2018-12-10

Hanuka és Karácsony a Los Angeles-i Magyar Házban


A Los Angeles-i Egyesült Magyar Házban december 2-án került megrendezésre a Nemzetközi Mensch Alapítvány által támogatott Hanukát és Karácsonyt ünneplő fogadás és műsor. Geiger András alapító elnök mint társrendező rendkívül szép szavakkal méltatta ezt a kezdeményezést, melyet tradicionálisan kíván folytatni az arra rendkívül érdemes Magyar Házban.


A program során a Mensch Alapítvány postumus kitüntetést adott át Rózsa Miklós és Zádor Jenő amerikai-magyar zeneszerzők rokonai számára, életművük elismeréseként. További életmű kitüntetésben részesült Dr. Pekarovics Zsuzsanna és Pereházy Miklós a magyar közösségben és közösségért végzett, több évtizedes áldozatos munkásságukért.


A „MENSCH” Nemzetközi Alapítvány egy kiemelten közhasznú szervezet, melynek célja olyan toleráns társadalmi értékrend, demokratikus történelmi tudat formálása, amely nagyra értékeli és tiszteletben tartja a kisebbségek jogait, a felekezetek jogait, elítéli a sovinizmus, a rasszizmus, az idegengyűlölet és a gyűlöletkeltés valamennyi megnyilvánulását. Támogatni kívánja az erre irányuló kulturális, tudományos és oktatási tevékenység különböző formáit, különösen a középiskolás korosztályokat érintő felvilágosító tevékenységeket. Az Alapítvány, díjait, elismeréseit ennek megfelelő szellemben, alapos megfontolást követően ítéli oda az arra érdemes személyeknek, így a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház elnöke is vehetett át kitüntetést úgy a Magyar Ház vallás- és politikamentes vezetéséért, mint az ezt támogató kulturális tevékenységek megvalósításáért.


A kitüntetések átadását követően a két ünnep megtartására került sor. Mind a Karácsony, mind a Hanuka vallástörténeti felvezetéssel vette kezdetét, a kölcsönös megismerés és megértés jegyében. Ezek után került sor a zsidó és keresztény rítusok, hagyományok elvégzésére és bemutatása, nevesint a hanukija meggyújtására az ilyenkor szokásos szövegek és énekek kíséretében, valamint a betlehemezés tartozó pásztortánc bemutatására és magyar karácsonyi dalok éneklésére a szépen díszített karácsonyfa körül – köszönhetően ez utóbbit a Kárpátok néptáncegyüttes és a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasainak. Az ünneplésbe mindkét kultúrkör képviselői bevonták a hallgatóságot, senkit nem hagyva lelki-szellemi táplálék nélkül, különösen, hogy több kiváló művész is csodálatos előadással ajándékozta meg a jelenlévőket: Rosalie Cole népszerű karácsonyi és zsidó dalokat énekelt, férje, dr. Robert von Wendt zongorakíséretében. Daniel Robbins zongorán adott elő Zádor és Rózsa szerzeményeket és szintén zongorán hallhattuk játszani a feledhetetlen párost, Angelika és Anton Smirnov-ot. Kimpián Aurél pedig saját zenei szerzeményét mutatta be színpadunkon, kislányával közösen énekelve. A száz főhöz közel eső vendégsereglet számára – akik között Dr. George Berci is szerepelt – a Dr. Pekarovics Zsuzsa és Dr. Béres Attila nagylelkű ajándékát jelentő ízletes fogások tették fel az estére koronát. Az ünneplők ezt követően zavartalan élvezettel bocsátkozhattak hosszan tartó kötetlen ünnepi eszmecseréikbe és társalgásaikba, hazatérésük előtt. Neszlényi Judit zongoraművész szerint ilyen magas színvonalú rendezvény még soha nem volt a Magyar Házban.


Vendégeink, reményeink szerint, nem csupán gazdagabb lelkülettel, de a következő évi ünnepséget várva – melynek részletei az este folyamán már szóba kerültek – tértek vissza otthonukba. Ám addig is a Magyar Ház minél több lehetőséget nyújtva kívánja folytatni azt a kulturális tevékenységet, amely a tolerancia és az emberi értékek mentén a továbbiakban is megvalósítható.











Immortal Hun by Tibor Farkas

Tibor’s just released fictional book is filled with action in three different historical times, the time of Attila, World War II, and in Modern times.


Read the description on Amazon Kindle and order it in printed or eBook form. Search for The Immortal Hun by Tibor Farkas in Historical  Fiction, Attila the Hun, Rare Swords.

If you cannot access it on the Internet buy it directly from Tibor for $15.9 plus $4.00 for shipping.

Tibor was born and lived in Hungary until the 1956 Revolution. He immigrated to the US and lives in Southern California. His career was in the Aerospace industry, he worked on both the Apollo Moon landing and the Space Shuttle as an engineer and manager.

The Immortal Hun is his second published book. The other is in Hungarian. (Ezért emlékezem Budatétényre)

You can contact Tibor by e-mail at tfarkas1@att.net for more information on your purchase.

2018-12-08

Észak-Amerika keleti felén működő cserkészvezetők találkozója


A kétnapos program általában előrenéző jellegű, a szövetség jövőbeli programjaival foglalkozik. Az idei konferencia egyik legfontosabb ilyen témája a 2020-as Jubi tábor volt.

