteni -, hogy néhány tekerccsel még bájos gyévocskákat is holmi pajzán csintalanságra lehetett rávenni.)

Igaz, én nem wc-papírnak, hanem magyar rágóguminak köszönhettem, hogy amikor újságíró-delegáció tagjaként Szovjet-Ukrajnába utaztam, csak „kenőpénzzel” sikerült elintézni folyó ügyeimet az ungvári (hogy ne írjam, az uzsgorodi) megkopott szálloda mellékhelyiségében. A buszon utaztunk vagy huszan betűvetők és tévé-riporterek, ám Záhonytól Uzsgorod-Ungvárig nem láttunk egyetlen út széli wc-t sem. Gépkocsivezetőnk is ingert érzett a megállásra, ám a kátyúktól éktelenkedő országúton – ami 1-es számú, kiemelt hadi útvonal besorolást élvezett – tilos volt megállni (fényképezni kiváltképp főbenjáró bűnnek számított). A kormányt kézbentartó férfiú lekanyarodott tehát a főútról és egy mellékösvényen szeretett volna néhány bokor közelében fékezni (noha küldöttségünk hölgytagjai eme ötletért nem lelkendeztek). Alig gurultunk néhány száz métert, morcona gépfegyveresek parancsoltak „sztojt”, majd szerencsénkre – igazoltatás, őrizetbe vétel, jegyzőkönyv nélkül – visszacurukkoltunk a kiemelt fontosságú hadi útra.

A szállodában többen is menten a mellékhelyiséget kezdtük keresni. Kérdésünkre a recepciós pultnál ülő szófukar barisnya egy ajtó felé bökött, ami előtt buggyonij-bajszú férfiú cövekelt (meglehet, a polgárháború idején tanúsított hőstetteiért bízták rá a felelősségteljes, csak megbízható továrisoknak kijáró, bizalmi állást). E Buggyoníj-utánzat hatalmas karikára fűzött kulcsot rázott meg előttünk, ám mielőtt beillesztette volna a kulcslyukba, ekként szólt: „Nyám-nyám-nyám, vengerszkij gam”. Iskolában tanult orosz nyelvtudásom nem segített, de szerencsénkre toporgó útitársaim közül valaki kikövetkeztette, mi a wc-be jutás ára: „Van valakinél rágógumi? Adjatok már a szerencsétlennek, különben itt végezzük el a dolgunkat!”. A „kenőgumi” segített: buggyoníjunk kitárta az akkor már a mennyország kulcsának tűnő biztonsági fémvalamivel az ajtót. Azt nem tudom, hogy volt-e külön női wc is, s ha volt, akkor az ott kulcsoskodó buggyinijová nylon-harisnyát kért-e a bebocsátásért...

...Nem akarom demagóg-módon, ellenzéki pályatársaimat utánozva megkérdezni: azokból a forint-milliárdokból, amelyeket szurkolók híján ásítozó stadionok felújítására költenek, nem telne-e a soproni (csepeli, tatabányai, dorogi, stb. labdarúgás feltámasztására). Ismétlem: nem akarom, de megteszem. Tovább demagógoskodva: e milliárdokból nem lehetne-é lecsípni valamely pénzmorzsát arra, hogy a kórházakban legyen wc-papír, szappan, kötszer (arról már csak halkan ejtenék szót, hogy a külföldre távozottak pótlására elég orvos meg nővér)?

Sorry, hamarjában csupán ez jutott eszembe.



Susan Dobay: Visual Interpretation of Music

Dobay Zsuzsa Los Angelesben élő festőművész képi-zenei kompozíciói láthatók-hallgathatók a YouTube-on:

Toccata



La Traviata



Pagliacci




Madama Butterfly




Magyar Requiem





To order the book of An Incessant Search for the Essence of All Art by Susan Dobay

Magyar fordításban könyvrendelés





Galícia - Tizenöt nap az elhunyt hősök nyomában - Hatodik nap

2.770 kilométer, 4040 fotó, 293 videó. Albert Ferenc írónk kegyeleti túráján meglátogatott 78 katonai temetőt Galíciában, ahol útitársival lerótta a hálát az elhunyt hősök sírjainál.

Hatodik nap a Beszkidekben


„Sírba tették, betemették; jeltelenbe, idegenben.”

