2019-01-15

Hírajánló



Newsfeed in English >>>

2019-01-13

Felidézzük a múltat - 2009. január 16. - hogy volt 10 éve?

Az Amerikai Magyar Hírlap Online hétről hétre közzé teszi a múltunk egy darabját, mi történt tizenöt, tíz, és öt éve. Múltba tekintésre invitálom olvasóinkat. Hogy is volt régen?


Hungarian coins: Saints of the Arpad Dynasty - Irene of Hungary (1088-1134)

Saint Irene of Hungary (1088–1134), despite not being widely-known today, is venerated in both the Western and Eastern churches. She was born as Piroska, the daughter of Saint Ladislas. Later, her guardian, Coloman of Hungary, negotiated her marriage to John II Komnenos, the son of the Byzantine Emperor. The marriage served the Emperor’s political interests, as the dynasty expanded its power and sought to reinforce the empire with new allies. In the Byzantine Empire, Piroska was given the new name Irene (meaning ‘peace’). Of the eight children born to the couple, one, Manuel I Komnenos became an important ruler in Hungarian history in the mid-12th century.

As the Emperor’s wife, Piroska did not participate directly in politics, although she supported the Hungarian opponents of Coloman when they sought refuge in the Byzantine Empire, regularly received Hungarian delegations and pilgrims to the Holy Land, and mediated between the Kingdom of Hungary and the Byzantine Empire on several occasions. She was active in social issues, supporting the poor and sick, and helping to organize medical services for them.

In 1118, she founded the monastery of Christ Pantocrator, then world’s largest monastery. At first, the monastery also included a 50-bed hospital, which served as the example for later Arab and European hospitals. Construction was completed after her death by her husband. The monastery, which also housed the crypt of the Imperial family, became the most important religious and social institution in Constantinople (now Istanbul). She is celebrated on the day of her death, August 13, in the Eastern church, and an authentic portrait of her is on an original mosaic in the Hagia Sophia.

To commemorate Saint Irene, the Hungarian Mint is issuing two coins, one a gold piece of 2 ducat weight, and one base metal, as the second issue in its series presenting the saints of the House of Árpád, to follow the Saint Margaret coin issued in 2017.

The central motif on the front of the coin features the monastery of Christ Pantocrator in Constantinople (now Istanbul), which was founded by Saint Irene. The back of the coin shows a half-portrait of Saint Irene holding the founding documents of the monastery in her hand. This side of the coin was inspired by the mosaic found in Istanbul’s Hagia Sophia, considered to be the only authentic depiction of Saint Irene. To the left of Saint Irene is her Hungarian name (Saint Piroska) and the dates of her birth and death (1088–1134), with her name as the Byzantine Empress in Greek letters (Eiréné) to the right. The master mark of the coin’s designer, Fanni Király, is at the bottom left of the Saint.


The 22 millimeter, .986 fine gold. 2 ducat-sized proof pieces that weigh 6.982 grams are available for $575.00 each. The issue is limited to 2,000 coins.


A copper-nickel-zinc brilliant uncirculated 2,000 forint version with the same design, weighing 4.2 grams and limited to 5,000 pieces is also available for $19.95. Both coins will be ready for delivery to North America by the end of February.

More information on these and other coins of Hungary, contact the Hungarian Mint's North American Representative, click on the Hungarian flag at www.coin-currency.com

2019-01-11

Don folyó... Albert Ferenc verse

Január 11-e a doni összeomlás 76. évfordulója. Emlékezzünk az elesettekre:


Don folyó


Nem feledhetem…!
És egyetlen magyar sem soha:
miként veszett a Don folyónál
több mint százezer katona.
S hiába várta vissza őket,
anya, gyermek, feleség, s a haza.

Fúdd el jó szél, fúdd el
a messzi orosz pusztán,
volt egy vitéz hadsereg
- ármány szülte hajdanán; -
megpecsételt sorsukon
hogy gázolt át a könyörtelen halál.

Fúdd el jó szél, fúdd el,
ott a Don folyó partján:
piros vértől ázott földön
miként sarjad a vadvirág,
elborítva a harcmezőt,
és a halott bakák horpadó hantját.

Fúdd el jó szél, fúdd el
kürtödön, a takarodót;
és te szelíd Don folyó
csobogj lágyan bús altatót,
örök álmuk ne zavard meg!
Pihenjen békén e „néma hadsereg”!

Nem feledhetem…!
Nem feledhetem…!