A buffaloi konferencia kapcsán a résztvevők belátást nyerhettek a szervezet működésébe. A jubileumi nagytáborral kapcsolatosan munkacsoportokban ötleteltek, emellett a szervezők tartalmas előadásokkal készültek, de ami az egész hétvégét igazán átszövi, az élmény, hogy találkozhatunk azokkal a cserkészbarátainkkal, akiket a távolság miatt esetleg csak VK táborban, vagy csak jubi táborban láthatunk, és az előadások mellett játékokkal színesítve egy igazán kellemes hétvégét tölthetünk el cserkésztestvéreinkkel, akikkel azonos a célunk, és azonos értékeket képviselünk, és erre minden cserkészvezetőnek szüksége van.

A program mellett a konferencia lehetőséget ad a vezetőknek közelebb kerülni, megismerkedni a KMCSSZ elnökségével, illetve területeinek vezetőtisztjeivel. Jó példa volt erre a szombat délelőtti program, mely a körzeti parancsnokok bemutatkozójával kezdődött, majd az elnökség beszámolt szerepükről, hogyan kerültek arra a pozícióra, illetve hogyan osztják meg a munkát egymás közt, majd előadást hallgattunk a közgyűlés szerepéről. Délután Forrai Tamás Gergely, a torontói Szent Erzsébet templom plébánosa, aki évek óta aktívan részt vesz a cserkészet életében, interaktív előadást tartott „Még hiszek...?!.” címmel, melyben a hit szerepére próbált rámutatni mindennapjainkban, illetve felvilágosítani a hallgatókat, hogy mit is jelent hinni, és miért fontos ez számunkra.

A november első hétvégéjén megtartott program természetesen cserkésziesen zajlott, a nagyobb előadások mellett, előre kiválasztott témákat kisebb csoportban beszéltük meg, ötleteltünk, és ezeket az ötleteket a csoportvezetők összegezték. Az előadások között a szervezők érdekes játékokkal szórakoztatták a résztvevő cserkészeket. Szombat délután a hideg idő ellenére még a folyópartra is kimerészkedtünk, ahol koncentrációt igénylő játékok, és erőjátékok során szórakozhattunk. A hétvége természetesen keretmesésen zajlott, a Honfoglalás, és a hét törzs adott keretet a programnak, illetve az esti tábortűznek is.

A szervezet képviselői kapcsán  hatalmas távolságokról beszélünk, ezért minden lehetőséget kihasználnak a gyűlések megtartására. A hétvégén az intéző bizottság nagy része megjelent a programon, ezt kihasználva az egész napot átölelő gyűlést tartottak. Meg kell említeni emellett, hogy ezen a hétvégén az Európai Kerület, azaz a Nyugat-Európában működő csapatok szintén tiszti konferenciát tartottak, Kaliforniában márciusban lesz tiszti konferencia, valamint délen Ausztrália, Argentína és Brazília is tartanak hasonló jellegű összejövetelt, ahol a vezetőknek eszmecserére van alkalmuk, és lehetőségük egy kellemes hétvégét eltölteni.

Patarica Edvin, KCSP Ösztöndíjas, Cleveland , Ohio

2018-12-05

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk


Minden kedves olvasónknak, hirdetőnknek, támogatónknak
és valamennyi honfitársunknak
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!

Az Amerikai Magyar Hírlap Online munkatársai



Partnereink Karácsonyi Üdvözletei!









2018-12-04

Földes Tamás: A Bánk bánért lobbyztam Plácido Domingonál

A Magyar Állami Operaház 367 fős társulata november elején New Yorkban, a Lincoln Center David H. Koch Theaterében vendégszerepelt. A honi énekművészek bemutatták Erkel Frenc „Bánk bán”-ját, Bartók Béla kétszereplős remekét, „A kékszakállú herceg várá”-t, Goldmark Károly „Sába királynőjé”-t és az 1949-ben született kortárs komponista, Vajda János Thomas Mann kisregénye nyomán írt „Mario és a varázsló” című egyfelvonásosát. Az amerikai vendégszereplés fővédnöke a világhírű operaénekes-karmester, a Los Angeles Opera főigazgatója, Plácido Domingo az előadás műsorfüzetében méltatta a magyar társulatot. A maestro a Bánk bán legelső amerikai előadásán, október 30-án jelen volt, Áder János köztársasági elnök és felesége mellett ült a nézőtéren. Bogyay Katalin, Magyarország ENSZ-nagykövete a színpadon köszöntötte a nézőket, hangoztatva: szülőhazánk történelmével az írók-zeneszerzők is előszeretettel foglalkoznak.

Erkel Ferenc nemzeti operáját tehát most hallhatták először az amerikai zenerajongók. Ez alkalomból visszautalok egy kereken tizenöt évvel ezelőtti nemzetközi sajtótájékoztatóra, amelyet a Los Angeles-i Opera következő évadjának kezdete előtt, a Music Center Dorothy Chandler Pavilion dísztermében tartottak meg.

Plácido Domingo Földes Tamással beszélget
Úgy éreztem, adva a lehetőség, hogy nemzeti operánkért, a Bánk bánért lobbyzzak. Miután Plácido Domingo ismertette a bemutatásra váró zeneműveket, az újságírók is kérdezhettek. Lehettünk vagy ötvenen; nem tolakodtam az elsők közé - a vége felé kértem szót.

