Földes Tamás: Soproni foci, kontra momentumos wc-papir

Nyolcvanasként hetvenkedem


Két egymástól független, ámde elgondolkodtató hír késztet arra, hogy e helyütt két-irányú tűnődésemet tegyem közkinccsé. Kezdem a focival, amely szülőhazánkban köztudottan nemzeti ügy. A hír pedig úgy hangzik: „Sopronban ismét csődbe ment egy focicsapat, ezúttal a Soproni Vasutas. Patinás, 97 éves klubról van szó, játékosai még az Aranycsapat ellen is küzdöttek”. (Tévedések elkerülése végett nem a mai játékosok küzdöttek a legendás aranylábúak ellen – hiszen az idő tájt még nem is élhettek -, hanem az akkoriak. E mondatot nevezik csúsztatásnak.) No persze más klubok leépülésére is utalhatnánk, például a négyszeres magyar bajnok Csepelre, vagy az NB I-ben jó ideig megbízható középcsapatra, a Salgótarjánra (a Stécére) meg a Szegedre, mindhárom együttes jó ideje az NB III-ban vegetál, akárcsak az Eger (az ugyancsak hajdan első osztályban – igaz nem sok sikerrel - játszó ózdi csapat pedig megszűnt).

De vissza a múlt héten napvilágra jutott információra. A „Hűség Városának” nevezett Sopron – amely népszavazáson döntötte el, hogy a trianoni országcsonkításkor ne Ausztriához tartozzék - kis híján száz éves labdarúgó csapatának a szezon közben elfogyott a pénze, a csapatot működtető (?) kft. több havi bérrel tartozik mind a játékosoknak, mind az edzőknek. A focisták – a hírek szerint – még sztrájkoltak is  az egyik edzésen. (Megjegyzem láttam már a televízióban olyan NB I-es mérkőzést, amelyen mindkét gárda játékosai mintha sztrájkoltak volna, s a találkozó lefújása után gól nélküli döntetlennel vonultak öltözőjükbe a békés, ámde számukra fárasztó labda- gurigatás után.) Sopron városa több tízmillió forint „adófizetői pénzt” kapott, ezért a csőd „minimum gyanús”. Emiatt egy helyi független képviselő feljelentést tett. Majd egyéb „gyanús történések” is zajlottak a soproni labdarúgás házatáján: az SC Sopron (tehát nem a Vasutas) csapatát egyetlen éjszaka alatt a megyei harmadosztályból a megyei első osztályba sorolták át. De ilyen – igaz,  ellenkező előjelű - „átsorolásra” is volt már példa az aranylábú utódok hazájában: az ugyancsak többszörös magyar bajnok Győri ETO-t szintén anyagi fedezetük hiányában – elfogadható szereplésük ellenére – az NB I-ből alsóbb osztályba helyezték át, s játékosai évek óta az NB II közepe táján kergetik a kerek bőrt. A Dorog, a Tatabánya, meg a Komló – a három bányászcsapat - élvonal-beli szereplése is csak a fényesebb régmúlt nosztalgikus emléke...

Ám az se nevezhető dicsőséges eseménynek, hogy a 2006/2007-es idényre a Magyar Labdarúgó Szövetség „anyagi okokra hivatkozva visszavonta a Frencvárosi Torna Club első osztályra szóló licencét, ami miatt a legnépszerűbb magyar csapat a következő két idényt a másodosztályba száműzve töltötte”. Igaz, a Fradi volt már nehéz helyzetben „adminisztratív döntés” miatt – az ötvenes években. A zöld-fehérek hagyományos mezüket fehér-pirosra cserélve az élelmiszeripari szakszervezet sport egyesülete lett (a kor szellemének megfelelően nem „clubja”), és ÉDOSZ SE néven bukdácsolt tovább. Igen, bukdácsolt, mivelhogy legjobb játékosait – a kapus Henni Gézát, az örökös gólkirály Deák „Bamba” Ferencet a Dózsává változott Újpestbe, a válogatott Budai Lászlót, Kocsis Sándort a Kispest névről Honvéddá átlényegült csapatba, Czibor Zoltánt a Csepelbe (később onnan ugyancsak a Honvédba) igazolták, s az ÉDOSZ-Fradi csak nagy nehezen úszta meg a kiesést. Aztán az ÉDOSZ nevét is átcserélhette Kinizsire. De nem járt sokkal jobban a patinás MTK sem, előbb Textiles lett, majd – a játékosok és a szurkolók nem kis döbbenetére – az államvédelmi hatóságé és Bástya néven nyert bajnokságot, majd az ÁVO-ÁVH rémtetteinek kiszivárgása után mint Vörös Lobogó szerepelt a bajnokságban.

De vissza a romantikus-szép Sopronba. Mint az újságcikkből megtudtam, a megyei első osztályban játszik még a SFAC 1900, csakhogy e klub elnöke jobbikos, az SC Sopron elnöke viszont fideszes önkormányzati képviselő (ráadásul a fideszes polgármester jó barátja). Így aztán az is aligha véletlen, hogy a 2013-ban több mint félmilliárd forintért felújított – azóta részben befedett lelátójú, alácsövezett gyepszőnyegű - stadion használati jogát hiába szerette volna az SFAC megszerezni, az SC Sopron kapta meg... A jelek szerint a helyi focis-politika másolja a honi nagypolitikát. Ha a soproniak összefognának, talán lehetne egy ütőképes labdarúgócsapatuk (ahogy a magyarországi választásokon is azért szerepeltek oly’ gyászosan a – mitagadás, jobb sorsra nem is érdemes – ellenzéki pártocskák, mert képtelenek voltak a közös indulásra... ja kérem, a rossz példa ragadós).