Kellemes, pihentető volt ismét az éjszakánk. Szerencsére, szobánk ajtaja jól szigetelte a folyosói zajt, ugyanis egy busznyi vendég érkezett, akik bizony nem tudták féken tartani nyelvüket; mindent megengedtek maguknak, nem törődve a többi vendéggel. Ezt tapasztaltam, mikor a recepcióra mentem egy másnapot érintő információért. A bőbeszédű, víg kedélyű sereg, másnap korai időben ellepte a reggelizéshez kialakított ebédlőt, szinte eladták a termet. Szerencsére hamar távoztak. Miután magunkra maradtunk, nyugodtan válogathattunk; hódolva a gasztronómiai élvezetnek. Maximumra feltöltve belső energia tartalékainkat hagytuk el mi is a szállodát.


A 971-es úton indultunk déli irányba, majd Muszina után a Szlovák határ és a Poprád folyó kíséretében róttuk az utat, s csodáltuk a varázslatos tájat. Piwniczna-Zdrój előtt azonban tettünk néhány kilométeres letérőt Wierchomla- Wielka település felé. A község temetőjében, a második világháborúban hősi halált halt, két ismeretlen magyar honvédot temettek ide, exhumálás után leltek végső nyugalmat. Ők a vasúti sínek mellett, egy tömegsírba lettek elhantolva annak idején. (Mind ketten erőszakkal lettek besorozva a Magyar Hadseregbe.) Annak a német vonatszerelvénynek az őrségét alkották, amely üzemanyagtartályokat, és rabolt javakat szállított volna a Budapest- Lengyel Főkormányzóság közötti vasútvonalon. Közbe szólt a végzet, 1944. 10. 22-én Wiechomla-i állomást elhagyva, felrobbantották a vonatot szovjet partizánok. Dögcédulát, és személyazonosításra utaló egyéb tárgyat nem találtak, így ismeretlenként pihennek egy szolid, nyugodt környezetben. Fekete márvány sírkövükön a felirat: „Névtelenül nyugszik itt két magyar honvéd, Isten előtt nem ismeretlenek.” Minden jóérzésű ember, aki ilyet lát, nem ússza meg; egy-két könnycsepp bizonyosan legördül arcáról. A szokásos szalaggal, mezei virággal díszített koszorúnk és mécsesünk pislákoló lángja melletti ima és főhajtás után búcsúztunk el a két honvédtől.

Visszafelé, míg el nem értük ismét a 971-es főutat egy gyorsfolyású négy-ót méter szélességű patak kísért bennünket csacsogva. A vize, apró eséseken, lépcsőkön, csobogva rohant tova, hogy egyé váljon a Poprád folyó hömpölygő áradatával. Szemlélődés közepette Eszterem feltöltötte mezei virág készletünket, készítve néhány kis csokrot, hogy a hozott mohakoszorúkat ezzel díszítse.


Piwnicza-Zdrój városánál északnak vettük az irányt, folytatva az utat immáron a 87-es főúton. Hamarosan ismét egy kitérőt tettünk, Glebokie irányába, hiszen magyar ember nem mehet el némán, Árpád-házi Szent Kinga nevével jelzett forrás megtekintése nélkül. Az ásványvízforrásokra 1814-ben Michal Cieciwa nevezetű pásztor figyelt fel, aki burkolattal látta el a feltörő kifolyókat. A gyógyító erejű forrásfoglalat a hetvenes években tönkrement ezért a Mlodów falufejlesztő asszonytársulás, jelenleg Mlodów-Glebokie Társulás hozatta rendbe. Valóságos zarándok hely lett. Szent Kinga szobor, fedett turistaétkezők, szalonna sütök, sétány, kálvária, kilátó, kis tó stb. szolgálja az ide látogatókat. A víz valóban fantasztikus, igazi szénsavas víz folyik a forrásfoglalatból. II. János Pál Pápa tölgyfát ültetett, mikor idelátogatott. A Szent Kinga Parkot minden turistának ajánlom; ígérem, nem csalatkozik az itt kapott élményekben.


Eme kitérő után újólag visszatértünk a 87-es főútra. Nemsokára Barcice településen az út menti civil temetőben találtuk rá első világháborúban elesett hősök sírjaira. Az elkerített rész, közvetlen az út mellett van a temető sarkában. Viszonylag rendezett a szépen kialakított rész. A csonka kúp, mint központi emlékmű egy öntvénykeresztet kapott 1915-ös felirattal. A sírköveken levő egységes öntöttvas keresztek viszont 1914-ben történt eseményeket idéznek, a zománctábla feliratai szerint 14-es év 12. hó 10-11-12-én haltak hősi halált az itt eltemetett katonák, közöttük: a Magyar Királyi 24-es Honvéd gyalogezred katonái. Sajnos adatot nem leltem az itt elhantoltak létszámára, sem a temető számozására. A tömegsírokból ítélve 100 fő alatti nagyságrend jöhet szóba. Kegyelettel adóztunk az itt nyugvók sírjainál, és miután elhelyeztük koszorúnkat, meggyújtottuk mécsesünket, magukra hagytuk a hős fiakat.


