Galícia - Tizenöt nap az elhunyt hősök nyomában - Hetedik nap

2.770 kilométer, 4040 fotó, 293 videó. Albert Ferenc írónk kegyeleti túráján meglátogatott 78 katonai temetőt Galíciában, ahol útitársival lerótta a hálát az elhunyt hősök sírjainál.

Hetedik nap a Beszkidekben


„Hegyek ormán, dombos lankán, völgyek ölén, patak mentén,”


A hetedik nap reggelén, ismét a tovább költözésünk került a központba. Letelt a három nap, a környéket bejártuk, így értelmetlen volt az itt maradásunk. Reggeli előtt bepakoltunk az autóba, majd a svédasztalos kínálatból ismét bőven fogyasztottunk. A személyzettől elbúcsúztunk, megköszönve az állandó segítőkész magatartásukat.

A közelben felfedezett virágüzletben még bevásároltunk, hiszen az otthonról hozott „muníciónk” elfogyott. Bár Eszterem mezei-csokrai felettébb jól beleillettek a temetői miliőbe, viszont a piros színt nem lehetett reprodukálni, így a magyar nemzeti trikolorhoz elengedhetetlenül szükségünk volt a választékbővítéshez. Vásárlás után elindultunk északi irányba ismét a 87-es főúton. Bár erre már jártunk, de most egyelőre más szemszögből nézelődtünk.


Újszandec /Nowi-Sacz/ városát keresztülszelve, az északi oldalon egy várrom keltette fel érdeklődésünket. Túl sokat nem engedett láttatni magából, mivel építési területé nyilvánították a felújítási és állagmegőrzési munkálatok okán. Azért amit megengedtek azt megnéztük, és a várfal tövében a már megszokott ízléses „kertkultúrát” is megcsodáltuk.


Folytatva az utunkat immáron a 75-ös főúton, szinte a városhoz nőtt Zabelcze település elején, még mielőtt a katolikus templomot elértük volna, /150 méterrel előtte/ jobbra kell lefordulni. A sarkon egy hatalmas újépítésű „üvegpalota” cég központ. A főúttól mintegy 500 méterre, igaz tiltják az átmenő forgalmat, de mi behajtottunk; így találtuk meg a 351-es számú katonai temetőt. A temetőben 18 osztrák-magyar és 3 orosz katona pihen 1914-óta. Vigyázza álmukat: két égig érő tölgy és egy fenséges hársfa, melynek nem kell szégyenkeznie, ami a magasságát illeti. A temető viszonylag rendezett, karbantartott, ám a vaskos kovácsolt láncszemek fűzére már hiányos. A mohával belakott betonsírkövek málladoznak, az öntvény keresztek töredezettek, sőt többről hiányoznak. A kis sírkert háta mögött egy kicsiny patak, csörgedező hangja csobogja a szűnni nem akaró altatót. Kegyeleti „szertartásunkat” követően elbúcsúztunk az itt pihenőktől és folytattuk a küldetésünkre kijelölt utat, ami hamarosan keresztezte a Dunajec hömpölygő vizét. Miután átkeltünk a folyó felett átívelő hídon hamarosan újabb állomásunk következett.


Tegoborze településen nem sokat kellett keresgélnünk. A főút jobb oldalán adta magát a lehetőség, a község civil temetőjében. Bár utaló jelek nem árulkodtak, ám kis odafigyeléssel, na meg a temetőben dolgozó sírköves útbaigazítására a bejárattól balra, a temető végének jobb sarkában megtaláltuk a kis bekerített sírkertet, ahová 1915-ben osztrák-magyar katonákat temettek két közös sírba, és orosz katonákat négy közös sírba. A kilátás szép lenne, ha nem itt lenne a temető „szemétlerakó” helye. A panoráma akaratlanul kínálja a Dunajec folyó által táplált, és karnyújtásnyira a tájba simuló Jezioró-Roznowiskie tó víztükrét, mint látványosságot. Sajnos a temető ezen részén elkelne egy alapos kaszálás. Térdig gázolunk bele a vizes fűbe, mivel időközben eleredt az eső. Sokáig nem tudtunk időzni, de a tiszteletteljes emlékezést megejtettük. Szalagunk, virágcsokrunk és mécsesünk jelzi ittlétünket, hirdetve: ezek a „fiúk” sincsenek elfeledve!