...Egy ellenzéki pártocska, a budapesti olimpia megfúrására képes Momentum Mozgalom aktivistái viszont jeles cselekedetet tettek: néhány óra leforgása alatt, adakozásból (!) több száz (!) tekercs wc-papírt gyűjtöttek össze és vittek a budapesti Szent János Kórház Pulmonológiai Osztályára, ahol az az elmúlt napokban híressé vált automata áll, amelyből olyan alapvető tisztálkodási eszközöket lehet vásárolni, amik egyébként nem, vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre a kórházban. (Erről jut eszembe, hogy a hetvenes években, a Nagy Szovjetunióban, oly’ annyira becses kincsnek számított a csupán pult alól beszerezhető wc-papír - a Pravda e célra alkalmazását pedig könnyen pártellenes cselekedetnek lehetett minősíteni -, hogy néhány tekerccsel még bájos gyévocskákat is holmi pajzán csintalanságra lehetett rávenni.)

Igaz, én nem wc-papírnak, hanem magyar rágóguminak köszönhettem, hogy amikor újságíró-delegáció tagjaként Szovjet-Ukrajnába utaztam, csak „kenőpénzzel” sikerült elintézni folyó ügyeimet az ungvári (hogy ne írjam, az uzsgorodi) megkopott szálloda mellékhelyiségében. A buszon utaztunk vagy huszan betűvetők és tévé-riporterek, ám Záhonytól Uzsgorod-Ungvárig nem láttunk egyetlen út széli wc-t sem. Gépkocsivezetőnk is ingert érzett a megállásra, ám a kátyúktól éktelenkedő országúton – ami 1-es számú, kiemelt hadi útvonal besorolást élvezett – tilos volt megállni (fényképezni kiváltképp főbenjáró bűnnek számított). A kormányt kézbentartó férfiú lekanyarodott tehát a főútról és egy mellékösvényen szeretett volna néhány bokor közelében fékezni (noha küldöttségünk hölgytagjai eme ötletért nem lelkendeztek). Alig gurultunk néhány száz métert, morcona gépfegyveresek parancsoltak „sztojt”, majd szerencsénkre – igazoltatás, őrizetbe vétel, jegyzőkönyv nélkül – visszacurukkoltunk a kiemelt fontosságú hadi útra.

A szállodában többen is menten a mellékhelyiséget kezdtük keresni. Kérdésünkre a recepciós pultnál ülő szófukar barisnya egy ajtó felé bökött, ami előtt buggyonij-bajszú férfiú cövekelt (meglehet, a polgárháború idején tanúsított hőstetteiért bízták rá a felelősségteljes, csak megbízható továrisoknak kijáró, bizalmi állást). E Buggyoníj-utánzat hatalmas karikára fűzött kulcsot rázott meg előttünk, ám mielőtt beillesztette volna a kulcslyukba, ekként szólt: „Nyám-nyám-nyám, vengerszkij gam”. Iskolában tanult orosz nyelvtudásom nem segített, de szerencsénkre toporgó útitársaim közül valaki kikövetkeztette, mi a wc-be jutás ára: „Van valakinél rágógumi? Adjatok már a szerencsétlennek, különben itt végezzük el a dolgunkat!”. A „kenőgumi” segített: buggyoníjunk kitárta az akkor már a mennyország kulcsának tűnő biztonsági fémvalamivel az ajtót. Azt nem tudom, hogy volt-e külön női wc is, s ha volt, akkor az ott kulcsoskodó buggyinijová nylon-harisnyát kért-e a bebocsátásért...

...Nem akarom demagóg-módon, ellenzéki pályatársaimat utánozva megkérdezni: azokból a forint-milliárdokból, amelyeket szurkolók híján ásítozó stadionok felújítására költenek, nem telne-e a soproni (csepeli, tatabányai, dorogi, stb. labdarúgás feltámasztására). Ismétlem: nem akarom, de megteszem. Tovább demagógoskodva: e milliárdokból nem lehetne-é lecsípni valamely pénzmorzsát arra, hogy a kórházakban legyen wc-papír, szappan, kötszer (arról már csak halkan ejtenék szót, hogy a külföldre távozottak pótlására elég orvos meg nővér)?

Sorry, hamarjában csupán ez jutott eszembe.



Share on Google Plus

About Amerikai Magyar Hirlap Online

Az Amerikai Magyar Hírlap Online, egy, az interneten megjelenő, az amerikai-magyar közösség által fenntartott publikus hírajánló és nonprofit információ szolgáltatás. A szolgáltatás célja az Amerikában élő, magyar származású honfitársaink és Magyarország között a kapcsolattartás megkönnyítése. A szolgáltatás bárki számára térítésmentesen igénybe vehető. Köszönjük, ha támogatja munkánkat.

0 Comments:

Megjegyzés küldése