Ószandec, ( Stari-Sacz) felé vettük az irányt, itt nem találtunk a civil temetőben katona sírokra utalón semmit. Azért a város legfontosabb látnivalóját megtekintettük, hiszen a lengyel nép számára ez is egy zarándok hely, melyet IV. Béla királyunk lányának, Szent Kingának javára írhatunk. A jelenkor felettébb odafigyel műemlékeinek megújhodására, főleg ilyen esetben, mikor is védőszentjük hagyatékát kell gondoznia. A látnivaló, Szent Kinga által alapított Ferences kolostor, és egyéb Kingához köthető használati tárgyak, hagyatékok.

Miután körbejártuk e fantasztikus örökséget, távoztunk.


A 969-es úton végig hegyek szorításában a Dunajec folyó völgyét követtük mindaddig, amíg a hajdan volt legészakibb erődítményünk egyikét, Nedec várát el nem értük. Impozáns, tekintélyt parancsoló külseje elvarázsolja a bámész turistát. Végigjártuk minden termét, ami megnyitottak a vendégek számára. A vár megtekintését követően, a felduzzasztott, tóvá szélesedett folyópartján elsétáltunk a strandig, majd visszaindultunk a parkolóban hagyott autónkhoz.
Direkt ne a várig jöttünk, hanem a duzzasztó erőmű aljáig, így megjárhattuk a „Monstrum” melletti kaptatót egészen a tetejéig. Elérve autónkat, az ismét ebédlővé lépett elő. Elfogyasztottuk utolsó szendvicseinket és indultuk tova.


Most Újszandecre (Nowy-Sacz) indultunk. A városi nagytemetőben, ami az ulice Sniadeclich-en található a stadion közelségében. Hosszas keresgélés után találtuk meg az első világháború hősi halottjait. A sírkert a 350-es számozást kapta. Központi emlékműve egy gigantikus, falazott kőobeliszk előtt egy pallost maga előtt tartó, őrzőlovag. Az eltemetettek létszámához, viszonylag kicsi ez a sírkert. 930 osztrák-magyar, 119 néme
t, 252 orosz katonát rejt a mély nem számottevő közös sírban, mely végleges otthonuk lett haláluk után. Nehezen tudnám itt felsorolni mind, a sírkövekről leolvasható magyar honvédek neveit. Koszorúnkat, mécsesünket, „az őrző lovag” lábainál helyeztük el; könnyes szemmel mondtunk hálaimát e hősök hantjainál.


Szürkület lett úrrá a temető csendje felett, a kijárat felé haladva még fejet hajtottunk a második világháború lengyel hőseinek sírjainál, majd indultunk szállásunkra. A nap elégedettségre adhat okot; megtettünk 235 km-t, bár csak három temetőben emlékeztünk meg katonáinkról, viszont mellette sok szép, és értékes látnivalóval gazdagított bennünket e feledhetetlen „Szandeci föld”.


2018-08-09

Hangyák... Farkas Tibor verse

Wass Albert A Kő Marad verse nyomán

Még egy velőtrázó
sikoly, még egy lehelet
a hörgés is elhal
a test már nem meleg
a fehér csont marad
csak a csont marad.


Csupasz fehér csontváz
az égre vádlón kiált
a testre árnyék borul
a hangyasereg vonul
feketék, vörösek, sárgák
főleg a sárgák, a sárgák.

Ellepik a halmot
mind csak egy darabot
csak egyetlen harapást,
de elhordja a rakást
a milliós sárga tömeg
s lassan eltünik a test.

A fehér csont marad
csak a csont marad.

2018-08-06

Bejczy Antal emlékkiállítás nyílt az Óbudai Egyetemen

Bejczy Antal

Bejczy Antal: „Messzire néz, ki élni akar”


Az Óbudai Egyetemen a Nemzetközi EKIK Nap alkalmából nyílt meg a Bejczy Antal emlékkiállítás, amely a NASA 2015-ben, Los Angelesben elhunyt, magyar származású vezető kutatójának, a nemzetközi űrkutatás és robotika kiemelkedő személyiségének gazdag életpályáját tárja az érdeklődők elé.

