2018-09-24

Galícia - Tizenöt nap az elhunyt hősök nyomában - Tizenkettedik nap

2.770 kilométer, 4040 fotó, 293 videó. Albert Ferenc írónk kegyeleti túráján meglátogatott 78 katonai temetőt Galíciában, ahol útitársival lerótta a hálát az elhunyt hősök sírjainál.

Tizenkettedik nap a Beszkidekben


„Korhadt, porló fejfák, föld melyet szentelt véretek”


A 12. nap ismét a költözés napja. Kis bonyodalom a szobánk számlázásával kapcsolatosan, azért végül sikerül megegyeznünk. (Nem azt kaptuk három napon keresztül, amit neten lefoglaltunk, és amit ígértek.)  Miután sikerült dűlőre jutnunk, ismét nyakunkba vettük az utat, természetesen az előre betervezettek szerint.


Bobowát északi irányban elhagyva, a 981-es úton, mintegy 4 km megtétele után befordultunk Siedliska felé, de amint átkeltünk a vasúti sorompón közvetlenül balra lekanyarodtunk, így párhuzamosan a 981-es főúttal, 500 méter megtétele után a civil temető mellett találtuk meg a 134-es számú katonai temetőt. A táblákon olvasható feliratok tanúsítják, itt 36 nevesített sírban, magyar honvédek pihennek. 1914. 10. hónaptól, 1915. májusig terjedő időszak alatti csaták során vesztették életüket, mint a Magyar Királyi 5-7-9-10-11-16-os Gyalogezred katonái. Így rögvest elején a napnak, lelki trauma szorításával kellett szembesülnünk. Még mindig nem edződtünk meg kellőképpen. Az emlékezés pillanatait követően folytattuk utunkat továbbra is északi irányban.


A 981-es útról áttértünk a 977-es főútra egészen Gromnikig, a települést elhagyva „nekimentünk” a hegyvidéknek, különböző alsórendű utakat igénybe véve. A térképen szereplő jelek alapján több temetőt is kellett volna érintenünk, de nem találtuk meg őket. Lubinkához tartozó, annak határában leltük meg a 189-es számon nyilvántartott sírkertet. A temető 2016-ban az Osztrák Feketekereszt közbenjárására és segítségével újult meg. A terveit Heinrich Scholz készítette, területén: 322 m2-en 94 osztrák-magyar harcos és 18 orosz katona lelt örök nyugalmat. Adott rá a lehetőség, hiszen a területet erdőség és szántóföldi kultúra határolja. Meglepően nem voltak száradó virágcsokrok, koszorúk, poros, koszos, elhamvadt mécsesek. Vagy karbantartják, vagy ritkán látogatják a „Fiúkat”. Mi a több méter magas betonfeszületnél emlékeztünk, és tettük le Eszter kötötte mezei virágcsokrunkat és gyújtottuk mécsesünket.


Még mindig maradtunk a fantasztikus látványt és panorámát kínáló alacsony hegyek között. Következő megállónk Szczepanowice; közben eleredt az eső. A település szélén a 267es számú ház szomszédságában található a 194-es sírkert. Heinrich Scholz tervei alapján épült temetőben 266 m2-en 44 egyéni sírgödörben 22 osztrák magyar és 22 orosz katonát hantoltak el 1914 évvégén és 1915 év elején. A temető viszonylag jó állapotban van, u alakban, terméskő falazat a kerítése, melyet megtör a központi emlékmű-hasáb, mely mintegy három méter magasba tör fel; rajta műkőből egyenlő szárú kereszt, mely alatt a 1914 és a 1915-ös évszám olvasható. Az út felőli oldalán a csonka gúla betonoszlopokat nehéz vasláncok kötik össze, középen vaskapu teszi lehetővé a bejutást. A láncok mögött és a kerítés két oldalán 7 db. tekintélyes hársfa áraszt nyugalmat. Minden egyes sírkövet, s a központi emlékművet is vastagon lepi be a moha, így a temető egy ódon kripta benyomását kelti. Közben abbamaradt az „öntözés”, rövid szertartásunkat megejtve indulhattunk tovább.


Miután ismét „nyakunkba szakadt” az ég, a 173-as számú temetőt nem tudtuk megközelíteni, gyalog messze lett volna, kocsival nem mertem bevállalni az erdei utat, pedig mindössze 6-700 métert kellett volna megtennünk, a szakadó esőben. Nem szokásunk, de most feladtuk a küzdelmet.


Tovább haladtunk mondván, csak-csak elcsendesedik. És valóban mikor elértük Ruchowa határában a főút melletti 195-ös számú temetőt, az eső már elfáradt, egyelőre nem kívánkozott le a földre. Az út baloldalán szép házak kertek, a jobboldalán a szántó földel körülölelten várt ránk a sírkert. Megálmodója Siegfried Haller, aki 227 m2-en építette meg 1914 év végén. 7 tömegsírban és 14 egyéni sírgödörben 28 osztrák-magyar és 31 orosz katona földi maradványa kapott „örökszállást”. A terméskő falazattal körül vett sírkertre hatalmas akácok vetnek árnyékot. Bal szélén még egy óriás tölgy is meghúzódik szerényen, nem fitogtatva nagyságát és erejét. Az utcafront felől a falazat térdig érő, rajta vaskerítés, két kapubejárattal. Feltűnő a temetőkre nem jellemző Mária szobor, mely „anyáskodik” a területen elhantoltak felett. Magyar neveket nem találtunk, sírkövekben sem bővelkedik a kert. A kötelesség és kegyelet által vezérelten itt is gyújtottuk a mécsest és a kis virágcsokor, melynek szárára kötve egy darabka nemzetiszínű szalag, (Eszter keze munkáját dicsérve) felkerült a központi emlékmű talapzatára.


Az idő előrehaladott állapotára való tekintettel a kutakodást be kellet fejeznünk, mivel a szállásunk innen még messze, és azt meg is kellett találnunk. Azért útközben Tarnów közelében még megálltunk, hiszen egy fantasztikus látványt nyújtó, vörös téglából épített templom kínálta magát. Tornyán, építészeti remekmű gyanánt díszelgőn a négy fiatorony. Miután körbejártuk betértünk egy kis időre Isten házába, hogy hálát adjunk a mai napért. Bent, éppen az esti mise liturgiáját hallgatták a hívők, mi viszont a bejáraton túljutva a főhajó hátuljában húzódtunk meg rövid időre, egy ima erejéig.


Ezek után valóban a „lovak” közé csaptam, hiszen este hét körül járt az idő. Mai világban a gépjármű vezetője vakon megbízik a modern technikába, így én is. Miután új szállásunk címét betápláltam a GPS- be, mentünk és mentünk, egyszer csak megszólalt, s mondotta: érkezés a célhoz, sajnos ott nem volt ház. A közelben kérdezősködtünk, de senki nem tudott semmit. Ott álltunk tanácstalanul. Mese nincs bementünk a központba, ami innen úgy öt kilométer távolságban volt még. Gondoltam a hírközpont itt is a „kocsma” de ilyet nem találtunk. Maradt egy kis ÁBC jellegű bolt a főtéren. Senki nem tud semmit. Egyszer csak mentő angyalként betoppant egy fiatalember, tőle is megkérdi az eladó, mire az előveszi az okos telefonját, beüti a címet, majd közli velem, hogy itt Ryglicén kettő olyan út található, melyiket keresem, s mutatja a képernyőt. Mivel az egyikben már jártunk kétszer, egyértelmű volt számomra, hogy a másikba kell mennem. Lerajzoltam magamnak egy papírra, és nem használva a technikát, nehogy „bevigyen az erdőbe” felkerekedtünk. Ugyan már sötétedni kezdett, de szerencsére megtaláltuk. A háziak kedvesen fogadtak bennünket, már azt hitték nem jövünk. A kalandos utunknak így jó vége lett. Megtettünk 106 kilométert, sok féle jóban, és kellemetlen szituációban is volt részünk. Meglátogattuk a „Fiukat” öt temetőben, úgy vélem ezen az éjszakán is megérdemeltük a pihenőt!



2018-09-17

Antal Tímea: A Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház jogállása - nyílt levél

Tisztelt Szerkesztőség!

