Galícia - Tizenöt nap az elhunyt hősök nyomában - Tizedik nap

2.770 kilométer, 4040 fotó, 293 videó. Albert Ferenc írónk kegyeleti túráján meglátogatott 78 katonai temetőt Galíciában, ahol útitársival lerótta a hálát az elhunyt hősök sírjainál.

Tizedik nap a Beszkidekben


„Kérdi Fiad: Uram mondjad, e szörnyűséget miért hagytad?”


A tízedik nap reggelén, ébredés utáni első ténykedésünk, a „szocreál” rozsdamarta erkélyünkről szemügyre vettük Bobowa település főterét, ugyanis az esti érkezésünk kissé késeire, és zűrösre sikeredett. Fáradtan, erőtlenül nem volt kedvünk a nézelődéshez. Megállapítható, hogy az egyetlen értékelhető valami ezen a szálláshelyen az a fantasztikus panoráma, és a szépen megújult, ám még is a régmúltat megidéző főtér. Reggelizés követően, bizony nem korán, hiszen már a „lusták” is felébredtek elindultunk fellelni a környéket.

Hamarosan Podole-Górowa településre értünk. A 975-ös útra, balra fordulva Gródek nad Dunajcem felé, a település végét jelző táblánál a község civil temetője mellett, külön lekerítve találtuk meg a katonai temetőt. Számozás és egyéb eligazító tábla hiányában konkrét adatokat nem tudok említeni. A kis sírkert éppen felújítás alatt van, az öntvénykeresztek tanúsága szerint csak osztrák-magyar katonákat temettek ide. Mint építési terület, nem a legszebb látvány, de amikor elkészül, bizonyára méltó emlékhelye lesz a hősöknek.


Következő állomásunk, Palesnica. Civil temetőjében a templom melletti domboldalon jobbra kell felmenni. A bejárattól 80 méterre baloldalon a 296-os számú temetőben 460 m2-en 67 osztrák-magyar harcost temettek el 2014 év végén. Tíz tömeg és 21 egyéni sír őrzi a porhüvelyeket. Több magyar honvéd neve is olvasható a fehér zománctáblákon. Nem maradhatott el a kegyeleti főhajtásunk.


Tovább araszoltunk kocsival mintegy száz métert, hiszen újólag itt a 975-ös úton található, most balkéz felé eső, szintén civiltemetőben találtuk meg a 295-ös katonai sírkertet. Sajnos, ismét leszakadt az ég; ezért várni kellett, míg elcsendesedik, vagy megáll. Ez utóbbi jött be, így gumicsizmát és esőkabátot öltve mentünk be a sírkertbe. Itt 293 m2-en öt tömegsírban és 14 egyéniben összesen 46 osztrák-magyar és 15 oroszkatona pihenhet. Kicsit elhagyatottan, térdig érő gazban ácsorognak a moha lepte sírkövek. Több odafigyelést érdemelnének a „Fiúk”! Az elmaradhatatlan virágcsokor, (mit Eszterem szorgalmasan kötöget, pótolva a készletet) továbbá a nemzetiszínű szalagocskánk, (ami erősen fogyóban) és a mécses itt is elhelyezésre kerül. Egy rövidke imával búcsúztunk.

Most egy „lazító” kikapcsolódó kirándulást teszünk Roznów város alatti Jezioro-Roznowskie (tó) északi csücskénél. Városi temető feletti keresztút stációit megcsodáltuk, továbbá egy várromot szemléltünk meg, majd egy kúriát és a szabadtéri színpadot. A Dunajec folyón átívelő hídon tovább a 75-ös úton ismét csábított egy várnak a látványa, (Zamek Tropsztyn) amit pár nappal ezelőtt lakattal zártak el előlünk, meglepetésre, most nyitva volt a kapuja, igaz csak kívülről, de most nézelődhettük. Hamarján előkerültek az építők és szép szóval, kitanácsoltak bennünket az építési területről. Lesétáltunk a vízpartra ismét egy kis sétával összekapcsolt nézelődés után folytattuk az utat, tovább a 75-ös úton.


Zaklaczyn közelében balkéz felől a domboldalban egy templom mellett, annak jobb oldalánál az öreg temetőben találtuk meg a következő háborús sírkertet. Szépen gondozott, környezetben alusszák örök álmukat itt a hősök. Tábla itt sincs, így nem tudni mennyien lehetnek. Egy biztos, elárulják a keresztek, hogy osztrák-magyar és orosz katonákat rejt a mély. A már jól megszokott liturgiát követve távozunk, hogy másutt is a halott katonáink nyughelyeinél tegyük tiszteletünket.