Hogy ne rontsak „ajtóstól” a házba, előrebocsátottam: a dél-kaliforniai magyarok hálásak, amiért Kálmán Imre „Marica grófnő”-jét, Lehár Ferenc „Víg özvegy”-ét és Bartók Béla „A kékszakállú herceg várá”-t a társulat az elmúlt években műsorra tűzte, továbbá, hogy olyan világhírű magyar énekesek lépnek fel Los Angelesben, mint Marton Éva, Rost Andrea, Lukács Gyöngyi, Miklósa Erika. A „Bánk bán” mellett szólhat az is - bókolgattam tovább -, hogy ön, Mr. Domingo óriási sikert aratott Budapesten, amikor magyarul énekelte el a „Hazám, hazám, te mindenem” kezdetű népszerű áriát. Arról is tudunk, hogy eredetileg önt kérték fel: vállalja el a címszerepet az opera filmváltozatában. (E felkérést a kétségkívül elfoglalt tenorista-karmester-főigazgató időhiányra, egyéb kötelezettségeire hivatkozva hárította el...)

Nos, a válasz így hangzott:
- Én is nagyon szeretem a Bánk bánt. Szép zene, melodikus opera... de a költségekre is tekintettel kell lennünk. Kétlem, hogy a Los Angeles-i közönség hét-nyolc alkalommal megtöltené a Dorothy Chandler Paviliont egy számukra ismeretlen dalmű kedvéért. Két-három előadásért viszont nem lenne érdemes betanulni és bemutatni. A badzsetünk nem teszi lehetővé.
- ...És ha a Magyar Állami Operaház művészeit kérnék fel vendégszereplésre?
- A díszletek és jelmezek szállítása akkor is tetemes összegbe kerülne... Ráadásul van egyéb törleszteni valónk is. Még nem tűztük műsorra a cseh Smetana Az eladott menyasszonyát, a szintén cseh Janacek Kátya Kabanova, vagy a lengyel Moniuszkó Halka című operáját sem.

Megköszöntem a választ; amerikai pályatársaim sajnálkozó mosollyal méltányolták meddő igyekezetemet. Előbb Somogyi Péter, az LA Opera akkori művészeti koordinátora lépett hozzám, hogy megköszönje kérdésemet - mivelhogy jó ideje ő is kardoskodik a „Bánk bán”-ért. Majd egy olasz újságíró-kolléga szólított meg: miért olyan nagy ügy az az egy magyar opera, amikor az olaszoknak nyolcvan nagysikerű operájuk van, a következő szezonban mégis csupán kettőt tűznek műsorra Los Angelesben? De megkért: írjam már le a zeneszerző nevét meg az opera címét - a barátnője ugyanis magyar és hadd szerezzen örömöt neki!

A sajtótájékoztatót ebéd követte a díszterem melletti étteremben. Az utolsóként érkező Plácido Domingo elsőnek az én asztalomhoz lépett:

- Bon apetito!... Hogy mondják ezt magyarul? - kérdezte.
- Jó étvágyat - válaszoltam.
- Yes, thank you... io etvadzsat!
- Mr. Domingo – „lobbyztam” tovább -, udvariasságból mondta, hogy szép a „Bánk bán” zenéje, vagy valóban kedveli Erkel operáját?
- Dehogy, dehogy! Valóban szép opera... Talán egyszer majd, pódiumszerű előadásban bemutatjuk... Talán...
- Még egy kérdés. Rost Andreától tavaly nyáron úgy búcsúztam: viszontlátásra egy év múlva, a Bohémélet előadásán... Az írásos tájékoztatójukban viszont azt olvasom, hogy novemberben mégsem ő énekli Mimit. Miért változott a szereposztás?
- Andrea mondta le a fellépést... de nekem nem kell beajánlania őt, igazán szeretem. Épp most lép fel nálam, a Washingtoni Operában a Traviata főszerepében. És a magyarokat sem kell különösebben ajánlgatnia, a titkárom meg New Yorkban az orvosom is magyar... Amúgy a Bohéméletnek Andrea nélkül is lesz magyar szereplője: az Ausztráliában élő Sümegi Dániel énekli Collinet.

Rost Andrea Földes Tamással
...Nos ennyit a Domingoval folytatott, több évvel ezelőtti párbeszédből. Ám azt követően is, ha egy-egy sajtótájékoztatón, vagy előadás után találkoztunk, mosolyogva tárta szét a karját: „I know, Bankban”.

Los Angeles korábbi főkonzulja – a művészeteket kedvelő, sokunk által kedvelt Bokor Balázs – egy bemutató után meghívta az előadás néhány főszereplőjét és „maestro” Domingot a külképviselet rezidenciájának klubtermébe (a világhírű tenoristát „családilag” ismerte, lánya tolmácsolt a művész budapesti fellépésekor). A főkonzul szeretett volna bemutatni a főigazgatónak, de Domingo kezet nyújtva nekem elhárította e gesztust: „I know this gentleman, he is Mr. Bankban”. Egy fellépése után a magyar titkárát is megismertem. Szerettem volna gratulálni a maestronak, de a titkár cerberus szerűen őrizte az öltözője ajtóját: „Mr. Domingo előadás után senkit se fogad, nincs kivétel”...

Marton Évával
Évekkel később tárgyaltak arról, hogy a magyar állam támogatásával, magyar művészek vendégszereplésével színre kerül Erkel Ferenc zenedrámája az Angyalok városának operájában... az előadás nem Domingo miatt hiúsult meg. Közbeszólt a hagyományos magyar, akta-tologató bürokrácia. A mostani kulturális kormányzat rugalmasabbnak bizonyult. Talán (?) a New York-i bemutató után más amerikai társulatok, köztük a Los Angeles-i is kedvet kapnak hogy a Bánk bánt műsorra tűzzék - akár magyar vendégművészek közreműködésével. Jó lenne ha úgy lenne...