Korábban megjelent az Amerikai Magyar Hírlap Online oldalán Pereházy Miklós úrnak, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház elnökének a Los Angeles-i magyar ügyeket érintő sajtótájékoztatója. Ezt követően többen jelezték felém, hogy a Magyar Ház elnökének személyemet érintő hivatkozása -- egy tőlem idézett  levélrészlet alapján, a szövegkörnyezet ismerete nélkül -- félreértésekre és téves következtetésekre adhat okot. Ezért kérem, hogy a Pereházy úrhoz írt és elsősorban a Magyar Ház tagságának szánt augusztus 27-i levelemet teljes egészében közölni szíveskedjenek.

Köszönettel és tisztelettel,
Antal Tímea

A Szerkesztőség a kérésnek megfelelően közli Antal Tímea közérdekű nyílt levelét a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház jogállásáról


Kedves Miklós,

Sok bejegyzést és kommentet láttam a Facebookon az utóbbi időben a Magyar Házat illetően, de meglehet, hogy még sok mindent nem is ismerek a jelenlegi konfliktus kapcsán, mely immáron az egész Los Angeles-i magyar közösséget érinti.

Számos e-mailt is kaptam e témában és gondolom, hogy azt a kérdésedet, miszerint nem kellene-e az IRS ügyben megszólalnom, a „Magyar Magyarnak” név alatt küldött, „Mentsük meg a Magyar Házat” című elektronikus körlevél kapcsán, választ várva teszel fel nekem. Én is megkaptam az e-mailt, amelynek szerzője ismeretlen, kilétét nem vállalja. Nem szoktam ilyen fajta névtelen, vagy kitalált névvel ellátott levelekre reagálni, mert úgy gondolom, ha valaki nem meri vállalni  a saját véleményét névvel, címmel, telefonszámmal, az gyáva ember, nem egyenes úton jár.

A Magyar Ház tulajdonjogával kapcsolatos felvetésekre én most is csak azt mondhatom, ami előzőleg már több igazgatótanácsi értekezleten és választási ülésen elhangzott, és ami a 501 (c) (3) és 501 (c) (2)  alapító okiratában (Articles of Incorporation) található.

A United Magyar House Title Holding [501 (c) (2)] alakuló okirata részletesen kifejti, hogy a Title Holding [501 (c) (2)]  a United Magyar House Inc. [501 (c) (3)] leányvállalata és a Title Holding [501 (c) (2)] minden döntése a United Magyar House Inc. [501 (c) (3)] kontrollja alatt kell történjen. Kifejti továbbá azt is, hogy a United Magyar House Title Holding [501 (c) (2)] igazgatótanácsának megválasztása a United Magyar House Inc. [501 (c) (3)] által kell történjen, valamint azt is, hogy az igazgatótanács nem rendelkezhetik a Title Holding [501 (c) (2)] vagyonával. (Az 501 (c) (2)  alapító okiratából: No Director shall have any right, title, or interest in or to any property of the corporation.) Az 501 (c) (2) felszámolása esetén pedig az igazgatótanács köteles a szervezet vagyonát átruházni (ez esetben visszaszolgáltatni a United Magyar House Inc. [501 (c) (3)] kulturális tevékenységek folytatására jóváhagyott jótékonysági szervezetnek) egy hasonló célt szolgáló 501 (c) (3)-as státusz alatt működő non-profit szervezetnek, vagy az államnak. (Az 501 (c) (2)  alapító okiratából: Upon the dissolution or winding up of the corporation, its assets remaining after payment of, or provision for payment of, all debts and liabilities of this corporation, shall be distributed to a nonprofit fund, foundation, or corporation which is organized and operated exclusively for educational purposes meeting the requirements of Section 214 of the California Revenue and Taxation Code and which has established its tax-exempt status under Section 501(c) (3) of the Internal Revenue Code, or shall be distributed to the federal government, or to a state or local government, for a public purpose.) Mindennek lebonyolítása kizárólag a korábban említett United Magyar House Inc. [501 (c) (3)] (anyavállalat/parent company) igazgatótanácsának és tagságának felügyelete alatt történhet és magába foglalja a Title Holding [501 (c) (2)] tulajdonában lévő értékek visszaszolgáltatását a United Magyar House Inc. [501 (c) (3)] kulturális szervezetnek.

A United Magyar House Inc. [501 (c) (3)] alakuló okirata szintén kimondja, hogy a kulturális szervezet [501 (c) (3)] felszámolása esetén a tagság döntését képviselő igazgatótanács köteles a szervezet vagyonát átruházni egy 501 (c) (3)-as státusz alatt működő non-profit szervezetnek, vagy az államnak.

Fontos figyelembe venni azt is, hogy a kaliforniai állam nem jegyez be non-profit szervezetet addig, ameddig a szervezet alapító okirata nem tartalmazza azon kulcsfontosságú információkat, amelyek arról biztosítják a kaliforniai államot, hogy a non-profit szervezet valóban a közjót és jótékonysági célokat hivatott szolgálni.

A United Magyar House Inc. [501 (c) (3)] és a United Magyar House Title Holding [501 (c) (2)] non-profit státuszának megszerzésével, illetve visszaszerzésével kapcsolatos papírokat én intéztem az igazgatótanács jóváhagyásával és annak folyamatos tájékoztatásával. Tudtommal, a társulati értekezleteken készült jegyzőkönyvekben a folyamat részletei írásban rögzítettek. Tény, hogy választási üléseken, Pereházy Miklós, mint a Magyar Ház elnöke több alaklommal is beszámolt a Magyar Ház tagságának a non-profit státusszal kapcsolatos munkafolyamat legfrissebb helyzetéről, valamint a 501 (c) (3) és a 501 (c) (2) felállításának részleteiről.

A két szervezet számára könyvelést soha nem végeztem, adóbevallásaikat, 2015 és 2017-ben beküldött Statement of Information-jaikat (SI-100) nem én készítettem. A „Magyar Magyarnak” álnév alatt író személy e-mailjében beékelt két dokumentumot sem én készítettem, mint ahogy azt ezen dokumentumok aláírása is igazolja. (Lásd az oldal végén csatolt, és a CA Secretary of State weboldalán nyilvánosan megtalálható és mindenki számára hozzáférhető teljes dokumentumot.) Elhatárolom magam annak keletkezésétől és habár igazgatósági tag voltam 2017. április 17-én, engem nem kerestek meg, és nem tudom, hogy ki és mi alapján döntött a három tisztségviselő megnevezésében az SI-100 nyilatkozat kapcsán. Az eljárásokra vonatkozó részletes információ megtalálható a United Magyar House Inc. [501 (c) (3)] és a United Magyar House Title Holding [501 (c) (2)] alapító okiratában (Articles of Incorporation) melyeknek komolyan vételét, betartását és követését feltétlenül szükségesnek tartom.

Hogyan is jött létre a két szervezet?

2009-ben egy könyvvizsgálás eredményeként az Egyesült Magyar Háztól az IRS visszavonta az addig „social club”-ként  működő [501 (c) (7)] non-profit státuszt.  A státusz megvonását az IRS azzal indokolta, hogy a Magyar Ház bevételének nagy részét az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem képezte. Az IRS előírásai szerint azonban a bérbeadásból származó jövedelem nem haladhatja meg a kulturális tevékenységekből származó jövedelem 15%-át. Az akkori igazgatótanács elmondása alapján, a kulturális programokból származó alacsony jövedelem miatt, a Magyar Ház bérbeadása létfontosságú  volt a Ház fenntartása érdekében. Az IRS tanácsa szerint a kulturális szervezet visszaállítása és az ingatlan bérbeadásának folytatása a költségek fedezése végett, két szervezet létrehozását tette szükségessé, mely a sokat emlegetett 501 (c) (3) és 501 (c) (2) létrehozásával volt megoldható (különválasztva így a kulturális [501 (c) (3)] és az ingatlan bérbeadással kapcsolatos [501 (c) (2)] tevékenységek végzését). A két szervezet non-profit státuszának megszerzésén önzetlenül és bérmentesen dolgoztam, mert fontosnak tartottam a Magyar Ház megmaradását. Annak a Magyar Háznak, melyet elődeink hagytak ránk, és amely közel száz éve szolgálja a kaliforniai magyarságot.

Végezetül: én egész itteni életem alatt a magyarság és a magyar kultúra ügyeit szolgáltam nemcsak a színpadon --konferansziéként, ünnepi műsorok, színházi előadások szervezőjeként és szereplőjeként --, hanem a saját szakmámmal (mérlegképes könyvelő) összefüggő kérdésekben is. Csak az Egyesült Magyar Ház non-profit státuszának visszaszerzése közel két éves munka eredménye volt, melyért pénzt és egyéb juttatásokat nem kértem és el nem fogadtam.

