Útközben... Erőss-Csótsits Ágnes verse

Nagyon el tud szomorítani, amikor “lecsúszott”, megalázott embereket, gyermekes családokat látok “koldulni”. A hajléktalanok láttán (különösen itt a “jólét” hazájában) nagyon vegyesek az érzelmeim, de leginkább szánalom van bennem. Persze az a legsajnálatosabb, hogy egyre több van belőlük. Közben a politikusaink alpári stílusban veszekednek, hazudoznak, szópárbajoznak, stb.

Ez a “történet” amiről írok, igaz, mert itt nem messze tőlünk, a helyi “Trader Joe’s” előtt majdnem naponta látom azt a zenészt, aki olyan szépen játszik, hogy fellephetne bárhol. Néha ott a felesége (valószínű) is 2 kisgyerekkel. Szomorú látvány.

Mikor megyek általában vagy viszek nekik otthonról ennivalót, gyümölcsöt, stb., vagy ott veszek valamit. (Persze láttam már olyan jóképű, jó kiállású fiatalembert is, aki iránt kis értetlenséget éreztem, mert egy egészséges, jó erőben lévő fiatalember tudna valamilyen munkát találni. De nem ez az általános, és néha bizony a legrendesebb, szorgalmas emberekkel is történhet olyasmi, ami miatt, ha ideiglenesen is, de  kicsúszhat a lábuk alól a talaj.

Ezeknek az érzéseknek, gondolatoknak a terméke, szülöttje a mellékelt versem, s úgy hiszem, sajnálatos módon, de aktuális...


Útközben


Cók-mókokkal, étellel pakkolva indult ma a reggel,
“cuccal” megrakodva Nekik, kiknek az jobban kell…
Jöttömben-keltemben hurcolván batyut, ételt,
Nekik szánva, kik alázkodva segítséget kérnek...
Nincs szükseg órák hosszat kutatni, keresni Őket,
utcasarok a „tanyájuk”, ott élnek Ők úton-útfélen…
„Hajléktalan” ma nevük, kereszt- és utónév egyúttal,
könnyű legyintve ejteni, szükségtelen lebetűzni lassan,
ékesítve sincs sem érdemleges, sem érdemtelen titulussal…
Üzenetet tart kezük, megaláztatást titkol lesütött szemük...
Művészek is köztük, Ők lágy zenével várják sürgő-forgó népünk,
így lesz megalázott, fáradt lelkük JAJ szava a mi élményünk...
Lesve titkon megértő szívre, biztató mosolyra, szelíd szóra,
szemükkel üzennek, remélve kézfogást, várva segítésünk…
„Mesévé” válik ez idővel, terhes vallomást hall majdan gyermekük.
Valóságos mese: könnyel, verejtékkel írt, színesre festett „rege”…
De most bírni kell, bárha sziklaként nyomaszt a Valóság terhe...
Némán sikoltják Ők: le lehetne rakni, túladni mindenen végre?!
Mi történt?! Mikor, mi tört el?! Hogyan tovább, merre?
Meghalljuk, avagy vádolunk? Biztatunk vagy bírálunk?!
Vajh hányszor fordul el fejünk? hányszor vak a szemünk?...
Amíg Ők egyre ott állnak, várnak, kérnek, szemükben kérdéssel:
van ott Valaki, ki mindent lát, hall?! Nyújt-e valaha Segítséget?
Bírni, viselni egyre csak, vagy eldobni e-megalázott Létet?...

Erőss-Csótsits Ágnes
Downtowns. Los Angeles-San Diego. 
Nyári, belvárosi séták 2017-18.

Share on Google Plus

About Amerikai Magyar Hirlap Online

Az Amerikai Magyar Hírlap Online, egy, az interneten megjelenő, az amerikai-magyar közösség által fenntartott publikus hírajánló és nonprofit információ szolgáltatás. A szolgáltatás célja az Amerikában élő, magyar származású honfitársaink és Magyarország között a kapcsolattartás megkönnyítése. A szolgáltatás bárki számára térítésmentesen igénybe vehető. Köszönjük, ha támogatja munkánkat.

0 Comments:

Megjegyzés küldése