2018-11-26

Felidézzük a múltat - 2013. november 29. - hogy volt 5 éve?

Az Amerikai Magyar Hírlap Online hétről hétre közzé teszi a múltunk egy darabját, mi történt tizenöt, tíz, és öt éve. Múltba tekintésre invitálom olvasóinkat. Hogy is volt régen?


Csapó Tamás: Kisgyermekeink kis kacsóit fogjuk, amint hálával emlékezünk

A Hálaadás ünnepén most odaveszett a szokásos gondokat-elterelő, vidám családi hangulat. Mindannyian átérezzük a kaliforniai tűz-orkán okozta szörnyű veszteségeket. A mostani katasztrófa 250.000 ember életét bénította le. Közel ezer személy az eltűntek listára került. A halálos áldozatok egy részét csak megégett csontmaradványok őrzik, lehetetlen megállapítani kilétüket.


Kalifornia állam történetében még ilyen természeti katasztrófa nem volt. Jelenleg a hála napján 51.000 otthontalan sátrakban fagyoskodik éjszakákon keresztül időseket kis gyermekeket beleértve. Mégis, ilyen körülmények között is hálával emelik az égre tekintetüket, hogy életben maradtak. A gyűjthető dolgok kincsek elvesztése ellenére az élők most igazán tudják, hogy A CSALÁD A LEGFŐBB ÉRTÉK.

A leányomtól négy nap után kaptam élet jelt. Nyolcadmagával egy malibui ranch területéről. Körülöttük minden épület leégett az ő épületük maradt meg egy domb tetején. Áram nélkül, füstben,sötétségben próbálták a lovakat menteni, áramfejlesztőt hoztak a tűzoltók. Ez után jött csak a hadd-el-hadd. Álmatlan éjszakákon keresztül mentek mindannyian oltani, bokrokat irtani, lovakat menteni, etetni, itatni, homokzsákot tölteni állandó füst fergetegben.

- Hogy vagy? Jól vagy? Nem sérültél meg? - kérdeztem miután végre élet jelt adott magáról.
- Ne aggódj értem apukám, a mi házunk maradt meg a környéken egyedül, oda jönnek a madarak énekelni, s a macskák is mosolyognak rajtuk. Csak a manikűrös KIS KACSÓMMAL van baj, s a vérhólyagos tenyeremmel.

Szokásos vicces túlzású stílusával próbált megnyugtatni. Csak a gyermekes szülők értik igazán, hogy A CSALÁD A LEGFŐBB ÉRTÉK!

A kis kacsóról jutott eszembe, ahogy a tenyerembe gyűrve melengettem a kis öklét mikor New England zord téli utcáin vittem öt az iskolába. Egyszer sietés közben elfelejtettük a sálát  feltenni. Amint észrevettem elhatároztam, hogy visszafordulunk. A sálat egy biztosító tűvel szoktam megtűzni, s most se tű se a sál nem volt. A gyerek reszketett a hidegtől.

- Na, gyerünk, forduljunk vissza - mondtam. Dehogyis megyek egy biztosítótű miatt vissza - gondoltam. Az Isten, ha akar itt is tud nekünk egy biztosítótűt adni.

Ettől a túlbuzgó hittől egyre idegesebb lettem. Alig léptünk három lépést egy talpalatnyi tisztáson ott ragyogott egy nagyméretű biztosítótű, ami teljesen hihetetlen volt, mert hótakaró borította az utcát mindenütt. Ezt a csodát se a lányom se én nem fogjuk elfelejteni, különösen veszélyek idején! Kék kabátjának fehér bárány szőr gallérját az óriás tűvel áttűztem, elkéstünk ugyan de a mi történetünkkel kezdte az tanító néni a tanítást.

- Emlékszel még erre a történetre? - kérdeztem lányomat mielőtt letette a telefont.
- Igen, annyira emlékszem, mintha most is fognád a kezem...

Thomas G. Csapo
Listen Production Director

Forrongó kedélyek - Erőss-Csótsits Ágnes verse

Zavaró érzéseket váltott ki úgy bennem, mint minden jó érzésű honfitársamban, klubtagjainkban az itt, Los Angeles környékén működő magyar egyesületek között elburjánzott versengés, alacsony szintű szócsatározás, egymás ócsárolása, széthúzás. Több mint szomorú, de ártalmas!!! Öröm, hogy úgy-ahogy ez lecsillapodott, s remélhetőleg tanulnak belőle a diaszpóra kaliforniai magyarságának vezetői, tagjai...

Forrongó kedélyek


Éledező gondolat szívet-gyötrőn aggaszt:
újfent “Forr a Világ bús tengere, ó magyar!”
Bennünk is forrongva zubog zord hangulata...
Nem hőseink mintájára hadakszik ma Magyarságunk,
rút szavakkal mocskolódva vívják meddő párbajuk...
Meddig, miért szól e-gyalázkodóan méltatlan szóáradat?
Mi az előny, mi a cél?! Van köztünk ki ezen változtat?!
Valaki, ki nem vádol, de lehajtott fővel kezét nyújtván,
megbánóan ismerve be minden kárt okozó hibát...
meghalljuk még a Tanítást, az önfelejtő megbocsátást?!
Az én helyett a Mi, a Ti fontosabb létjogosultságát?!…
A cél ne a győzelem, de a Köz, az Eredmény legyen,
birokra kelni, küzdeni csak ezért érdemes...