Mivel úgy látom, hogy az utóbbi időben a Los Angeles-i  magyarság körében rendkívül nemtelen és megosztó vita kezd kialakulni a Magyar Házat illetően -- mely véleményem szerint nem szolgálja az egységes magyar diaszpóra ügyét --, ezennel lemondok az Egyesült Magyar Házban 2010 óta viselt tisztségemről. Nem kívánok részt venni testvér testvér elleni csatározásokban, és örömmel adom át a helyemet olyan embernek, aki jelen helyzetben képes lesz a Los Angeles-i magyarságot végre eggyé kovácsolni.

Én az általam létrehozott ünnepi műsorokkal, színházi előadásokkal, továbbra is ezen leszek.

Üdvözlettel,
Antal Tímea
E-mail: timeaantal@yahoo.com


A Los Angeles-i Egyesült Magyar Házzal kapcsolatos, a CA Secretary of State weboldalán nyilvánosan megtalálható "Statement of Information"



Földes Tamás: Mondhatott volna mást és másként kis lovag

A rendszerváltást követő első szabad választás után nyomban megkezdődött a média - vagyis a televízió, a rádió és a lapok - jellegének-arculatának átformálása. A tévé és a rádió „közszolgálati jelleggel” az állam - a polgárok által megválasztott kormány - irányítása alá került, az újságokat „magánosították” és jó néhányat külföldi lapkiadó konszernek vásároltak meg. E váltás személycserékkel járt együtt és a televíziót úgy érintette, hogy a korábbi, gyakorlott szerkesztőket, műsorvezetőket, riportereket másokkal cserélték fel. E váltásnál - tisztelet a kivételnek - nem a képességet vették figyelembe, hanem a politikai irányultságot. Az újságoknál is hasonló helyzet állt elő: a Magyar Nemzet visszatért korábbi polgári jellegéhez, a Népszava többé nem a szakszervezetek, hanem ismét a szociáldemokraták lapja lett, az én hajdani napilapom -ahol másfél évtizedet töltöttem el - svájci tulajdonba került és szabad demokrata jelleget öltött (később, új tulajdonos szolgálatában mást). A Népszabadság megmaradt szocialistának... mígnem tavaly megszűnt.

Az Antall József majd Boross Péter vezette, első szabadon választott kormányt négy év múlva maguk mögé utasították a szocialisták, akik a tévétől elküldték az MDF-es pályatársainkat és visszatértek (nem valamennyien) a korábbiak, hogy újabb négy évvel később - a FIDESZ első kormányzásakor - megintcsak személycserékre kerüljön sor. Persze az ilyen politikai indíttatású változások nemcsak a hírközlésben, hanem az államaparátusban, nomeg a diplomáciában is végbementek (gondoljunk a nagykövetek cseréire, vagy a sokunk által ismert főkonzulokra!). Ám engem elsődlegesen a szakmám, a hivatásom érdekel. S fölöttébb zavar, hogy nincs olyan hírcsatorna, vagy újság, amely középen állva tájékoztatna a honi eseményekről. Éppen ezért nem tudósítok a budapesti lapoknak. Ugyanakkor mind a jobb-, mind a baloldali orgánumokat meghallgatom-elolvasom, de azoktól se kapok tényszerű tájékoztatást. Ami az egyik szerint fehér, az a másik szerint fekete...

...Ugrok az időben. Feltehetőleg olvasóink többsége értesült arról, hogy Simicska Lajos, Magyarország 11. leggazdagabb és 19. legbefolyásosabb embere - Orbán Viktor egyik bizalmasa, párttársa, gimnáziumi diáktársa - három éve megorrolt a barátjára, mi több: nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette őt. Mindmáig nem ismeretes, hogy mi okozta a kettőjük közötti haragszomrádot, tény viszont, hogy a hajdani puszi-pajtás úgy döntött: beépül a kormányellenes sajtóba. Megvásárolta a „konzervatív polgári oldalhoz” tartozó HírTV-t, valamint az egykor polgári, hol meg baloldali Magyar Nemzetet, a Lánchíd Rádiót és a Heti Válasz újságot. Simicska is a Bibó-szakkollégiumban lakott, majd a FIDESZ gazdasági igazgatója lett, később vagyonát lépésről lépésre gyarapítva Magyarország egyik legnagyobb cégbirodalmát hozta létre. Szűk körben „a FIDESZ szürke dominanciásának” nevezték.

Szeretek több oldalról tájékozódni. Egyaránt néztem a Hit Gyülekezet tulajdonában lévő, baloldali ATV-t (kedveltem a Kálmán Olga vezette „Egyenes beszéd” műsort), a HírTV-ben pedig szívesen hallgattam-néztem a Kovács - ma Földi-Kovács - Andrea hasonló, de ellentétes politikai nézeteknek hangot adó, esti beszélgetős műsorát. Mindkét hölgy a szakmájának jó tollú művelője – képességük nem, csak a hitvallásuk áll távol egymástól (s most finoman fogalmaztam). Amikor Simicska négy szóból álló, trágár mondata elhangzott, Kovács Andrea három társával együtt felállt és lelkiismereti okokra hivatkozva távozott a televízióból. Nem várták meg, amíg az új főnök betartja fenyegetését, miszerint „Kirúgok minden orbánistát, aztán kinevezem a helyükre az én embereimet”. Akkor írtam az Amerikai Magyar Hírlapba: „Úgy érzem, a székükből felállók gerincesek voltak, amiért nem vállalják a hátraarcot. Nem vállalják, hogy mától homlokegyenest az ellenkezőjét írják-mondják annak, amit előző nap hallhattunk tőlük”. (Sej, hajdani pályatársaim közül – minden meakulpázás nélkül – hányan fordították meg ama köpenyt, volt aki többször... S akadnak közöttük hajdani párttitkárok is.) De papírra vetettem azt is, hogy „a mindennapok krónikása, a hírlapíró ne kötelezze el magát egyetlen politikai irányzat mellett se, mert nem az a hivatása. A tényeket közölje!”.

Hogy mi lett a két műsorvezetővel? Kovács Andrea előbb az önmagát közszolgálatinak nevező – ám a köz valósághű tájékoztatását figyelmen kívül hagyó - Magyar Televízióhoz szerződött, onnan 2017 tavaszán az ugyancsak jobboldali Echo TV-hez igazolt át (az okot nem tudom miért). Kálmán Olga 2017 elején átszerződött az ATV-től a HírTV-hez, ahol ő sem tagadta meg politikai nézeteit: „Egyenesen” címmel folytatta azt a baloldali hangvételű műsorvezetést, amit korábbi munkahelyén tett. Egyik pályatársnőm sem tagadta meg a múltját, és ezt méltányolom.

Ám újabb fordulat (tán’ erről is értesült a nyájas olvasó): Simicska a FIDESZ áprilisi, kétharmados győzelme után, júliusban eladta média-vállalkozásait, így a HírTV-t is, augusztus 1-én reggel pedig az új vezérigazgató – rövid pár perces bemutatkozó beszédet mondva – visszakanyarította balról jobbra a televíziós csatornát és hét embert elbocsátva Kálmán Olgát is lapátra tette. Este pedig már az órák alatt visszatért Földi-Kovács Andrea vezette a „Magyarország élőben” című új beszélgetős műsort.

...Írásom címe: „Mondhatott volna mást és másként” nem a két műsorvezetőre utal. A „másként” alatt régi vesszőparipámat ismétlem – a jó, ha úgy tetszik úri modor fontosságát. Miután az Európa Unió nagy többséggel megszavazta az Orbán-kormányt pellengére állító Sargentini jelentést, két baloldali országgyűlési képviselő szólalhatott meg a HírTV „Magyarország élőben” című műsorában. Egyiküktől se vártam, hogy ne értsenek egyet az uniós határozattal, az udvarias beszédet viszont feltételeztem. Tordai Bence, a szocialistákkal szövetségre lépett Párbeszéd politikusa mértéktartó volt, nem ült győzelmi tort, Arató Gergely, a Demokratikus Koalíció tagja – a Gyurcsány-kormány egykori államtitkára - azonban az első perctől kezdve emelt hangot ütött meg. A média-szabadságot – vagyis annak hiányát - taglaló szópárbajban a volt államtitkár úgy érvelt: „A  megfigyelők egy hosszú jelentésben tárták fel azokat a visszásságokat, többek közt a médiának a megszállását, aminek az is jele, hogy ön itt lehet egy sokkal tehetségesebb újságíró helyett”.