Albert Ferenc

2019-01-09

Varga Árpád Zsolt magyarországi tudósítónktól: Kormányellenes tüntetés Hódmezővásárhelyen

A budapesti (az Euronews által körülbelül 10 ezer fősre becsült tüntetés) mellett több vidéki helyszínen is voltak demonstrációk 2019. január 5-én. Nyíregyházán félpályás útlezárással tiltakoztak, tüntettek Debrecenben, Komlón, Tapolcán, Békéscsabán, Szolnokon, és Hódmezővásárhelyen is több százan tiltakoztak a rabszolgatörvénynek elhíresült túlóratörvény és a korrupció ellen, valamint a hírhedté vált ellenzéki 5 pont mellett.


A tüntetőkkel beszélgetve a következőket mondták el a résztvevők, miközben hallgatták a felszólalókat, Tarnay Kristófot, Deák Dominikát, a szegedi Körmendi Zoltánt, Gémes Brúnót, Szabó Margitot és Márki-Zay Pétert, Hódmezővásárhely polgármesterét.

Csaba (40), fémforgácsoló, a gyermeke jövőjéért aggódik, valamit azért, hogy a főnöke behívja és az mondja neki a megemelt túlórát tartalmazó munka-szerződéssel kapcsolatban, "vagy aláírod, vagy ki vagy rúgva". A felesége Szilvia is aggódik a túlóráztatás miatt, hogy így kevesebb idejük marad majd a gyereknevelésre. Hozzátette, nem érezte azt, hogy 2018 a családok éve lett volna, mint ahogy a Fidesz hirdette. Csaba hozzátette még, hogy a képviselők legyenek visszahívhatóak akkor, ha korrupció gyanúja merül fel a képviselővel szemben, valamint kétévente legyen választás, és a mentelmi jogot feleslegesnek tartja. Indoklásában elmondta, semmit sem ért az ellenzéki képviselők mentelmi joga, ahogy a Magyar Televízió székházában történtek ezt jól mutatták, a hatalom már ott tart, hogy a saját törvényeit sem tartja be.


Feri (47) Angliából jött haza 8 év után, mert megváltoztak kint a körülmények. Most sem tüntet, csak erre vitt az útja, a téren ment keresztül. Véleménye szerint itt már 20 évvel ezelőtt "kisiklott a vonat" és már így is sokat szenvedett a nép. A véleménye megvan a kormányról, de nem tüntet. Hozzátette, valószínűnek tartja, hogy újra kimegy külföldre dolgozni, mert az itthoni állapotok lassan már siralmasak lesznek.

Imre (nyugdíjas), őt nem érinti a "rabszolgatörvény", de ami a közmédiában zajlik az véleménye szerint, tragikus. Nincs ellensúly, a nép félre van tájékoztatva, ez nem mehet így tovább. Az ellenzék képviselőit is a nép választotta meg, jogukban áll a közmédia műsoraiban szerepelni. Az, hogy ennyire megosztott lett a nép, ez a Rákosi időket idézi. Orbán várba való költözése urizálás, a nép lenézése, tette hozzá.


Irént (nyugdíjas) szintén a közmédia bosszantja. Az évi 80 milliárdos közpénz mellett a kábelszolgáltatók fizettetnek a felhasználókkal 300 forint körüli összeget a közmédiáért. Amikor ki akarta vetetni a csomagból, mondván a közpénzből fenntartott médiáért plusz havi 300 vagy 350 forintot nem akar fizetni mert sosem nézi, akkor azt mondták neki, hogy kivenni nem lehet a csomagból az M1-et, fizetnie kell akkor is érte, ha nem kapcsol oda sosem. A tüntetésre őt a közmédia iránti felháborodása vitte ki. Ma már csak az internetről szabad tájékozódni, ott jut az ember hitelesnek mondható információkhoz a televíziót be sem kapcsolja, csak ha filmet akar nézni - tette hozzá.

Erikát (56) a kormány arroganciája, és a túlóratörvény vitte a tüntetésre. Elmondta, komoly aggodalma van a munkahelyén, mert a főnöke nem egy humánus ember. A kis embereket lenézi a kormány és ezzel a törvénnyel azt üzeni a munkáltatóknak, tegyék ők is ugyanezt.

Kriszta (30) a kórházban dolgozik, ahol negyedévente számolják el a túlórákat, és ha ezt kitolják félévre vagy egy évre, amire a törvény lehetőséget ad, most már akár 3 évre is, ő is el fog menni külföldre. Azért van a tüntetésen, mert szereti a városát és itt szeretne élni, bízik a tömeg erejében és abban, hogy a kormány mégis belátja majd, ez a törvény nem az emberek érdekét szolgálja.