Erőss-Csótsits Ágnes
Szeptember, 2018. Laguna Woods, California

Nemzetközi Liszt Zongora- és Énekverseny Los Angelesben - beszámoló


November 17-18-án került megrendezésre a Los Angeles-i Nemzetközi Liszt Zongora- és Énekverseny, az Azusa Pacific University-n. 167 versenyző mérte össze tudását 11 kategóriában.

A verseny 1990 óta 15. alkalommal lett megrendezve. 1990-től 28 éven át mostanáig Geraldine Keeling és Neszlényi Judith szervezték meg ezt a nagyszabású találkozót, minden második évben egy héttel Thanksgiving ünnepe előtt. Ezúttal az új igazgatóság szervezte az eseményt: Prof. Dr.Hickey Kato és Dr. Polgár Éva zongoraművész vezetésével. Polgár Éva 2014-ben 2 kategóriában is megnyerte ezt a versenyt.

Négy fiatal magyar művész is zongorázott sikerrel, mindannyian kitüntetéseket kaptak. A 23 éves Váradi László az Amerikai Liszt Szövetség Nagydíját nyerte el, több más díj mellett.

A Magyarországot a Los Angeles-i Főkonzulátus által Danku Attila kereskedelmi tanácsos képviselte.

A fényképeket Nagy Ildikó, Széles Tamás főkonzul felesége készítette.




Neszlényi Pfeiffer Judith

2018-11-23

Ildy Lee élettörténete a Story Extrában

Ildy Lee, Kaliforniában élő magyar származású művésznővel a Story Extra készített video riportot:




Szent Mihály Nap New Jersey-ben, lelkiismeretes pásztorok az óvodában

New Jersey-be is beköszöntött az ősz. Egyre sűrűbbek a didergős napok, és a fű sem olyan üde zöld már, mint nyáron. Az itteni lelkiismeretes pásztorok jól tudják, hogy Szent Mihály napján már be kell hajtani az állatokat a legelőről, így a garfieldi bárányok már vígan várják a telet a meleg akolban.


A garfieldi Bodnár Gábor Cserkészházban már második éve működik egy magyar óvoda, ami két helyi cserkészédesanya komoly háttérmunkájának köszönhetően jöhetett létre. Az óvoda tavaly heti egyszer, idén pedig már kétszer várja a magyar közösségbe vágyó 3-6 éves gyerekeket. Idén tizenegy gyerek jár minden kedden és csütörtökön délelőtt a “cserkész oviba”, ahogy a gyerekek emlegetni szokták. Az itteni ösztöndíjasok pedig felcsapnak óvónőnek, illetve óvóbácsinak, és igyekeznek minél több magyar kultúrához köthető elemet csempészni az óvoda életébe.


Így történt, hogy október 11-én Szent Mihály napot ült az óvoda apraja-nagyja. A gyerekek behajtották a bárányokat az éppen kezdődő eső elől. A gazdától megkapták a munkájukért járó tisztességes bért, amit el is költhettek a helyi vásárban. Garasaikért cserébe mézeskalácsot, kolbászt, innivalót, ostort, szoknyát, kalapot és szalagot vásárolhattak. Mire az összes pásztorlegény és -leány beszerezte a vágyott vásárfiákat, elfogyasztotta az ételt-italt, felöltötte az új ruháit, a zenekar is behangolt, és megkezdődött a dínom-dánom. Csak úgy porzott a cserkészház padlója, ahogy a tizenegy óvodás, a szülők és nagyszülők ropták a táncot! Hetekig fogja emlegetni a környék a nagy mulatságot.


Persze az ünnep után visszatérnek a dolgos hétköznapok; a gyerekek magyar népdalokat, mondókákat, játékokat tanulnak, kézműveskednek, vagy éppen egymást között is magyarul beszélve játszanak. Egy biztos; látszik rajtuk, hogy nagyon otthonosan mozognak ebben a közegben.

Huszárné Thuróczy Piroska Outi, KCSP Ösztöndijas, Garfield, New Jersey

2018-11-22

Az első ”Thanksgiving” (Hálaadó ünnepem) Amerikában - Kékessy György visszaemlékezése

Tizenkét nap viharos tengeri út után 1957. január 16-án a ”USS Marine Carp” nevű amerikai csapatszállító hajó, 3000 magyar menekülttel a fedélzetén megérkezett a New York-i kikötőbe, majd onnan Camp Kilmer, New Jersey államba.

Négy magyar fiú ismerkedett meg a hajón, akik mind Kaliforniába igyekeztek.  Nem csoda, hisz’ a hideg télből már elég volt. Egy jó hónap múlva, február 19-én vonatra szálltak és az atlanti tengertől a kontinensen át a Csendes óceánig három nap, mintegy 4500 km utazás után  megérkeztek  a pálma-ligetes Los Angeles-be.  No most hogyan tovább?

Némi helybeli segítséggel kaptunk szállást, nem is akár milyent. Egy tanár család vendégházába költözhettünk, egyelőre ingyen. Munkahely is akadt, este meg iskola, hogy mielőbb megtanuljunk angolul. Közben sokakkal megismerkedtünk, akik valamilyen formában segítségünkre voltak, bevásárlásokban, ebéd vagy vacsora meghívásokban.

Még egy év sem telt el, alig nyolc hónap, amikor egy kedves amerikai-magyar házaspár Thanksgiving vacsorára hívta meg a négy magyar fiút.  Hát bizony nem tudtuk, hogy mi ez a nagy felhajtás, amikor is, megmagyarázták, hogy 1620-ban érkezett egy hajó Amerikába,  a ’Mayflower’ 102 utassal, akik a ’Pilgrimek’ voltak, angol vallás-menekültek.  Csodálkoztunk, hogy hogyan lehetnek  1620-ban vallás-menekültek, amikor nálunk már 1568-ban a tordai országgyűlés óta szabad vallásgyakorlás van.