Nem szándékozom véleményt mondani, hogy a két hölgy közül ki a  tehetségesebb, arról viszont van véleményem, hogy egy beszélgetésre a stúdióba hívott ellenzéki (vagy akár kormánypárti) képviselő sértő módon személyeskedhet-e egy asszonnyal. Földi-Kovács nem vette fel a kesztyűt, nem tiltakozott, inkább higgadtan úgy válaszolt: „Engedje meg hogy reagáljak erre a kijelentésére. Ezt a televízió társaságot a polgári konzervatív oldal alapította és a polgári konzervatív oldal tagjai adták össze a finanszírozáshoz szükséges anyagi fedezetet”. Tényszerű visszavágás. Méltányolom. A modortalanságot – mai szóhasználattal élve: a bunkóságot – szerkesztőként is irtottam a rovatom munkatársainak cikkeiből. Ily módon is megtiszteltem az olvasót (és teszem ez idő tájt is).

Amúgy hogy milyen bunkó egyik-másik újságban publikáló álhírlapíró, arról nemrég tűnődtem lapunkban. Nem ismétlem meg. Vitázni, kultúremberhez méltó tónusban lehet -férfiatlanul személyeskedni nem.

Legalábbis szerintem.

Galícia - Tizenöt nap az elhunyt hősök nyomában - Tizenegyedik nap

2.770 kilométer, 4040 fotó, 293 videó. Albert Ferenc írónk kegyeleti túráján meglátogatott 78 katonai temetőt Galíciában, ahol útitársival lerótta a hálát az elhunyt hősök sírjainál.

Tizenegyedik nap a Beszkidekben


„Hősök, sírok, horpadt hantok, málló betonkeresztek”


Nagy baj lehet odafent, az eső csak hull és hull. Nem nagyon, de áztatja a földet, ezáltal csatakos az erdő, a mező és a rét. Sebaj, jó, hogy néha szünetel egy keveset. A 11. nap reggelén ily „kecsegtető” időt szánt az ég, azért bízva jóindulatában elindultuk, s lám a térre érve varázsütésre abbamaradt az „áldás”. Élve a lehetőséggel, körbejártuk a szűkebb belvárost, megtekintettük Bobowa „ékszereit”, melyekre igazán büszkék lehetnek lakói. Röpke két óra alatt, letalpaltuk a fontosabb látnivalókat, mire ismét eleredt az eső. Irány az autó, abban legalább nem ázunk, sőt még haladunk is céljaink felé.


A 981-es úton északnak tartva, mintegy 4 kilométer után jobbra fordultunk Siedliska felé, majd elhagyva a települést, áttértünk a 977es útra, Biesna település közelében közvetlen az út mellett a jobb oldalon egy szépen felújított temető várt ránk. Új kerítés, új sírkövek, új zománctáblák rajtuk a nevek, (számlálhatatlan magyar honvéd). A 121es számú sírkertet a Kis-Lengyelországi Vajda és a Magyar Honvédelmi Minisztérium támogatásával 2016-ban építették újjá. Az 1915-ben Jan Szczepkowszki tervei alapján létesült sírkertben, 15 tömeg és 34 egyéni sírban 137 osztrák-magyar katona porhüvelye kapott végső pihenőhelyet. Több honvéd gyalogezredben szolgáltak, ám mindegyikük 1915 márciusában vesztette életét. Szomorú szívvel vettünk búcsút, miután kis szertartásunkat megejtettük. Észak felé folytattuk tovább a szemlélődést.


Zborowic települést most másik oldaláról közelítettük meg, mint tegnap mikor hazafelé tartuttunk. Ez volt a szerencsénk; így ismét találtunk egy temetőt, ami kicsit el volt „rejtve” a külvilágtól, de egy zúzott kővel frissen megszórt, jelző táblával ellátott úton bejutottunk hozzá. Igaz, ez már a város peremén volt, a völgykatlanban elterülő település északi részén. Ha élnének a „Fiúk”, ma tekintetüket végighordozhatnák a festői szépségben pompázó panorámán. A sírkertet, akár az előzőt, szintén a Kis-Lengyelországi Vajda és a Magyar Honvédelmi Minisztérium támogatásával újították fel 2016-ban. 2015-ben Anton Müller tervi alapján létesült temetőben, mely tagolt, mindössze két hosszan nyúló sorsírgödörben és öt egyéni sírban 455 osztrák-magyar katonát temettek el, a 2015 márciusában dúló ütközet után. Szinte mindannyian a Magyar Kir. Honv. Gyalogezred katonái voltak, az eleredő eső ellenére minden sírkövet lefotóztam, hiszen a felújításnak köszönhetően olvashatóak az öntvénytáblán megjelenített magyar nevek. A fájó emlékezést követően elbúcsúztunk, és folytattuk tovább a zarándoklatot. 


Staszkowka felé vettük az irányt, ám valami nagyszabású tevékenység okán elterelték a forgalmat, ezért Luzna felé kellett, több-tíz kilométert kerülnünk. Sajnos itt sem lehetett ráfordulni az ideális útra így tovább tartott a terelés. A Luzna-Pustki temetőben tavaly már tisztelegtünk, így ezt most kihagyva tovább mentünk Moszczenica felé, csak erre volt lehetőségünk. Azért elértük célunkat: a 118-as számot viselő, Anton Müller tervei alapján megépített Staszkowkai temetőt. Itt 439 német, 281 osztrák-magyar, és 43 orosz katona holtestét hantolták el az 1915. május 2-án zajló csatát követően.  Örömmel tapasztaltuk itt is nagyszabású felújítást hajtottak végre 2016-ban, szintén, az előbbiekben megemlített finanszírozás alapján. Igaz nem az eredeti állapot rekonstruálták, hiszen az égbe törő négy terméskő pilon, most új formát kapott. Más köntöst öltött a befejező felső rész, és a régi két felhőkbe nyúló acélpallós helyett, most mind a négy pilon kapott egyet. Hét éve mikor itt jártam egész más arculata volt. Több fa is kivágásra került, de azért a gondoskodás látványa kézzelfogható, szívet melengető. Az új zománctáblán, olvasva a magyar honvédjeink nevét összeszorul a férfiember torka, és könnybe lábad a szeme. Időközben a nap is kisütött, a „Fiúk” meghívtak bennünket egy kis csemegézésre, hiszen a temető északi oldalán éppen érrésben a mézédes málna. Ezt követve minimum, amit tehetünk, mécsest gyújtunk és elhelyezzük az emlékezés apró virágcsokrát, melyet Eszter szorgalmasan kötöget, pótolva a készletet.


Következő állomásunk Ostrusza határában a 143-as számú temető. Az útra magasodó hegyoldalban, Terméskő falazatú boltív alatt lehet bejutni az 1048 m2-en, Jan Szczepkowszki által megálmodott sírkertbe. Körbe a terméskő fal, mint kerítés, láthatóan nem rég építhették újjá, szépen mutat. Fa, sajnos közel, s távol sehol nincs a környékén. Egy friss kaszálás azonban ráférne. Itt is az 1915 májusában zajló ütközetben elhunyt katonákat temették el, szám szerint: 9 osztrák-magyar harcost, 96 német, és 226 orosz katona földi maradványait. Megtettük, mit diktált szívünk és mentünk tovább.


Strzyzewski-Rzepiennik település civil temetője mellett, a 114-es számú katonai sírkertben18 osztrák-magyar és 129 orosz katona földi maradványait hantolták el 1218 m2-en. A temetőt Hans Mayr tervei alapján építették meg 1915-ben. Feltűnő, a Galíciában nem szokványos terméskőgúla, mint központi emlékmű. Közepébe, mintegy két méter nagyságú csiszolt márványfeszület került beágyazásra. Nevek nem olvashatóak a szétszórt sírköveken. Az égbetörő gúla előtt tettük le a szokásos virágcsokrunkat, szalagunkat, mécsesünket, majd búcsút vettünk az itt nyugvó hősöktől is.