Bejczy Antal fizikus, az Amerikai Űrkutatási Hivatal, a NASA Jet Propulsion Laboratory magyar származású vezető kutatója, a California Institute of Technology professzora, a Washington University in St. Louis társprofesszora, a nemzetközi űrkutatás és robotika kiemelkedő személyisége, az Óbudai Egyetem iRobottechnikai Központjának névadója. Úttörő kutatásai és az űrrobotikában elért eredményei hozzájárultak többek közt a Marsra szállás és a Mars felszín kutatás sikeréhez is.

A kiállítás kurátora, Némethy Krisztina, az EKIK tudományszervező ügyvivő szakértője által összeállított tárlat eredeti dokumentumokkal mutatja be az Ercsi község egyik pusztájáról származó tudós gyerekkorát, középiskolai tanulmányait Kalocsán a jezsuitáknál, melyet követően a Budapesti Villamos Forgógépgyárban szakmunkásként, majd diszpécserként dolgozott. Bejczy Antal tanulmányokat folytatott a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnök Karán, míg 1956. november 4-e eseményei az ország elhagyására késztették. Magyarországról Ausztrián át Norvégiába emigrált, ahol Oslói Egyetem fizika szakán diplomát.

Kiállított tárgyak
Az egyetemi diploma megszerzése után Bejczy Antal az atomreaktorok szakértőjeként három évig tanított az egyetemen. 1963-ban az alkalmazott fizika doktorává avatták. Ekkor kapta az első ösztönzést arra, hogy a tengerentúlon gyarapítsa tovább tudását. 1966-ban – már norvég állampolgárként – NATO/Fulbright-ösztöndíjjal az Amerikai Egyesült Államokban tanult tovább a California Institute of Technology egyetemen. Kutatásai középpontjában a kibernetika állt.

1969-től nyugdíjazásáig, 32 éven át dolgozott a Kármán Tódor alapította világhírű kaliforniai NASA Jet Propulsion Laboratory kutatójaként. 1971-től a JPL kutatási fókuszába azon robotok építése állt, melyek képesek a Mars felületének feltárására. Robotintelligenciával kapcsolatos eredményei felkeltették a Johnson Space Center érdeklődését, és megbízást kapott az űrkompon használatos robotkéz technológiájának kidolgozására.

Bejczy professzor úttörő kutatásai és az űrrobotikában elért eredményei hozzájárultak többek közt a Marsra szállás és a Mars felszín kutatás sikeréhez is. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a telerobotikai rendszer kifejlesztése terén, a robotika mozgásszervi rehabilitációban történő alkalmazásában. Szabadalmaztatott kutatási eredményeit a 70-es és 80-as évek Superman-jét alakító Christopher Reeve tesztelte.

Bejczy Antal professzor egyik alapítója volt a több mint 300 ezer tagot számláló, az Institute of Electrical and Electronics Engineers, IEEE, keretén belül működő, mintegy 7 ezer tagot tömörítő Robotics and Automation Society-nak. Az Egyesület vezetésében 14 éven át vállalt feladatokat, többek között elnökként is tevékenykedett.

Bejczy Antalnak 6 szabadalmat és több mint 40 újítást köszönhetett az űrkutatás. Emellett 150 tudományos cikk szerzője, 10 szakmai könyv társszerzője, és több tucat tudományos konferencia előadója volt. Tudományos munkásságát számos magas rangú díjjal jutalmazták. Ezek közül is kiemelkedik az AIAA Space Automation and Robotics Award és IEEE Robotics and Automatics Sociaty Award szakmai díjak, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (2008), a Magyar Örökség díj, illetve Óbudai Egyetem által adományozott Doctor Honoris Causa kitüntető cím.

A kiállítás megnyitóján
Felvette a nevét az Óbudai Egyetem Egyetemi Kutató, Innovációs és Szolgáltató Központja keretében működő iRobottechnikai Központ, melynek tevékenységének középpontjában a robottechnikai kutatást és fejlesztést, az innovációt segítő, azok eredményeit menedzselő, az oktatást támogató tevékenység, amely szolgáltatásaival segíti a tudás, a kutatási eredmények oktatásban és a gazdasági életben történő hasznosulását. A kiállítás a budapesti Óbudai Egyetem bécsi úti kampuszán ingyenesen látogatható előzetes bejelentkezés alapján, amelyet az ekik@irob.uni-obuda.hu címen lehet megtenni.

Dr. Gáti József
rektorhelyettes
Óbudai Egyetem