Csodálattal néztük a minden jóval gazdagon megrakott asztalt, melynek közepén egy hatalmas sült pulyka trónolt. Rajtunk kívül még két magyar fiú volt a szobában, akik pár évvel idősebbek voltak nálunk. Bemutatkoztunk egymásnak, de az igazi velük való ismerkedés csak később történt.  A házigazda ’Mr. Joe’ elmondta az asztali áldást, mi is hálát adtunk, hogy szabad földön tölthetjük a nekünk első Thanksgiving ünnepet.

Ezután a hat fiú (szegény éhes menekültek) és a háziak, nekiláttunk a finom falatok elfogyasztásának.  ’Mrs. Erzsi néni’ a ház asszonya igazán kitett magáért, mert ilyen finomságokat nem hogy nem ettünk de nem is láttunk. Néhány pohár kaliforniai jó bor mellet dicsérgettük ezt a szép szokást, mert bizony mindenkinek van valamiért hálát adni az Úristennek, ki ezért ki azért.

Kíváncsian érdeklődtünk a két ’új fiú’ iránt.  ”ti is most jöttetek, mikor, honnan” stb...  Nem, mi már három éve itt vagyunk. Hogy-hogy? Hát a komámmal úgy gondoltuk, hogy mi Amerikába akarunk menni de az abban az időben, az ötvenes években a vasfüggönyön átjutni nem csak életveszélyes de szinte lehetetlen volt. Hát akkor hogy? Kelet felé mentünk.

Akkortájt dúlt a koreai háború (1950-1953) az északiak és déliek között.   A ’szocialista országokból’ így Magyarországról is toboroztak önkénteseket az észak koreai kommunista hadseregbe. Ez a két jó fiú, Jóska és Feri is jelentkeztek. Néhány nap múlva már repültek is Észak Koreába, ahol egyhamar vöröscsillagos egyenruhába öltöztették őket, kis kiképzés, hogy hogy kell a puskával lőni és gyerünk a csatába.

Az első bevetésnél egy amerikai egységgel találták magukat szembe. A mi két bátor legényünk azonnal meg is adta magát, vagyis amerikai foglyok lettek. Onnan már könnyű volt tovább jutni Amerikába, ahol most egy asztalnál ülhet a hat magyar fiú, hálát adván az úristennek, hogy e gyönyörű szabad országba hozta őket.         

Lejegyezve: korabeli napló után,  2018 november 22-én. 

2018-11-19

Felidézzük a múltat - 2008. november 21. - hogy volt 10 éve?

Az Amerikai Magyar Hírlap Online hétről hétre közzé teszi a múltunk egy darabját, mi történt tizenöt, tíz, és öt éve. Múltba tekintésre invitálom olvasóinkat. Hogy is volt régen?


2018-11-18

Los Angeles International Liszt Competition for Piano and Voice

Invitation to Participate


The 2018 Los Angeles International Liszt Competition will take place on November 17-18, 2018 at Azusa Pacific University (901 East Alosta Avenue, Azusa CA 91702) and Trinity United Methodist Church (676 North Gibbs Street, Pomona CA 91767). Since the inception in 1990, the prestige of this competition has increased tremendously, and we invite you to participate. Our distinguished jury of fourteen Liszt performers and scholars represents ten states and four countries.

The Grand Prize winners in piano and voice will be given generous cash prizes and all-expense paid trips to make their debut concerts in New York City, Washington, D.C., London and in Budapest at the Liszt Memorial Museum.

The five place winners in all divisions will receive cash awards, plaques and Liszt CDs. In addition, every participant receives a Portrait of Liszt and a volume of Alan Walker’s Liszt biography.

Please note that this competition is unique in the world – the only competition to feature Liszt’s wonderful songs and the only Liszt competition to provide a category for the “Wunderkinder” ages 12 and under to perform the demanding music of Liszt.

Since this competition does not use State or Federal endorsements, it is sponsored solely by private funds and organizations, and the administrative work is provided by volunteers.

Every competition costs around $55,000. We would appreciate your heartfelt consideration to join us. Here is how you CAN BE a part of this wonderful celebration of Liszt’s music. All donors will be listed in the weekend program.

$500 - $10,000 Commandeur Liszt
$150 - $499 Abbé Liszt
$100 - $149 Franzi
$10 - $99 Le petit Litz

Make your checks payable to Los Angeles International Liszt Competition and send to LAILC, Dr. Katherine Hickey, 38600 Pine Drive, Cherry Valley, CA 92223.

Thank you so much for your support!
                                               
Éva Polgár and Katherine Hickey
www.lalisztcompetition.com

Co-Director
Éva Polgár, DMA
(940) 465-9069
info@polgareva.hu

Co-Director
Katherine Hickey, DMA
951-454-8205
kathy_hickey@redlands.edu

Founder/Director Emerita
Geraldine Keeling

Co-Director Emerita
Judith Neslény

2018-11-12

Földes Tamás: Imre bácsi

A követői által Imre bácsinak nevezett Nagy Imrét - életkoromból adódóan – nem ismertem személyesen, egy alkalommal mégis testközelbe kerültünk egymással. Rajk László 1956. október 6-ai újratemetésének napján mutatta be a budapesti József Attila Színház Gáli József „Szabadsághegy” című drámáját, amely egy Szovjetunióba hurcolt kommunista politikus eltűnéséről (kivégzéséről), a Magyarországon élő feleségről, akit egy kommunista miniszter elcsábít, és a miniszter csalódott, alkoholistává lett fivéréről szól, aki alkoholmámorában azt mondja: „most jön a forradalom, a rum forradalma!”. Tizenhét nappal később szülőhazánkban kitört a forradalom... Azt hiszem, Gálinak - akit viszont ismertem, sőt barátomnak tudtam - halálos ítéletébe (majd az ítéletet 15 évi börtönre változtatva) belejátszott az a dráma. Nagy Imre a bemutató előadáson jelen volt, az első sorban ült - én valahol a nézőtér közepén. A szünetben ment el mellettem. Majd 23-án én is ott voltam a Parlament előtti tüntetésen és hallottam az Országház erkélyéről elmondott beszédét.