Hamarján megérkeztünk Gromnik településre, ahol a civil temetőhöz egy kovácsoltvas kapun keresztül térkővel burkolt úton kell felmenni az emelkedőn. Balkéz felől végit tujasor, majd egy lépcsőzetes kialakítású, terjedelmes vasszerkezetből lévő lépcsőt megformázó feszület, melynek minden fokán egy mécses, mígnem eléri a dombtetőn felállított Jézus szobrot, látványa lenyűgöző. Fentebb a térkővel burkolt gyalogút elágazik, s a jobboldali vezet a 145-ös számú katonai sírkerthez. Heinrich Scholc tervei alapján 1914-15-ben létesítették 433 m2-en. 15 tömeg és 38 egyéni sírban 131osztrák-magyar és 14 orosz katona alussza örök álmát. A temetőt körbe vaskerítés választja le, keleti oldalán hatalmas tölgyek, platánok, és nyírfák vigyázzák pihenésüket. Sok magyar honvéd és huszár neve olvasható a betonsírkövekre szerelt fehér zománctáblákon. Ezáltal bőven volt okunk az elérzékenyülésre.



A 970-es úton tovább araszolva Chojnik határába, közvetlen az út baloldalán pillantottuk meg a 150-es számú temetőt, melyet szintén Heinrich Scholc tervei alapján építették meg 1914-1915-ben 265 m2-en. A teraszos kialakításon 3 tömeg és 26 egyéni sírban 13 osztrák-magyar és 27orosz katona földi maradványait hantolták el. A felső teraszon az osztrák-magyar katonák, az alsón az orosz katonák pihennek az erdő fáinak ölelésében. Nevesítve nincsenek a sírok azért a hála itt is kijár, viszont így sokkal könnyebb a búcsú.


Tovább haladva a 970-es úton Tuchow városába a főút és a vasút találkozása előtt baloldalon egy csendes fákkal ölelt ligetben találtuk meg a 161-es temetőt. Az 5 tömeg és 44 egyéni sírban 8 osztrák-magyar és 86 orosz katona pihen immár több mint száz éve. Nevesítés nem látszik a kopott „bádog” táblákon. A moha lepte beton síremlékek többsége erősen romlásnak indult, viszont rend uralkodik a sírkertben. Méltó megemlékezést követően indultunk tovább, a nap már erősen közelített a horizonthoz.


Végig „rohantunk a városon, majd Zabledza településen kérdezősködtünk. Ennek folyamodványaként találnunk rá a 977-es út közelségében egy temetőre, ami a 174-es számozást kapta. A tábla tanúsága szerint ide csak orosz katonákat temettek szám szerint 35-öt, 3 tömeg és tíz egyéni sírba. Meglepő viszont, hogy nem csak kettős kereszttel találkoztunk, hanem az osztrák-magyar katonák sírkövein fellehető Máltai kereszttel is, rajta a patkó alakú babérkoszorúval. „A halott katona többé nem ellenség” gondolattól vezérelve, és sejtve talán még is van itt is úgymond: „saját halott”. A tisztességtől vezérelve szívünk azt diktálta: itt is emlékeznünk kell. Megejtettük!



Még mindig világos volt; azért visszafordultunk, és ismét Tuchowban érdeklődtünk: merre találjuk meg a kommunális temetőt? Sikeres útbaigazítás után a 161-es katonai temetőtől nem is olyan messzire megtaláltuk. Sejtésünk bejött, a civil temetőben is ráakadtunk a katonaira, ami a 160-as számot kapta. A temetőt itt is Heinrich Scholc tervei alapján építették ki. 565 m2-en 15 tömeg és 63 egyéni sírgödörbe 103 osztrák-magyar, 1 német, és 60 orosz katona került elhantolásra. Több sírköre csavarozott zománctáblán olvashatóak a magyar honvédek nevei. Elviekben gondozott a temető, ám itt is elkelne egy alapos fűnyírás, de az is lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem. Szeretném, ha a „Fiúk” folyton tiszta, ünnepélyes környezetben pihennének az idők végezetéig. Mire végig olvastuk a neveket, megejtettük szertartásunkat igencsak eljárt az idő.


A mai napon 156 kilométert tettünk meg, a sok-sok egyéb látnivaló mellet 10 sírkertben emlékeztünk meg hőseinkről. Szállásunkra érve együnket sem kellett ringatni, ám a látottak és átéltek ott lebegtek sokáig nyugvó szempilláink alatt.

A hagyomány megtartó ereje – sikeres clevelandi Cserkésznap

A Clevelandi Cserkész Barátok Köre idén is szeptember első vasárnapján rendezte meg az ohiói magyarok egyik legnépszerűbb közösségi eseményét, a Cserkésznapot. A hőség ellenére most is közel háromezer látogató érkezett a Német Park területére, hogy a magyar ízek, a muzsika és a magyar nyelv megtartó ereje által újra átélje az összetartozás érzését.


2018. szeptember 2-án délelőtt a cserkészek seregszemléjével vette kezdetét a 63. Clevelandi Cserkésznap a parmai German Central Parkban, amely az első évet leszámítva immár 1956 óta ad helyet a rangos eseménynek. Az idei találkozón 125 cserkész vett részt a kicsiktől az öregekig, főként a helyi és a környező települések szervezeteinek képviseletében, de érkeztek vendégek a kanadai körzetből, sőt Kárpátaljából és Vajdaságból is. Az ünnepélyes megnyitón a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség elnöke, Lendvai-Lintner Imre köszöntötte a cserkészeket, a nap mottójaként pedig Széchenyi István szavai buzdították a csapatokat: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.”

A zászlófelvonást követően katolikus ifjúsági-zenés szentmisével, illetve protestáns istentisztelettel folytatódott a program. Az előbbin Mezei András atya, a clevelandi Szent Imre- és Szent Erzsébet templomok plébánosa az evangéliumi olvasmány nyomán a belső törvények és a tradíciók fontosságáról beszélt, amelyek bármilyen külső nehézségek közepette is tartást adnak, irányt mutatnak az embernek. Külön kitért arra, hogy a diaszpórában élők számára a magyar nyelv elsajátítása, illetve rendszeres gyakorlása a kulturális identitás megőrzésének legfontosabb eszköze. Kérte a fiatalokat, hogy minden nap vizsgálják meg lelkiismeretüket: beszélnek-e eleget magyarul. Egymással otthon, a magyar iskolában vagy a cserkészeten, az órákon és a foglalkozások szüneteiben. A protestáns istentiszteletet Nt. Tamásy Éva lelkész tartotta.


Mindeközben már sültek a lángosok, a kürtőskalács, s egész nap kígyóztak a sorok a magyaros menüért. Most is töltött káposztából, paprikáscsirkéből és gulyáslevesből fogyott a legtöbb, de a cipóba porciózott pörkölt és a lacipecsenye is népszerű volt. Rég nem látott ismerősök köszöntötték egymást, eszegettek-iszogattak, a gyerekek játszottak, kézműveskedtek, célba lőttek. A sportpályán hagyományosan barátságos focimeccs zajlott, ezúttal az ukránok csapata ellen. A „Pesti Kávézóban” krémest és tortaszeletet árultak, a teraszon Alex Udvary bandája muzsikált. A Clevelandi Magyar Múzeum és a Szent Imre templom a piactéren ajándéktárgyak bőséges kínálatával várta az érdeklődőket, akik a Magyar Apparel és a Hungarian Marketing standjainak egyedi tervezésű pólóiból is válogathattak, de folyamatosan üzemelt a könyvbörze is.

Az árnyékos pavilonban a magyarországi vendégegyüttes, az Üsztürü zenekar húzta a talpalávalót, amelyre táncosaik zajos sikert aratva ropták a táncot. A kis színpadon, illetve a főtéren a cserkészek is bemutatták tánc- és énektudásukat. Zengett az ének, repültek a szoknyák, csattogtak a csizmaszárak, a papucsok, s a népzene szárnyán a Gyimesektől Kalocsáig utazhattunk.

Akinek kedve volt, kisfilmek segítségével is felidézhette a Kárpát-haza vidékeit. A magyar televízióban látható, népszerű ismeretterjesztő műsor, a Hazajáró turisztikai magazin csapata ugyanis filmbemutatóval egybekötött közönségtalálkozókat tartott. Meghívásuk apropóját az adta, hogy a számos szakmai- és közönség díjjal kitüntetett alkotóstáb a Bocskai Rádió szervezésében ez idő tájt Amerikában és Kanadában forgat, hogy bemutassa az itt élő magyar közösségek életét és kultúrtörténeti emlékeit, amelynek epizódjai a tervek szerint januárban kerülnek majd képernyőre.

