“Bátrak-bátra”, vagy “bohóc’ lenne talán?, ki lelkét kéretlen “áruba” bocsájtja???... Őszinténél is őszintébb a lélek szava, nem holm...
“Bátrak-bátra”, vagy “bohóc’ lenne talán?,
ki lelkét kéretlen “áruba” bocsájtja???...
Őszinténél is őszintébb a lélek szava,
nem holmi jól kitervelt “politika”!...
Mégis kevesen becsülik, kevesebben értik...
Mégha lévén Ő, ki gyönyörrel tanít, ki, ha kell, irányt is mutat,
Múltat, rögzít, a Jövőt papírra álmodja, míg embertársa szunnyad...
Vászon felé hajolva, görnyedve rajzol, fáradtan is fest Ő, míg a párja mulat...
Zengő hangoktól zúgó aggyal ütik a billentyűt, komponálnak...
Pennával a kézben “bűvészkednek”, rímeket faragnak, kreálnak...
Álmatlanul, lankadatlan egyre csak vajúdnak, majd “szülnek”...
Jutalmuk csupán megértő szíveknek a szója.
Ám oly gyakorta az értetlen kritika jóval gyorsabb...
s a meg- nem- értés éle olykor mélyebbre vág,
ha egy “jó barát” ajka a metsző szó szólója...
De, mit tehet kit hajt a “kényszer”, az alkotói megosztás-vágy?
Ha fáradtan is, ha kiégve is, de folytatni “muszáj”...
A nyomasztó kérdések: a miért/merre/hogyan (?!) nyomán hányszor kérdik Ők: haladni miként tudjak, hogyan lépjek tovább???
mint az eltévedt vándorok hosszú bolyongás után
Majd végre, végre visszatérve, a rendeltetett úton “haza”érve,
feledésből erőt merítve, lelkük mélyére le-lemerülve, el-elmélyülve…
Száz pillanatnyi halált időről-időre átélve...
Kutatván a színt, a szót, a hangot, az Igazat, az Értéket,
az őszinte, az Emberhez méltó Létet...
Álmaikat megmutatják, vágyaikat sem titkolják.
S bárha bántó is néha, de tűrni kell a fölös kritikát…
Ha kihullanak tollaik, lelankadnak szárnyaik,
Felrázzák Ők maradék erejük, felélesztik vágyaik,
emelt fővel újra kezdik, ébresztgetik letűnt álmaik...
Se pénz, se vagyon nem gyűlik, nem gyarapszik.
Csak a festék fogy el, s betelik a papír...
Ám az Eszme, a Hit, a Lelkesedés tovább lángol, él!
El-ellankadt erő újra szárnyra kél.
Erőss-Csótsits Ágnes
2019. május
Laguna Woods, California
Nincsenek megjegyzések