Miután távoztunk, a 980-as útról ismét a hegynek vettük az irányt, egy lapos tetejű abc-nél balra fordulva.  Gwozdziec településnél fent a hegytetőn, makadám úton, az erdő rejtekén találtunk rá a 290-es számú temetőre. Valójában e terület már Charzewice közigazgatásához tartozik. A sírkertet kettévágja az út, így jobbra és balra is találunk sírokat. A temetőt Robert Motka tervei alapján építették ki 1543 m2-en. Az 1914 decemberében zajló harcokban elhunytak közül 109 osztrák-magyar és 52 orosz harcost temettek el, 9 tömeg és 46 egyéni sírba. Méltósággal őrködik a temető felső végében felépített 12 terméskő pilonra támaszkodón égbetörő, falazott obeliszk. Tetejét és alsó részét körben egy-egy műkő feszület uralja, jelképezve a temetőben keresztények alusszák örök álmukat. Természetesen megfigyelhető az egyensúlyra való törekvés, hiszen szimpla és kettős kereszt is helyet kapott a pilonok ölelésében. Itt is volt hol emlékeznünk az eső szemetelése ellenére.


Ezek után, a hegyen keresztül immár visszafordulva ismét kereszteztük Zaklacynt, majd a 980-as útról Fascicowát elhagyva, a Luslawicei elágazás után kellett befordulnunk jobbra egy földúton. Innen, mint egy 300 méterre a magasfeszültségi trafó oszlopától pár méterre van a 292-es számú temető, a szántóföld kellős közepén, veteménnyel körbevéve. Ezt a sírkertet is Robert Motka tervezte. 548 m2-en öt tömeg és kettő egyéni sírban 30 osztrák-magyar és 43 orosz harcost temettek el, 1914 év végén. Valójában a sírok már nem mutatják rajzolatukat, egy pár moha belakta sírkő, mint utalás, rajtuk a szokványos öntvénykereszt. A kerítés viszonylagos, falaszott oszlopok között vasláncok határolják körbe a nyugalom szigetét. A bejárat vaskapuja, még ha rozsdamart is, de működőképes. Hamarosan itt kellett hagyjuk a mélység foglyait, és folytatni a küldetést.


Későre jár, de még a hazafelé vezető úton Bogonowice közelében, a 977-es útmentén megálltunk a 138-as számú temetőnél. A temető hivalkodó, hiszen 2 tölgy és 4 hárs vigyázza az itt nyugvók örök álmát. A kialakításában, mintha egy elfektetett csonka gúla képét látnánk. Az alsó két sarkában kőből épített zsindelyfedésű kúp látható. A terveket, Jan Szczepkowski építész készítette. 824 m2-en 11 tömeg és 35 egyéni sírban, 63 osztrák-magyar 29 német és 10 orosz katonát temettek el. A központi emlékmű egy téglafalazat zsindelyfedéssel, bele ágyazottan egy több méteres műkő feszület. A domboldal teraszos kialakításán kaptak sírhelyeket az elhunyt hősök. Nehezen olvashatók a betonba vésett nevek, de találni köztük magyar honvéd nevét is. Ide 1915 tavaszán elhunytak kerültek. Igen itt is méltón emlékeztünk, majd folytattuk tovább utunkat.


Valójában már a véletlen műve, hogy Zborowicze település civil temetőjére bukkantunk, mikor a 977-es úton közeledtünk szállásunk felé. A város temploma mögött a hegyoldalban, a temető bejáratával szemben, a végében balkézre kínálta magát a 135-ös számú katonai sírkert, mely Anton Müller tervei alapján létesült. 290 m2-en 6 tömeg és 22 egyéni sírgödörbe 23 osztrák-magyar, 49 német és 2 orosz katonát temettek, mindannyian 1915 májusában vesztették életüket. Több magyar név is olvasható a sírköveken. Álmukat egy hatalmas tölgy és körbe testes akácfák vigyázzák. A központi emlékmű, egy téglafalazatú piedesztál, rajta műkő feszület. A sírok egy némelyikében vegyesen, nemzetiségükre való tekintet nélkül, békén megférnek a porhüvelyek.
Tisztes főhajtással, halk imával vettünk búcsút az itt nyugvóktól és hamarosan megtértünk Bobowai szállásunkra. Ma 138 kilométert tettünk meg, és nyolc temetőben tisztelegtünk az elhunyt hősök sírjainál.


Share on Google Plus

About Amerikai Magyar Hirlap Online

Az Amerikai Magyar Hírlap Online, egy, az interneten megjelenő hírajánló és információ szolgáltatás. A szolgáltatás célja az Amerikában élő, magyar származású honfitársaink és Magyarország között a kapcsolattartás megkönnyítése.

0 Comments:

Megjegyzés küldése