A Cserkésznapot idén is táncház zárta: az Üsztürü két táncosa, Redő Júlia és Tőkés Csaba Zsolt jó pedagógiai érzékkel és fáradhatatlan lendülettel vitte táncba a kicsiket és nagyokat. Lelkesítő támogatásra pedig különösen szükség van itt, ahol az asszimiláció veszélyével küzdenek a szórványban élő magyarok. Hogy az ünnepek megtartó ereje kitartson a hétköznapokra, s még azon is túl. Hiszen a kiválóan megszervezett 63. Cserkésznapon, amelyre nemcsak Clevelandből, hanem Ohio egyéb településeiről is szép számban jöttek látogatók, kevesebb magyar szót lehetett hallani, mint angolt. A térségben működő magyar szervezetek, úgy mint a Bocskai Rádió, a Magyar Társaság, a ReConnect Hungary és a William Penn biztosító társaság információs pultjainál ezért is népszerűsítették a magyar vonatkozású eseményeket, Magyarország chicagói főkonzulátusának munkatársai pedig hivatalos ügyekben álltak rendelkezésre.

A következő találkozóig mi mást is kívánhatnánk a clevelandi közösségnek, mint hogy „Jó munkát!” És hogy jövőre, veletek, ugyanitt – találkozunk.

Miklós Melánia, Körösi Csoma Sándor ösztöndijas, Cleveland, OH
KMCSSZ Sajtószolgálata

További információért, kérjük, forduljon az Külföldi Magyar Cserkészszövetség sajtóirodájához:
2208 Gates Court, Morris Plains, NJ 07950, U.S.A.
Tel: (+1-703) 424-6755
http://www.kmcssz.org

2018-09-14

Riportműsor a Los Angelesben élő Antal Tímeával és a floridai Napraforgó gyermek tánccsoportról az Öt Kontinens - Egy Nemzet magazinban a magyar köztévé műsorán


A video megnézhető a következő linken:
https://www.mediaklikk.hu/video/ot-kontinens-2018-09-08-i-adas/

A világmagazin a híd és a közvetlen kapocs szerepét kívánja betölteni Magyarország és a világ különböző részein élő magyarság tagjai között. Arra keres választ, miként lehet távoli országokban megőrizni a magyar identitást, és hogyan lehet népszerűsíteni a magyar kultúrát.

2018-09-11

A Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesülete felhívása


Tisztelt Magyar Honfitársak!

A MAGYAR ALKOTÓK NEMZETKÖZI EGYESÜLETE (MANE), MAGYARORSZÁG, SZÉKESFEHÉRVÁR

Szeretettel vár tagjai sorába minden külföldön élő magyar alkotót, érdeklődőt. Irodalmárokat, művészeti tevékenységgel foglalkozókat, valamint az irodalmat és művészetet kedvelő, a magyar kultúrát támogató, és támogatni szándékozó tagokat, szponzorokat.

E-mail címünkre: mane.elnok@gmail.com érkező kérésre, írásbeli tájékoztatót küldünk.

EGYESÜLETÜNK CÉLJA:


Az egyesület célja a hazai és a nemzetközi kortárs magyar irodalmi, ipar- és képzőművészeti, zene - és táncművészeti, valamint a kulturális élet, a népművészet fellendítése, megismertetése mind hazai, mind nemzetközi szinten, annak támogatása, továbbá a népi hagyományok ápolása, a magyarság tudat erősítése. Magyarország népi és modern művészeti értékeinek, hagyományainak, szokásainak, népdalainak és néptáncainak hiteles tovább örökítése. A közösségi szellem, és az együvé tartozás kibontakoztatása, a szabadidő hasznos eltöltésének szervezése. Az egyesület célja továbbá a fogyatékkal élő hátrányos helyzetű alkotók, nehéz anyagi helyzetben lévő alkotók életkörülményeinek javításában és támogatásában közreműködés. Magyarország művészeti nemzetközi kapcsolatainak ápolása s új nemzetközi kapcsolatok felkutatásában közreműködés.

Munkánkról:


Egyesületünk munkájának túlnyomó részét interneten keresztül végezzük. Szervezetünk együttműködő része, alappillére a Facebook-on található: Aranycsillag Irodalmi és Művészeti Csoport, amely immár 8. éve eredményesen működik, ahol folyamatos, ingyenes pályázati lehetőségeket kínálunk. Pályázatainkról honlapunkon, és internetes csoportunkban lehet tájékozódni.

Honlapunk elérhetősége:  http://magyaralkotoknemzetkoziegyesulete.hu

PÁLYÁZATAINKRÓL: https://magyaralkotoknemzetkoziegyesulete.hu/tajekoztato.php#palyazat

Kívánok jó alkotókedvet, minden jót, barátsággal és tisztelettel: 
Hekkel Aranka az egyesület elnöke

2018-09-10

Békevágy... - Erőss-Csótsits Ágnes verse

Engem sajnos kimondhatatlanul el tud keseríteni, s ami még rosszabb, megingatni az Emberségbe vetett hitemet a TV híradók láttán, újságban közölt tudósítások olvasásakor, vagy, amikor a kémiai és egyéb fegyverek által elkövetett támadások ártatlan áldozatairól készült fotók mutatnak megdöbbentő képeket. Ártatlan gyermekeknek, kiszolgáltatott öregeknek, állatoknak okoznak elviselhetetlen kínokat...de MIÉRT ???!!!! Hatalomért, pénzért, hírnévért?...

Ami ennél is szomorúbb, hogy időről-időre mindezt vallásos emberek is elkövetik a másfajta hitet valló szomszédjaik, vagy éppenséggel saját nemzetük polgárai ellen.... Olyanok, akik állítólag hisznek a Szeretetben, a Megbocsátásban, a Megértésben, Istenben, és vasárnaponként ájtatoskodva imádkoznak templomaikban...

Az is sajnálatos, hogy manapság bármerre megyünk, bárhová nézünk, szinte mindenhol tért hódított, sőt, elfogadottá vált a marakodás, gyűlölködés, sértett hiúságból fakadó vádaskodó, kígyót-békát dobálózó viselkedés, szócsatározás...Szomorú!

Békevágy...


Lesz még egyszer Béke,
lesz még egyszer Nyugalom,
lesz még egyszer talán
megértő Bizalom...

Próféták és Szentek
vándorútra kelnek,
hűs lombok árnyában
együtt  megpihennek...

Keresztek, félholdak,
OM avagy a Yin-Yang?
Dávid és a Góliát,
ne harc legyen! Kézfogás...!

Kezet fognak ez egyszer,
gyűlöletet temetnek.
imára hajtván bús fejüket
együtt megüdvözülnek.

Együtt újjá születnek...

Erőss-Csótsits Ágnes
Laguna Woods, Augusztus, 2018.

Földes Tamás: Opera a sziklák között Las Vegasban

Nyilvánvaló, hogy aki néhány napos vakációra Las Vegasba utazik, az elsődlegesen a világhírű sztrip kaszinóiba megy. Pedig az immár csaknem másfél milliós város-együttesnek (vagyis a Vegas-völgynek) több – ha úgy tetszik: rejtett – látnivalója is van. A Nevada állam és Arizona határán, 1931 és ’36 között épült Hoover Damre nem utalok, azt nyolc évtized alatt sokan látták; mindaddig a világ legnagyobb vizierőműve volt, amíg Szovjetunióban nem épült meg a még „bolsojabb” hasonló létesítmény, a kujbisevi. E Colorado folyón emelt gátat – amelynek köszönhetően Arizona, Nevada és Kalifornia több mint 20 millió lakosának vízellátása is megoldódott. E gátat 1999-ben „a huszadik század öt legkimelkedőbb teljesítménye” közé sorolták. A Vegas központjától 40 kilométerre lévő erőműnek ma már nem kell reklám – évente több százezren tekintik meg, s számos alkalommal a filmesek is ott forgatták alkotásaikat (a többi között a Supermant).


Meglehet a sztriptől 22 mérföldre lévő, mintegy fél órányi autózással elérhető Red Rock Canyon nemzeti parkot, az ottani, 500 millió éves (!) vörös sziklákat is sokan látták – ám annál tovább a más államokból érkezők ritkán utaztak. Az alábbiakban a sivatagi sziklák közé települt szabadtéri színpadról és egy időszerű eseményről, egy kis létszámú, szolid operatársulat ez alkalommal félszáznál több közreműködőt felvonultató előadásáról írok.