Zoltán (30) az építőiparban dolgozik. A bátyja már külföldön él, mert az egyik vidéki közútépítésben egy alvállalkozónak dolgozott, aki a túlórákat egy év alatt sem fizette ki és egyszerűen megszüntette a vállalkozást kifizetés nélkül hagyva a dolgozókat. Most erre, a cégek megszüntetésére már 3 évük lesz azoknak, aki csalni akarnak, és az is lehet, hogy elévül az ügy, mire perre kerülhetne a sor. Ha a főnöke elé tolja a módosított szerződést, feláll és elmegy a bátyja után külföldre. Így könnyű felszámolni a munkanélküliséget - jegyezte meg - úgy, hogy elmennek az emberek az országból. De van ennek előnye is - tette hozzá - mert a fideszesek maradnak, és majd a saját pártjuk fogja őket sanyargatni, amit vagy megelégelnek egy idő után, vagy fellázadnak a saját pártjuk ellen és menekülhet majd Orbán, mint Erdogán.

2019. január 3-ával megszűnt Hódmezővásárhelyen a Városi Televízió 33 év működés után. Az általános vélemény az volt a tüntetők részéről, hogy nem töltötte be a funkcióját. Politikamentes műsorai nem is voltak, ezért vált nézhetetlenné az évi 70 millió forintból működtetett helyi televízió, ahol a tíz fideszes önkormányzati képviselő és Lázár János volt miniszter szerepelt állandó műsoron, miközben a megválasztott polgármestert két alkalommal hívták csak meg vendégnek. Nem volt objektív tájékoztatás, ahogy az a Hódmezővásárhely médiumaira jellemző, akárcsak országosan is, a Fidesz oldalt képviselik.


A korrupció ellen, valamint a Fidesz ellen tüntettek kivétel nélkül a résztvevők. Többször hangzott el az "Orbán takarodj", a "mocskos Fidesz", valamint a "nem félünk" rigmusok.

A hódmezővásárhelyi tüntetést Gémes Brúnó a hódmezővásárhelyi Momentum elnöke szervezte. Bár pártokat nem vártak, minden ellenzéki párt képviseltette magát vásárhelyen a tömegben, bár felszólalni nem szólaltak fel. A mínusz 4 fok és a havazás miatt Gémes véleménye szerint sokan maradtak el a tüntetésről, akik egyébként eljöttek volna. A rendezvényen 400-500 közé teszi a megjelenteket Hódmezővásárhelyen, a "békemenet", ami megkerülte a Kossuth teret, láthatóan hosszúra nyúlt. Azonban mivel nem jelentették be a menetet, a rendőrség figyelmeztetésében részesítette a szervezőket.

A szervező a tüntetést békésnek nevezte, és este 6 órakor hivatalosan is beszüntette, a budapesti és a vidéki városokban is este 6-ig tartó demonstrációkkal egy időben. Az emberek egy része azonban még maradt és forralt borral folytatta a beszélgetést.

Január 4-én, Szegeden több ezren vonultak az utcára és Szombathelyen is demonstráltak.

A szakszervezetek január 19-ére országos sztrájkot hirdettek, útlezárásokkal és tüntetésekkel.

Varga Árpád Zsolt Hódmezővásárhelyről tudósított az Amerikai Magyar Hírlapnak

2019-01-08

Felidézzük a múltat - 2014. január 3. - hogy volt 5 éve?

Az Amerikai Magyar Hírlap Online hétről hétre közzé teszi a múltunk egy darabját, mi történt tizenöt, tíz, és öt éve. Múltba tekintésre invitálom olvasóinkat. Hogy is volt régen?


Földes Tamás: Az éj leple alatt...

Nos, Nagy Imre, a mártírhalált halt, kivégzett miniszterelnök szobrát december 28-án – a karácsony és új év közötti, jó kívánságokkal teli békés napokban eltávolították a Parlament szomszédságából, a Vértanúk teréről. Az éj leple alatt – előzetes bejelentés nélkül, titokban – bontották el és szállították ez idő tájt ki tudja hová. Ugyanúgy a sötét éjszakában tették, ahogy onnan néhány száz méterre, a budapesti Szabadság-tér északi végén, suttyomban emelték fel a sokak által ellenérzést keltett német megszállási emlékművet.

