Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Földes Tamás: Daci

Jó néhányszor utaltam már az Amerikai Magyar Hírlap nyomtatásban, valamint az online-változatban is olvasható idézetre, amely a 18. száza...


Jó néhányszor utaltam már az Amerikai Magyar Hírlap nyomtatásban, valamint az online-változatban is olvasható idézetre, amely a 18. században élt gróf Georges-Louis Leclerc Comte de Buffom francia természetbúvár-matematikus-írótól származik: „Le style c’est l’homme meme”, angolul: „The style is the man himself”, vagyis „A stílus maga az ember”. Sejtelmem sincs, hogy az elmúlt évszázadokban hányan hallották – mi több: hányan fogadták meg! - e véleményt. Gyanítom, világszerte több rossz modorú, istenkáromló ember él, mint ahány Buffom gróf követője lenne. Ez alól Arany János, Mikszáth Kálmán, Márai Sándor nyelvét gyalázó honfitársaink/honleányaink sem kivételek. De tapasztaltam azt is: ily’ szempontból az amerikaiak sem különbek.

Nem is egyszer hoztam fel elrettentő példának a magyar Országgyűlés magas pulpituson - nem a legelegánsabb kifejezést használva: magas lovon - ülő elnökét, Kövér Lászlót. Idézhetném neki Rostand Cyranojának szavait is, miszerint „mondhatta volna szebben is kis lovag” (ám ahhoz lovagnak kellene lennie, egy lovag viszont nem sértegetett nőket). Utalhatok a közkeletű kijelentésre is, miszerint „úrnak születni kell” (van, aki azt is hozzáteszi, hogy „pénzen nem vehető meg”). Kezdem az utolsó kijelentéssel: a házszabály szerint őt mindig házelnök úrnak kell szólítani. Ez a titulus illeti meg. Az egyik – ez idő tájt – ellenzéki frakció vezetője Kövér elvtársnak szólította (arra utalva, hogy K. L. egy ideig – tény: csak öt hónapig – a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának segédmunkatársa volt. Ama intézetet pedig az az Aczél György vezette, aki maga sem idegenkedett a nem éppen comme il faut /vagyis közismertebben komilfó/ mondatok alkalmazásától. Dehát az vesse az első követ Kövérre, aki akkortájt, az előbbre jutás érdekében ne helyezkedett volna. A házelnök úr az elvtársnak nevezést kikérte magának. (Nem tagadom, engem azokban az időkben szerkesztő elvtársnak szólítottak... igaz - és most nem tódítok! – én több értelmes vállalatvezetőt úrnak neveztem, s emiatt egyikük sem rótt meg.)

Kövérnek Buffom grófot sem idézem a stílusa miatt, s Cyranót sem, mert valóban nem lovag. Bizonyítja ezt az egyik ellenzéki képviselőnő – a házelnök által megszakított felszólalást követő megjegyzése (igaz, nem a parlamentben, hanem az egyik honi televízió stúdiójában elhangzott válasza: „Szánalommal tekintek különösen azokra a képviselőkre, akiknek a személyi számuk kettővel kezdődik”.  Magyarországon kiknek kezdődik 2-vel a személyi számuk? – kérdezheti a Tisztelt Olvasó. A nőknek. A férfiaknak pedig 1-gyel. Az általános iskolában azt tanultam (s feltehetőleg a mai házelnök is ott), hogy a kettes osztályzat elégségest jelent. Az egyes viszont elégtelent. Az pedig diáknyelven dacit jelent. Mit tagadjam, én is kaptam dacit, még az elégségestől sem lettem boldog... a kitűnővel, vagyis az 5-össel viszont jobbára csak az általános iskolában méltatták a feleletemet, a gimiben csak ha nagyon jó kedve volt a tanáromnak.