A közigazgatásilag az alig 300 lelket számláló Blue Diamondhoz tartozó Super Summer Theatre az eladdig általam ismert legromantikusabb játszóhelyek közé tartozik. Az egy dollárért bérelhető székeken, valamint a fűre terített pokrócokon ülve 950 néző élvezheti az előadásokat, jobbára musicaleket és hangversenyeket. Maga a vadregényes környezet is vonzóvá teszi e 14 éve életre hívott színpadot a vegasiak számára. Közvetlenül a színház szomszédságában – attól kerítéssel elkülönítve – vadlovak tanyáznak, akik szabadon kószálnak a sivatagi terület egy részén (olykor az országutat is keresztezik, ezért célszerű óvatosan vezetni). Minden évben – kora nyártól kora őszig – öt-hat világhírű musicalt mutatnak be. Most szeptemberben, 6-22-e között Gilbert és Sullivan „The Pirates of Penzance” (A királynő kalózai) című vígoperája - egyes zenekritikusok szerint operettje - látható kilenc alkalommal, csütörtök-péntek-szombat esténként a Sin City Opera előadásában. Az alábbiakban e lelkes társulatról írok.


Mielőtt Las Vegas első, egyetlen „igazi” színházépülete, a Smith Center – benne 2050 személyes Reynolds Hallal - 2012-ben nyílt meg, még az építkezés idején interjút készítettem Myron Martinnal, a több teremből álló kulturális központ igazgatójával. Lelkesen nyilatkozott a terveiről. Operaelőadásokra is utalt (mi több, azt is megemlítette, hogy a Magyar Állami Operaház társulatát is szeretné meghívni; korábban már járt Budapesten, megragadta az Ybl Miklós tervezte pazar épület és az előadás). Nos, a 450 millió dolláros költséggel tető alá hozott színházban eddig egyetlen operát sem adtak elő – egy évvel a megnyitó után az igazgató azt mondta nekem: „egy operatársulat, az énekesek, a zenekar meghívása, a díszletek szállítása oly’ sokba kerülne, hogy tetemes ráfizetést jelentene”. A Reynolds Hallban Broadway-produkciókat adnak elő, ám dicséretes módon az is említést érdemel, hogy falai között állandó otthonra leltek a Las Vegas Philharmonikusok, valamint a Nevada Ballett zenészei és táncosai.


A Sin City Opera kilenc éves múltra tekint vissza. Életre-hívója, egyszersmind executive igazgatója Ginger Land-van Buuren Vegasban élő operaénekesnő, aki évekig a New York City és a Portlandi Opera tagja volt. A művészeti igazgató – az előadások rendezője - Skip K Galla countertenor, bariton, a zeneigazgató Dean Balan.  Az énekes közül néhányan ugyancsak Vegasban élnek, az egyetemen vagy másutt tanítanak, de távolabbi társulatokból is érkeznek. Az elmúlt években nem is egy színvonalas előadásukat láttam - köztük a „Varázsfuvolá”t, az „Anyegin”-t, a Pagliacci”-t, a „Cosi Fan Tutte”-t, a francia Chabrier „L’Etoille (The Star)” című vígoperáját. Évadonként 4-5 daljátékot tűznek műsorra, 50-70 főnyi közönségük előtt. A következő évad öt bemutatója közül a „The Flying Dutchman”-t (Bolyó hollandi) és „Gianni Schicci”-t emelem ki. Gondjuk viszont, hogy nincs állandó játszóhelyük, ezért a közösségi központok. Nagyobb könyvtárak színháztermeiben lépnek fel. Magántársulat – a terembérlés viszont sokba kerül. Gyakran tartanak viszont ingyenes szabadtéri hangversenyeket, így nyáridőben az olasz stílusban épült Tivoli Village bevásárló-negyed központi terén, a „piazzán”, a Las Vegas bölcsőjének is nevezett Fremont Streeten, a Container Parkban, a hendersoni és a summerlini „Arts Festivalokon”.


Látványos vendégfellépésük a Super Summer Theatreben hatalmas előrelépést ígér. Mind zeneileg, mind a látványt tekintve jelesre vizsgáztak; a szeptember 6-i előadáson csaknem ezren tapsoltak nekik (akik közül feltehetően jó néhányan kíváncsiak lesznek a kisebb helyszíneken tartott produkcióikra is). A „The Pirates of Penzance”-t, vagyis a melódia-gazdag „A királynő kalózai”-t a következő hetekben 13-án, 14-én, 15-én, 20-án, 21-én és 22-én adják elő az „égig érő sziklák” övezte szabadtéri színpadon. A Las Vegasban és környékén élő magyar olvasóinknak (természetesen nemcsak nekik) őszintén ajánlom figyelmükbe. Majd őszi évadjuk megnyitásán, október 25-28 között a Charleston Heights Arts Centerben tekinthetik meg Richard Wagner „A bolygó hollandi”-ját.


2018-09-08

Lemondott Sárvári Álmos, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház alelnöke

Sajtótájékoztató keretében jelentette be Pereházy Miklós, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Elnöke, hogy lemondott a civil szervezet alelnöke Sárvári Álmos:



„Mint ismeretes, a vitás szólásszabadsági felvetésből néhány hete már modernkori boszorkányüldözésbe fordultunk” - kezdi beszédét Pereházy Miklós a Magyar Ház-ban tartott sajtótájékoztatón. A szervezet elnöke ezután arról beszél, az ügy milyen sok kárt okozott a Magyar Háznak és annak vezetőinek, és hogy a város magyar lakosságát kettéosztották az események. Ezután felvezeti, az intrikák több évtizedes sikeres együttműködést tettek tönkre, és ha most nem tesznek valamit, ki tudja, hol lehetne ezt a folyamatot megállítani. Felidézi, hogy azután, hogy „a főkonzul úr” felháborodott, a szervezet kiadott egy közleményt, melyben jelezték, hogy az alelnök véleménye nem a Magyar Ház álláspontját tükrözi. Rövid kitérőben magyarázza, hogy a közösségi oldalak megjelenésének köszönhetően ma már sokkal több ember véleményét lehet megismerni, és „ha néha fejcsóválva is”, de el kell fogadnunk, hogy mindenkinek lehet saját véleménye.

A szervezet munkáját, melynek célja elsősorban a magyar kultúra fenntartása és terjesztése, mindig nagyvonalúan támogatta a mindenkori magyar kormány képviselete, különösen a Los Angeles-i főkonzulátusi misszió - mondta Pereházy Miklós. És ezt az együttműködését nagyon nagyra értékelik. El is határolják magukat minden olyan véleménytől, amely nem a Magyar Ház hivatalos közleményében jelenik meg.

„A Facebook-bejegyzést követő retorzió, és a Magyar Házat érintő súlyos következmények eredményeként Sárvári Álmos benyújtotta lemondását, amit érdemei elismerése mellett elfogadtunk” - jelentette be a ház elnöke.

Ezután idéz a lemondott alelnök augusztus 21-én kelt leveléből, melyben arról ír, lemondása oka a hisztéria, amit az ügy okozott, ugyanakkor állításait és elveit továbbra is fenntartja. Felidézi, hogy kommentje után, melyet egy ismerőse oldalára írt, névtelen levelek tömegét kapta „sehonnai bitang emberektől”. Hozzáteszi, a jelenlegi magyar kormány, melynek kiváló a nemzetpolitikája, nagyon nagyvonalúan támogatja a külhoni magyarokat, így például pályázatok formájában, az ezért érzett háláját a levélben külön kifejezi. Mint írja, mindenkinek joga van hibázni.

A levél végén szó esik magyar összefogásról és Kossuth Lajosról is, aki azt kérte a magyaroktól, ne civakodjanak.

2018-09-07

Galícia - Tizenöt nap az elhunyt hősök nyomában - Tizedik nap

2.770 kilométer, 4040 fotó, 293 videó. Albert Ferenc írónk kegyeleti túráján meglátogatott 78 katonai temetőt Galíciában, ahol útitársival lerótta a hálát az elhunyt hősök sírjainál.

Tizedik nap a Beszkidekben


„Kérdi Fiad: Uram mondjad, e szörnyűséget miért hagytad?”