A lányát, Nagy Erzsébetet viszont személyesen ismertem. Újságíró és műfordító volt, ő is a New York palotában működő Lapkiadó Vállalatnál dolgozott. A szerkesztőségi épület negyedik emeleti étkezdéjében mindenki ahhoz az asztalhoz ült ahol éppen üres szék volt. Egy alkalommal láttam egy középkorú hölgyet, aki egymagában fogyasztotta az ebédjét. Megkérdeztem hogy melléülhetek-e, bólintott. Bemutatkoztam, ő is mondott valami nevet - ennyi. Legközelebb is egyedül evett. „Szabad?... Szabad... Jó étvágyat... Viszont kívánom”. Ennyi. Semmi több. Mindez négy-öt alkalommal megismétlődött. Majd miután felálltam az asztaltól, odalépett hozzám a szerkesztőség egyik elvhű párttagja: „Jó neked, hogy mindig Nagy Imre lányával ebédelsz?”... „Ő Nagy Imre lánya? Nem tudtam”.

A rendszerváltás után, a ’90-es években egy hetet töltöttem az újságíró-szövetség balatoni üdülőjében. Az ottani étteremben mindenkinek kijelölt helye volt. S mit tesz a véletlen? Nagy Erzsébettel kerültem egy asztalhoz. Természetesen nem ismert meg. Ismét bemutatkoztam, néhány mondatot váltottunk egymással. Az üdülés második napján hangulat-rombolóan zuhogott az eső; jobb híján végigbeszélgettük a délutánt. Megtudtam, hogy a sztálini önkény idején, családjával együtt, kitelepítettként Szibériában sínylődött. Majd arról is beszélt, hogy Nagy Imre első miniszterelnöksége idején, amikor Kádár János is kiszabadult saját elvtársainak börtönéből, Kádár nem győzött hálálkodni: “Imre bácsi, így köszönöm… úgy köszönöm”. Nagy Imre megunta a tirádákat: “Hagyd már abba János, fordított esetben te nem úgy cselekednél?” Nos - tudjuk, hogy nem úgy cselekedett...


...Mint ismeretes, Nagy Imrét, családjával együtt a romániai Snagovba hurcolták, majd a kivégzett mártír miniszterelnök sorsáról aligha kell ehelyütt bővebben szólni. Nagy Imre a népbírósági tárgyaláson - az utolsó szó jogán, vádlói és bírói előtt - egyebek mellett a következőket  mondta: „Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát a halálbüntetés kiszabását javasolja. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet amely könyörületes lenne. Sorsomat tehát a nemzet kezébe teszem... Védelmemre felhozni semmit nem kívánok, várom a tisztelt népbírósági tanács igazságos ítéletét”.

Indokoltnak érzem, hogy itt idézzem az akkor lelkes, ifjú Orbán Viktor emlékezetes beszédének néhány mondatát, amelyek a mártír miniszterelnök újratemetésén, a Hősök terén - 1989 június 16-án, a kivégzés évfordulóján - hangzottak el (s amelyek a jelenlegi miniszterelnököt ismertté és népszerűvé tették):

„Ma..., harmincegy évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az ötvenhatos forradalmárok véres harcokban, ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára... Ma sem engedünk negyvennyolcból, így nem engedhetünk ötvenhatból sem. Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia megteremtéséért küzdenek Magyarországon, két okból hajtanak fejet a kommunista Nagy Imre és társaik koporsója előtt. Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik hogy ezt megtehessék képesek voltak leszámolni szent kommunista tabuikkal, azaz az orosz birodalom feltétlen támogatásával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József... a magyar függetlenségért és szabadságért áldozták életüket. A magyar fiatalok, akik előtt ezek az eszmék ma is  sérthetetlenek, meghajtják fejüket emléketek előtt.”


...Rebesgetik (tán’ már el is döntötték), hogy Nagy Imre szobrát az Országház mellől máshová - esetleg a Jászai Mari térre (?) - szállítsák. Nos, nehezen tudom elképzelni, hogy az a lobogó hajú fiatalember, aki ma a magyar kormány elnöke, egyetértsen a szobor eltávolításával a VÉRTANÚK TERÉRŐL és bárhová máshová helyezésével. Merem remélni - mi több: szeretném hinni! -, hogy nem tagadja meg ifjúkori énjét. A NEMZET nevében és szolgálatában másként aligha cselekedhet. Bárkinek - bárkiknek - az agyából pattant ki ez az elképesztő ötlet, Orbán Viktor élhet a vétó jogával...