Nagy Imre 1996-ban emelt szobrának máshová helyezése hetek-hónapok óta várható vált. Az ok – a hivatalos indoklás szerint – nem a kivégzett miniszterelnök személye, hanem az Országházat övező terület visszaállítása az 1945 előtti formájában. A Vértanúk terén 1945 szeptemberében döntötték a vörösterror áldozataira emlékező Nemzeti Vértanúk Emlékművét, amely tíz éven át állt ott. Igen, a Tanácsköztársaság 133 napja alatt megölt ártatlanokra emlékezni kell – a vörösterror az én családomat is érintette, a Dömsöd községben élt nagybátyámat a Szamuelly-különítményesek csupán azért akasztották fel, mert malma és kocsmája volt a faluban. No persze az azt követő, világ-visszhangot keltő fehérterror is megannyi áldozatot követelt – az ígéret szerint az ő emlékükre is emelnek szobrot. Mikor? Majd. Valamikor.

De vissza Nagy Imréhez. Hírlapunk online változatán... megjelent cikkemben azt írtam: mártír miniszterelnök újratemetésén – 1989 június 16-án, a Hősök terén – egy lobogó hajú, tüzes tekintetű fiatalember, az addig ismeretlen Orbán Viktor egyebek mellett azt mondta: „ ...Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia megteremtéséért küzdenek Magyarországon, két okból hajtanak fejet a kommunista Nagy Imre és társaik koporsója előtt. Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik hogy ezt megtehessék képesek voltak leszámolni szent kommunista tabuikkal, azaz az orosz birodalom feltétlen támogatásával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József... a magyar függetlenségért és szabadságért áldozták életüket. A magyar fiatalok, akik előtt ezek az eszmék ma is sérthetetlenek, meghajtják fejüket emléketek előtt.”

Befejezésként azt is hozzátettem: „Merem remélni - mi több: szeretném hinni! -, hogy nem tagadja meg ifjúkori énjét. A NEMZET nevében és szolgálatában másként aligha cselekedhet. Bárkinek - bárkiknek - az agyából pattant ki ez az elképesztő ötlet, Orbán Viktor élhet a vétó jogával”... Nos, a mai kormányfő nem tiltakozott. Jóhiszemű vagyok: meglehet azért, mert nem tudott az éj leple alatt végbement eseményről. Orbán e napokban Brazíliába utazott az új államfő beiktatásának ünnepségére. Talán hazatérése után még mond valamit.

Nagy Imre múltja, személye sokakban kever ellenérzést. Lehet, hogy a Szovjetunióban töltött éveiben ő sem volt makulátlan (miközben miközben családtagjait Szibériába száműzték). Az is felróható Nagy Imrének, hogy ő hajtotta végre a földosztást, majd begyűjtési, majd élelmezési miniszterként ő rendelte el a kötelező beszolgáltatást, a falusi padlások lesöprését. Ezzel együtt már 1947-ben „írásos ellenvéleményt fogalmazott meg Gerő Ernő gazdaságpolitikai irányelveivel kapcsolatban, melyek a szovjet mintájú átalakítást szorgalmazták. 1949-ben pedig vitába szállt Rákosi Mátyással agrárpolitikai kérdésekben, majd „opportunista, szövetkezetesítés elleni nézetei miatt” a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságából kizárták.

...De vissza a jelenbe. Kövér László, az Országgyűlés 1959-ben született elnöke Nagy Imrét „a legrosszabb fajta kommunistának  tartja, aki csak annyiban volt tiszteletre méltó, hogy az 56-os forradalom után mégis volt egy pillanat, amikor a meg nem alkuvó módon, önként vállalt halálával felülírta mindezt”. (Mellesleg kommunista nézőpontból Nagy Imre valóban a legrosszabb fajta komcsi volt, hiszen ha úgy tetszik elárulta a pártját és szembe fordult vele. Kövérnek persze ezt tudnia illene. Hiszen ő 1986-ban – mielőtt 1987 és ’88 között, Soros-ösztöndíjasként, a közép-európai társadalmi mozgalmak kutatásával foglalkozott – a Magyar Szocialista Munkáspárt Aczél György vezette Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának segédmunkatársa volt. Aztán...nos ő is... dehát nem az egyetlen aki színt váltott (de legalább nem tagadja!).