A következő szállásunkat 14-15 óra között kellett elfoglalnunk, így a további kutatást fel kellett függesztenünk. 14.40 re megtaláltuk egy szerpentinen felfelé haladó keskeny úton, a „villát” miután felértünk a hegyplatóra. A kétszintes ház alsó szintje ád számunkra otthont az elkövetkező két napon. Nem zavarjuk egymást, hiszen csak mi lakjuk be az újépítésű családi házat. A szomszédok is csak itt-ott lelhetők fel, tehát biztosított a pihenésünk. A bérbeadó, miután leróttuk a meghirdetett díjat, azon nyomban távozott, mondva: amikor elhagyjuk a szálláshelyet, csak dobjuk vissza a kulcsot a bukóra-nyitott ablakon át. Az eső még szemetelt, de bepakoltunk. Elkelt egy kis testi feltöltődés, így a tágas étkező-konyhában kicsit késve, de megebédeltünk. Nem adtunk teret a pihenésnek, hanem indultunk, hiszen az új környezetet fel kellett térképeznünk, segítségül mellénk szegődött a szerencse, elállt az eső.


A közeli Czchów városka egyik kommunális temetőjének bejáratát hamar megtaláltuk, a Szent Kinga út, /ul. Sw. Kingi/ torkolatánál, a Cmentarna úton /ul./. A kápolna jobb oldala melletti gyalogos bejáraton át, a térkővel burkolt gyalogút baloldalán, minden kirívó külsőség mellőzésével pillantottuk meg a hősöknek biztosított nyughelyeket. A szokásos égig érő fák ezúttal nincsenek jelen, bizonyára biztonsági okokból kivágásra kerültek valamikor. A látvány értékéből ez semmit nem von le! Terméskő oszlopok között, lándzsára hegyezett vaskerítéssel ölelve fogadnak bennünket a sorsírok. A központi emlékmű szintén terméskőfalazat, megszaggatva két függőleges, keskeny lőrésszerű áttöréssel. Meg kell jegyeznem: A település lakói ma is nagy gondot fordítanak a rendezettségre, hiszen látszódik a napi gondoskodás. A sírkövekbe ágyazott öntöttvas keresztek árulkodása alapján feltételezem: ide orosz katonákat nem temettek. Ellenben több magyar név is kiolvasható a táblák felirataiból. Remélhetően nem veszi senki rossznéven, ha leírom és kimondom: bizony olvasva e neveket sokkal nagyobbat, és hangosabbat dobban a szívem. Alázatosabban kötöm a háromszínű szalagot és reszketőbb kézzel gyújtom meg az emlékezés mécsesét. Könnyesebb szemmel mormolom az imát, és fájdalmasabb búcsút veszek a hősöktől. Itt most megint mindez így történt.


Az úton idejövet láttunk egy várat, illetve annak csak a bástyáját. Mivel eljárt az idő felettünk, gondoltuk „hazafelé” megejtjük felette a szemlét. Sajnos a számításunk nem jött be, mivel a bejárati hatalmas vaskapun, láncot és ökölnyi lakatot találtunk, gondolom ez csak ideiglenes, hiszen sehogy nem illik a középkort megidéző környezetbe. A kerítés dróthálójára függesztve, tábla tudatja a vendéggel: Jelenleg a vár felújítás miatt zárva a közönség előtt. Hát így jártunk. Azért a környezetében, ami a hegy lábánál elterülő részt, és a Dunajec folyó öblökkel tarkított partszakaszát illeti, egy jó félórás sétát megejtettünk.


Ezek után felértünk a szerpentin magasán rendelkezésünkre álló, minden igényt kielégítő szállásunkra. A mai napon mindösszesen, csak 99 kilométert autóztunk, ám három temetőt meglátogattunk és mellette az egyebeket. Egy szerény vacsora elfogyasztását követően, jó eső fürdés, majd a kényelmes ágy, kényeztető matracán álmodtuk tovább az események sorozatát.

Share on Google Plus

About Amerikai Magyar Hirlap Online

Az Amerikai Magyar Hírlap Online, egy, az interneten megjelenő hírajánló és információ szolgáltatás. A szolgáltatás célja az Amerikában élő, magyar származású honfitársaink és Magyarország között a kapcsolattartás megkönnyítése.

0 Comments:

Megjegyzés küldése