...Ha valóban a Jászai Mari térre helyeznék a szobrot, két megjegyzésem van. A Margit-híd pesti hídfőjénél, villamosmegállók szomszédságban, sokkal többen látnák, mint a gépkocsi-forgalomtól ez idő tájt elzárt Kossuth Lajos téren. Voltaképpen az nem lenne baj. Csakhogy - Kádárék cinizmusára utal - a Magyar Szocialista Munkáspárt (az MSZMP) székházát abba a hírhedt épületbe költöztették, amely a forradalom előtt az ÁVH központja volt, s pincéit kínvallató helyiségeknek használták. Jelenleg az országgyűlési képviselők irodaháza.

Nagy Imre szobra annak az épületnek csak hátat fordíthatna...

2018-11-05

Földes Tamás: Csendőr-pertu?

Elhangzott egy mondatom (inkább egy szavam), amelyet három év múltán is röstellek.

A Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon 2015-ben mutatták be a „Viktória: A zürichi expressz” című filmet, amelynek egyik főszerepét az általam hírből sem ismert cigánylány, Farkas Franciska alakította. A fesztivál zsűrije az életkoránál fiatalabbnak tűnő színésznőnek ítélte oda a nagydíjat. Interjút készítettem vele.

Beszélgetés közben, egy alkalommal akaratlanul letegeztem. A rendkívül szép szemű ifjú hölgy a riadtan pislogó szemembe nézve megkérdezte:

-  Csendőr-pertu?
Zavartan visszakoztam:
 - Elnézést kérek, véletlen volt... De maga kitől hallotta e rég feledésbe ment kifejezést?
 - A nagyanyámtól.


Magázódva folytattuk az interjút, de e rossz mondat kizökkentett a beszélgetés ritmusából. A nyelvbotlás annak ellenére bekövetkezett, hogy mindmáig emlékezem édesanyám gyermekkori figyelmeztetésére, miszerint a tegeződést csak a nők kínálhatják fel. Talán az zavart meg, hogy a fesztivál két másik filmszínésznőjével tegeződtem.

A honi hatóság egyenruhás tagjai napjainkban már származástól-bőrszíntől függetlenül nem tegezik az állampolgárokat (a reklámok készítői továbbra is: „Tartsd a pénzed a takarékban!”, „Kérd árajánlatunkat!”,  „Utazz a főtaxival!”.) No persze a cigányokat még a költők meg a dalszerzők is tegezték. Petőfi a „Falu végén kurta kocsma” című versének ötödik szakaszában fogalmazott úgy: „Húzd rá, cigány, húzzad jobban...!”. Kálmán Imre „Marica grófnő” című örökbecsű operettjében, Harsányi Zsolt dalszövegét ekként dalolja az elszegényedett Tasziló gróf: „Hej cigány, hej cigány, húzd a nótád, Száz felé szakadjon a húr! Gyer’ ide, hej cigány, Húzd ne sajnáld, Így mulat minálunk az úr”.

Sok évtizeddel később az elvtárs-urak is hasonlóképp szóltak a cigányhoz. Tanúja voltam, amikor egy gyárigazgató az egyik kisváros éttermében magához intette az akkori szóhasználatot idézve a „népzenészt”:

- Mit húzhatok az igazgató elvtársnak? – tudakolta a prímás.

 - Én neked nem igazgató elvtárs vagyok, hanem Sándor bátyám – így a válasz.

Neked. Te neked, én! Bátyám. Azt nem tette hozzá a diri, hogy természetesen  visszategezhetsz. Mivelhogy az nem lett volna természetes...

...Most, ehelyütt ismét elnézést kérek az ígéretes tehetségű művésznőtől, aki a „Zürichi expressz” óta hét filmben játszott, egy televíziós sorozat nyolc epizódjában kapott fontos szerepet, a már csaknem befejezett „Szeretlek mint állat!” című drámának pedig nemcsak főszereplője, hanem a forgatókönyv egyik írója is. Svábokkal együtt a szovjet gulágra hurcolt cigánylányt alakít az idén bemutatott „Örök tél” című filmben. Gyermekkorában a Harlekin Gyerekszínházban játszott – mostanság több budapesti színházban is fellép. 

Ami a hátországát illeti: nem a putriból emelkedett ki. Édesanyja még a „cigánysorból” indult és az első diplomás a családban: újságíró lett. Édesapja ügyvezető igazgató.

Franciska Budapesten nőtt fel, a Sylvester János Protestáns Gimnáziumban tanult... de  származása miatt korán kirekesztették. Ezért felvételizett, majd sikeresen érettségizett a pécsi Gandhi Gimnáziumban. Azt követően szociális munkás diplomát érdemelt ki a Wesley János Lelkészképző Főiskolán, jeltolmácsi végzettséget szerzett a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségénél, újságírást tanult a Független Médiaközpontban, drámapedagógusként végzett a Magyar Drámapedagógiai Társaságnál. Mindeközben nem riadt vissza a kétkezi munkától. Volt bolti felszolgáló, pultos, szobalány, takarítónő, dolgozott az állatkertben, statisztált filmekben és fotómodellként is foglalkoztatták.

 A „Zürichi expressz” sikere óta elsődlegesen a színészetnek él. Legutóbb a Gulágra hurcolt magyar nőkről szóló alkotás, az október 20-án a legjobb európai tévéfilmként a Prix Európa díjjal méltatott „Örök tél” fontos szerepét játszotta. Immár drámapedagógusként is dolgozik... Önmagáról nemrég így nyilatkozott: „Nő vagyok, budapesti, színész, magyar és roma”. E sorok megjelenésekor, november 5-én éppen 34 éves.

Megtisztelő lenne számomra, ha következő találkozásunkkor (ki tudja hol és mikor?) ő kínálná fel a tegeződést.