Nem akarom sem Kövért, sem az ugyancsak 1959-ben született Áder János államelnököt, se az 1963-as születésű Orbán Viktor miniszterelnököt életkoruk miatt illetni fejcsóválással. Nemcsak 1956-ben nem éltek, amikor mi, a Parlament előtt tüntetők azt skandáltuk, hogy „Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a hombárba”. Következésképp 1953-ban sem élhettek, mikor is Nagy Imrét első alkalommal nevezték ki miniszterelnökké és új kormányprogramot hirdetett. Meglehet, e hozzám képest fiatalemberek nem tudják (valóban ne tudnák?), hogy „Imre bácsi” közkegyelmet gyakorolt: kiengedte a recski és hasonló munkatáborokba zárt elítélteket, megszüntette a kitelepítéseket és a kötelező beszolgáltatást, leállíttatta az erőltetett iparosítást (vagyis nem óhajtotta, hogy hazánk a vas és fém országa legyen), és a nehézipar fejlesztésére szánt összegeket a fogyasztói iparban, lakásépítésre, a mezőgazdaság fejlesztésére irányította át. Az ország polgárai fellélegezhettek.

Számomra emlékezetes az 1953 július negyedike. Az Országgyűlésben akkor hirdette meg programját, s arról a délutáni napilap, az Esti Budapest is részletesen beszámolt. Trolibuszon ülve olvastam az akár döbbenetesnek is nevezhető kinyilatkoztatást, és – szavamra úgy volt – elfelejtettem jegyet váltani a kalauztól. Ám jött egy ellenőrnő, aki irgalmatlanul legombolt rólam, a 15 éves diáktól, öt forintot (vagyis az 50 filléres vonaljegy árának tízszeresét). Pökhendien adtam oda a termetes asszonyságnak a kért büntetést és az újságot mutattam neki: „ez nekem akár ötven forintot is megérne, nem olvasta még?”. Úgy nézett rám, mint egy gyenge elméjű hülyére, majd az átvett öt forintról – annak rendje és módja szerint – elismervényt adott, aztán fejcsóválva továbbment. Amúgy igaza volt: akár esik, akár fúj, „a szabály az szabály”... Ugyebár.

Nem tudom, hogy hány olyan politikus volt, aki a múltjával leszámolva a forradalom mellé állt és önként vállalta a halált. Imre bácsinak kádárék többször felkínálták, ha önként lemond a miniszterelnöki tisztjéről, nem lesz bántódása. Nem volt hajlandó lemondani és elismerni a Kádár-kormányt. Eltűnődöm az 1849 október hatodikán kivégzett aradi tizenhármak sorsán, előéletükön. Valamennyien az osztrák császári hadsereg tábornokai voltak. Nem tudom, hogy ismerték-e Kölcsey Ferencnek, Himnuszunk költőjének „Emléklapra” című epigrammáját: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.”

Remélem-hiszem, hogy a magyar országgyűlés pulpitusára a közeli(?)-távoli(?) jövőben nem ül olyan honatya, aki az aradi tizenhármak bármelyikét esküszegőnek mondaná. Miközben igaz, hogy a császárnak tett esküjükhöz nem maradtak hűek. Vagyis tudták – amit Nagy Imre is -, hogy A HAZA MINDEN ELŐTT. Teszem hozzá: még a pártpolitikát is felülírva...

2019-01-07

Interjú Kovács Klaudia filmrendezővel

Kovács Klaudia egy többszörösen díjazott film és színház igazgató. a Magyar Nemzeti Film Alapítvány adatbázisa szerint  „Magyarország legsikeresebb dokumentumfilmese”.

Klaudia volt a producere, rendezte, és írta a Torn from the Flag című filmet, a magyar filmtörténet egyik legsikeresebb dokumentumfilmjét. A film részt vett az Oscar-versenyen a "Best Documentary" kategóriában. A nyolcszoros díjnyertes, szociopolitikai film a hidegháborúról, a kommunizmus nemzetközi hanyatlásáról és az 1956-os magyar forradalomról szól.

Cali Gilbert, író/rendező, filmkészítő, a Tower 15 Productions alapítója készített angol nyelvű riportot Kovács Klaudiával a "Nők a filmben" blogjában.

A Magyar Hollywood Tanács január 7-ét Zukor Adolph-emléknappá nyilvánította


Bokor Balázs, volt Los Angeles-i főkonzul, a Magyar Hollywood Tanács elnöke bejelentette, hogy a Tanács január 7-ét Zukor Adolph-emléknappá nyilvánítja.

Zukor Adolf (Zukor, Adolph) (Ricse, 1873. január 7. – Los Angeles, 1976. június 10.) magyar származású producer, a Paramount Pictures filmvállalat alapítója, a hollywoodi filmgyártás egyik létrehozója.

