Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Egy Igaz Ember, költőtárs, Kapui Ágota emlékére

Kapui Ágota Szomorú szívvel írom ezeket a búcsú sorokat, mert váratlanul, és tragikus hírtelenséggel ment el közülünk Kapui Ágota, erdél...

Kapui Ágota
Szomorú szívvel írom ezeket a búcsú sorokat, mert váratlanul, és tragikus hírtelenséggel ment el közülünk Kapui Ágota, erdélyi származású, otthon élt és alkotott költőnőnk.

Kapui Ágota: Mert szereted


Kitaszított vagy, mert szereted,
e zsebkendőnyi maradék hazát,
mert óvod szóval tettel akarattal
az őseid megtartó igazát,
mert zsoltárosan szórod az igét
és tiszteled a szent jelképeket:
a napot, holdat, fényes koronát,
mert van hited, utódod, istened,
mert ott hordod a pirosat az arcon,
és hófehér vagy mint a mártírok --
lelked mélyén úgy őrzöd a múltat,
mint örökzölddel betakart sírok.

Pár éve ismertem meg őt, s e-néhány év alatt lelki társsá vált számomra. Mélyen tiszteltem úgy az embersége, becsületessége, mint zseniális, bátor hangú költészete miatt is...Nem személyes, de annál szorosabb lelki kapcsolat alakult ki köztünk az elmúlt évek alatt, s hirtelen elvesztése nagy űrt hagyott bennem. Úgy hiszem, hogy a kortárs Magyar Költészet is elvesztett egy zseniális Költőt, mert azok a gondolatok, amiket elvitt magával, Irodalmunk számára immár pótolhatatlanná váltak.

Ágota 1955. május 15-én született Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön. Középiskolai tanulmányai után a Babes-Bolyai Tudományegyetemen magyar-francia szakos tanári diplomát szerzett. Lázadó hangvételű költeményei miatt a Ceaușescu-rendszer indexre tette őt. Később áttelepült Magyarországra, s költeményei jeles irodalmi folyóiratokban, magazinokban jelentek meg, valamint több kötete is napvilágot látott Hazánkban.

Haláláig méltó munkatársa, valamint megbecsült szerkesztője volt az online “Art’Húr Gondola” Művészeti- Irodalmi Magazinnak, amin keresztül én is azon szerencsések közé tartozom, akik ismerhették Őt. Hirtelen autóbaleset okozta halála komoly veszteség azok számára, akik szerették, ismerték Ágit, a magánembert, s Kapui Ágotát, a zseniális Költőt.

Erőss-Csótsits Ágnes: Elment Valaki


Még nem is érinthettem hús-vér Lényedet,
Mégis éltető, biztató fényt hozott Lélek-Jelened!
Vágytunk találkozni nem csupán Lélekben, 
de elrohant a vonat, elmaradt a találkozó,
és soha többé az már valósággá nem váltható...
A szó elkerül ma, hiába várom, hívom, keresem...
csak várok, várok...de mire?! Ihletre? Rímekre”?!...
Bámulom a semmit, s nem jut más eszembe,
csak egy béna mondás, egy-egy értéktelen szólam... 
Marad a lekésett utazás, a kimondatlan gondolat...

Nyugodj Békében drága Ágota, emléked, s alkotásaid szelleme bennünk él tovább.

Erőss-Csótsits Ágnes, 
Laguna Woods, California, június, 2018.

Nincsenek megjegyzések