A tízedik nap reggelén, ébredés utáni első ténykedésünk, a „szocreál” rozsdamarta erkélyünkről szemügyre vettük Bobowa település főterét, ugyanis az esti érkezésünk kissé késeire, és zűrösre sikeredett. Fáradtan, erőtlenül nem volt kedvünk a nézelődéshez. Megállapítható, hogy az egyetlen értékelhető valami ezen a szálláshelyen az a fantasztikus panoráma, és a szépen megújult, ám még is a régmúltat megidéző főtér. Reggelizés követően, bizony nem korán, hiszen már a „lusták” is felébredtek elindultunk fellelni a környéket.

Hamarosan Podole-Górowa településre értünk. A 975-ös útra, balra fordulva Gródek nad Dunajcem felé, a település végét jelző táblánál a község civil temetője mellett, külön lekerítve találtuk meg a katonai temetőt. Számozás és egyéb eligazító tábla hiányában konkrét adatokat nem tudok említeni. A kis sírkert éppen felújítás alatt van, az öntvénykeresztek tanúsága szerint csak osztrák-magyar katonákat temettek ide. Mint építési terület, nem a legszebb látvány, de amikor elkészül, bizonyára méltó emlékhelye lesz a hősöknek.


Következő állomásunk, Palesnica. Civil temetőjében a templom melletti domboldalon jobbra kell felmenni. A bejárattól 80 méterre baloldalon a 296-os számú temetőben 460 m2-en 67 osztrák-magyar harcost temettek el 2014 év végén. Tíz tömeg és 21 egyéni sír őrzi a porhüvelyeket. Több magyar honvéd neve is olvasható a fehér zománctáblákon. Nem maradhatott el a kegyeleti főhajtásunk.


Tovább araszoltunk kocsival mintegy száz métert, hiszen újólag itt a 975-ös úton található, most balkéz felé eső, szintén civiltemetőben találtuk meg a 295-ös katonai sírkertet. Sajnos, ismét leszakadt az ég; ezért várni kellett, míg elcsendesedik, vagy megáll. Ez utóbbi jött be, így gumicsizmát és esőkabátot öltve mentünk be a sírkertbe. Itt 293 m2-en öt tömegsírban és 14 egyéniben összesen 46 osztrák-magyar és 15 oroszkatona pihenhet. Kicsit elhagyatottan, térdig érő gazban ácsorognak a moha lepte sírkövek. Több odafigyelést érdemelnének a „Fiúk”! Az elmaradhatatlan virágcsokor, (mit Eszterem szorgalmasan kötöget, pótolva a készletet) továbbá a nemzetiszínű szalagocskánk, (ami erősen fogyóban) és a mécses itt is elhelyezésre kerül. Egy rövidke imával búcsúztunk.

Most egy „lazító” kikapcsolódó kirándulást teszünk Roznów város alatti Jezioro-Roznowskie (tó) északi csücskénél. Városi temető feletti keresztút stációit megcsodáltuk, továbbá egy várromot szemléltünk meg, majd egy kúriát és a szabadtéri színpadot. A Dunajec folyón átívelő hídon tovább a 75-ös úton ismét csábított egy várnak a látványa, (Zamek Tropsztyn) amit pár nappal ezelőtt lakattal zártak el előlünk, meglepetésre, most nyitva volt a kapuja, igaz csak kívülről, de most nézelődhettük. Hamarján előkerültek az építők és szép szóval, kitanácsoltak bennünket az építési területről. Lesétáltunk a vízpartra ismét egy kis sétával összekapcsolt nézelődés után folytattuk az utat, tovább a 75-ös úton.


Zaklaczyn közelében balkéz felől a domboldalban egy templom mellett, annak jobb oldalánál az öreg temetőben találtuk meg a következő háborús sírkertet. Szépen gondozott, környezetben alusszák örök álmukat itt a hősök. Tábla itt sincs, így nem tudni mennyien lehetnek. Egy biztos, elárulják a keresztek, hogy osztrák-magyar és orosz katonákat rejt a mély. A már jól megszokott liturgiát követve távozunk, hogy másutt is a halott katonáink nyughelyeinél tegyük tiszteletünket.


Miután távoztunk, a 980-as útról ismét a hegynek vettük az irányt, egy lapos tetejű abc-nél balra fordulva.  Gwozdziec településnél fent a hegytetőn, makadám úton, az erdő rejtekén találtunk rá a 290-es számú temetőre. Valójában e terület már Charzewice közigazgatásához tartozik. A sírkertet kettévágja az út, így jobbra és balra is találunk sírokat. A temetőt Robert Motka tervei alapján építették ki 1543 m2-en. Az 1914 decemberében zajló harcokban elhunytak közül 109 osztrák-magyar és 52 orosz harcost temettek el, 9 tömeg és 46 egyéni sírba. Méltósággal őrködik a temető felső végében felépített 12 terméskő pilonra támaszkodón égbetörő, falazott obeliszk. Tetejét és alsó részét körben egy-egy műkő feszület uralja, jelképezve a temetőben keresztények alusszák örök álmukat. Természetesen megfigyelhető az egyensúlyra való törekvés, hiszen szimpla és kettős kereszt is helyet kapott a pilonok ölelésében. Itt is volt hol emlékeznünk az eső szemetelése ellenére.


Ezek után, a hegyen keresztül immár visszafordulva ismét kereszteztük Zaklacynt, majd a 980-as útról Fascicowát elhagyva, a Luslawicei elágazás után kellett befordulnunk jobbra egy földúton. Innen, mint egy 300 méterre a magasfeszültségi trafó oszlopától pár méterre van a 292-es számú temető, a szántóföld kellős közepén, veteménnyel körbevéve. Ezt a sírkertet is Robert Motka tervezte. 548 m2-en öt tömeg és kettő egyéni sírban 30 osztrák-magyar és 43 orosz harcost temettek el, 1914 év végén. Valójában a sírok már nem mutatják rajzolatukat, egy pár moha belakta sírkő, mint utalás, rajtuk a szokványos öntvénykereszt. A kerítés viszonylagos, falaszott oszlopok között vasláncok határolják körbe a nyugalom szigetét. A bejárat vaskapuja, még ha rozsdamart is, de működőképes. Hamarosan itt kellett hagyjuk a mélység foglyait, és folytatni a küldetést.


Későre jár, de még a hazafelé vezető úton Bogonowice közelében, a 977-es útmentén megálltunk a 138-as számú temetőnél. A temető hivalkodó, hiszen 2 tölgy és 4 hárs vigyázza az itt nyugvók örök álmát. A kialakításában, mintha egy elfektetett csonka gúla képét látnánk. Az alsó két sarkában kőből épített zsindelyfedésű kúp látható. A terveket, Jan Szczepkowski építész készítette. 824 m2-en 11 tömeg és 35 egyéni sírban, 63 osztrák-magyar 29 német és 10 orosz katonát temettek el. A központi emlékmű egy téglafalazat zsindelyfedéssel, bele ágyazottan egy több méteres műkő feszület. A domboldal teraszos kialakításán kaptak sírhelyeket az elhunyt hősök. Nehezen olvashatók a betonba vésett nevek, de találni köztük magyar honvéd nevét is. Ide 1915 tavaszán elhunytak kerültek. Igen itt is méltón emlékeztünk, majd folytattuk tovább utunkat.


Valójában már a véletlen műve, hogy Zborowicze település civil temetőjére bukkantunk, mikor a 977-es úton közeledtünk szállásunk felé. A város temploma mögött a hegyoldalban, a temető bejáratával szemben, a végében balkézre kínálta magát a 135-ös számú katonai sírkert, mely Anton Müller tervei alapján létesült. 290 m2-en 6 tömeg és 22 egyéni sírgödörbe 23 osztrák-magyar, 49 német és 2 orosz katonát temettek, mindannyian 1915 májusában vesztették életüket. Több magyar név is olvasható a sírköveken. Álmukat egy hatalmas tölgy és körbe testes akácfák vigyázzák. A központi emlékmű, egy téglafalazatú piedesztál, rajta műkő feszület. A sírok egy némelyikében vegyesen, nemzetiségükre való tekintet nélkül, békén megférnek a porhüvelyek.
Tisztes főhajtással, halk imával vettünk búcsút az itt nyugvóktól és hamarosan megtértünk Bobowai szállásunkra. Ma 138 kilométert tettünk meg, és nyolc temetőben tisztelegtünk az elhunyt hősök sírjainál.