Falusi zsidó szatócs családjában született. Mátészalkán elvégzett 4 polgárit, majd Abaújszántóra került inasnak Blau Herman vegyeskereskedésébe. Szüleit korán elveszítette, így az árvaságra jutott zsidó fiú 1888-ban (15 éves korában) kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. New Yorkban és Chicagóban prémkereskedők boltjában dolgozott, később önállósította magát és szűcsműhelyt nyitott. 20 éves korában, 1893-ban látott egy filmet és azonnal megérezte benne az üzleti lehetőséget. 1904-ben betársult egy filléres bódéba, ahol háromperces mozidarabokat lehetett megtekinteni egy penny bedobása fejében. Marcus Loew-vel, a későbbi mozimogullal szövetkezve hálózatot épített ki, és arra törekedett, hogy az új találmány iránti érdeklődést maximálisan kielégítse. A piacon azonban a korai nagy társaságokból alakult tröszt diktált, Zukornak tehát „robbantania” kellett. Megvásárolta a Sarah Bernhardt főszereplésével készült Erzsébet királynő című francia film forgalmazási jogát, és ezzel 1912-ben hatalmas nyereségre tett szert.

A mind magabiztosabb egykori szűcs még ugyanabban az esztendőben megalapította a Famous Players in Famous Plays Company-t, s a büszke cégtáblának megfelelően kiváló erőket szerződtetett igényes regények és színdarabok vászonra viteléhez. Többek között Edwin S. Porter, a tehetséges pionírok egyike rendezett számára, csillagai között pedig Mary Pickford, az első igazi sztár is ott tündökölt.

1914-ben Zukor már évi 30 film készítésére képes csapatot verbuvált, megnyílt a Broadwayn 3500 személyes mozipalotája, a Standard. Los Angeles külvárosában, Hollywoodban kibérelte egy narancsfarm gazdasági épületét, ott rendezte be az első stúdiót. Hamarosan csapatostól kéredzkedtek hozzá a népszerű szerepjátszók. Az ő "istállójából" került ki ekkor, ill. a fölemelkedés esztendeiben Douglas Fairbanks, John Barrymore, Pola Negri, Gloria Swanson, Clara Bow, Adolphe Menjou, Rudolph Valentino, Gary Cooper és a többi élő legenda. Bevezette a kizárólagosságot: színészei más cégek számára nem dolgozhattak.

Zukor cége 1916-ban egyesült Jesse L. Lasky Feature Film Company nevű gyárával. Az óriási tekintéllyel rendelkező exmagyart választották elnökké. A birodalom megkoronázását a forgalmazás megkaparintása jelenthette. Erre is született stratégia. William Hodkinson rendelkezett a legtöbb mozidarab vetítési jogával. Zukor először felajánlotta neki a fúziót, de az elutasítástól sem jött zavarba: annak rendje és módja szerint megbuktatta vetélytársát és megvalósította elképzelését. Így kezdődött 1916-ban a Paramount Pictures krónikája.

A birodalom és vezére uralkodott a filmszakmában, de a virágzás nem tart(hat)ott örökké. 1932-ben a könyvek 21 millió dolláros deficitet mutattak.

A hosszabb szünet utáni újjászervezéstől kezdve a cég a Paramount Pictures Inc. nevet viselte. Barney Balaban lett az új vezető, ám az alapítónak sem kötöttek útilaput a talpára: az igazgatótanács elnökeként továbbra is bejárhatott hivatalába.

Az 1940-es évek végén a televíziót akarta az ellenőrzése alá vonni. Szövetkezett az ABC (American Broadcasting Company) tévétársasággal, ami nem kis hatalmat és befolyást jelentett.

1966-ban a stúdió a Gulf and Western Industries nevű konszernbe olvadt. Adolph Zukor a "szép új világon" is rajta tarthatta a szemét, tiszteletbeli elnökként fürödhetett a népszerűségben.

1949-ben életművéért Oscar-díjat kapott. Századik születésnapját világraszóló külsőségek között ünnepelték meg. Munkásságának elismerése, hogy egyike azon magyaroknak, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán.

103 éves korában halt meg Los Angelesben. Emlékét őrzi szülőfalujában az Zukor Adolf Művelődési Ház és a Zukor Csárda. A Magyar Hollywood Tanács közreműködésével 2016-ban avatták fel emléktábláját Ricsén, 2017-ben pedig Mátészalkán.