Az ellenzéki képviselőnőknek viszont annyi eszük (oké, legyen a tiltakozáshoz elégséges) eszük van, hogy a Médiatanácshoz forduljanak. Panaszuk úgy hangzik: „Ezek a kijelentések az emberi minőség súlyosan becsmérlő tagadását jelentik és a női országgyűlési képviselők másodrendűségét hirdetik, egyértelműen utalva arra, hogy őket nem illeti meg az emberi méltóság”. Bravó, hölgyeim, tőlem jelest kapnak. Hogy miként vélekedett a 133 tagú FIDESZ-KDNP 2-s személyi számmal illetett tíz hölgytagja – köztük Mátrai Márta háznagy, valamint a nemrég kinevezett egyetlen miniszter, Varga Judit, arról nincs tudomásom, de merem remélni, hogy a fenti, 2-es számmal illetett hölgyek legalább nem gratuláltak a házelnöknek az – akarva-akaratlanul – őket is minősítő televíziós kijelentéséhez. Ráadásul ama csevelyben az is elhangzott a házelnök úr szájából, hogy „Nincs elszomorítóbb, mint amikor egy gyűlölettől eltorzult női arcot lát az ember férfi létére”. Nos, számomra elszomorító az is, amikor a házelnök kaján arcát látom, miközben az ellenzék női (de olykor nemcsak a női) képviselőit tetemes pénzbüntetéssel sújtja egy-egy őuraságának nem tetsző felszólalásuk után. Javaslom, tegyen egy tükröt a pulpitusára a mikrofon mellé, s időnként nézzen bele. Ha ráadásul torzító tükröt tesz oda, az még tanulságosabb lehetne.

Legalább annyit írtam a kormánypártiak sorosozásáról, mint a modorukról. Nos, szösszenetem zárásául Kövér László néhány nappal ezelőtti megjegyzését idézem: „A kutya se kérte Sorostól, hogy segítsen Európán. A milliárdos tőzsdespekuláns kettes számú tervének súlyos következményei lehetnek az Európai Unióra nézve. Soros György már nem is próbálja elrejteni valódi szándékát. Elképzelése szerint az uniónak örökjáradék kötvényeket kellene kibocsátani, hogy finanszírozni tudja a gazdaság talpra állítását. Az örökjáradék kötvényeknél nem kell visszafizetni a hitel tőkéjét, viszont az adósnak az idők végezetéig kamatokat kell fizetnie. Ezért nemcsak halálunkig fizetnénk a kamatot, hanem gyerekeink meg a gyerekeink gyerekei, meg a gyerekeink gyerekeinek a gyerekei, tehát ameddig a végítélet el nem jön addig fizetnénk annak, aki úgymond méltóztatott nekünk úgy segítséget nyújtani, amit mi tulajdonképpen nem kértünk.” Értem is meg nem is. Egyrészt mekkora a kamat? Másrészt kinek kell visszafizetni? A most 89 éves Sorosnak (aki a gyerekeink gyerekei idején tán’ 100 éves lesz), vagy...? No itt feladom, rébuszok megfejtéséhez nem értek. Kövér László a rendszerváltás előtt - 1987 és 1988 között - Soros-ösztöndíjasként a közép-európai társadalmak kutatásával foglalkozott. Nem tudom, hogy kérte-e, vagy csak kapta az ösztöndíjat.

Földes Tamás
Gádor Béla humorista 1962-ben aligha a soros-ösztöndíjasokról írta a Lyuk az életrajzon című vígjátékát; a Kövér Laci gyerek akkor még csupán három-, Orbán Viktorka pedig féléves volt. Orbán tavalyelőtt azt mondta: ha Soros György kéri vissza a Soros-ösztöndíjat, amit annak idején adott, természetesen visszafizeti. Soros lapzártánkig nem kérte vissza a pénzt (ergo nem is kapta vissza), viszont március végén egymillió eurót adományozott szülővárosának, Budapestnek. Ez esetben se visszafizetésről, se kamatról, sem a gyerekeink gyerekeinek a gyerekeiről nem esett szó... Summázva: ez az egész katyvasz Laci-daci.

Nincsenek megjegyzések