Dr. Tomschely Ottó, geológus, több publikáció szerzője, az MTV Egri János műsorának, az Elme Bajnokság műsor korábbi nyertese, magyar költő...
Dr. Tomschely Ottó, geológus, több publikáció szerzője, az MTV Egri János műsorának, az Elme Bajnokság műsor korábbi nyertese, magyar költők műveit fordítja angol nyelvre.
A következőkben a "Pap költők" című kétnyelvű könyvéből olvasható a versfordításokból válogatás:
Czuczor Gergely (1800 – 1866), bencés szerzetes
Áldozat Szép asszonyok, leányok, Áldoztam én tinéktek Nyájas szelíd szavakkal Szép illatos virággal Vígságtokon vigadtam, Bútok miatt epedtem. Áldozzatok ti is már Nékem szerelmetekkel, Mézajku csókotokkal Szép asszonyok, leányok. Ítélőszék előtt Hogy hazámat ne szeressem, A bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti! Hogy hazámat megtagadjam, Megvetés jelét hogy adjam: Azt se követelheti! Főbe lőhet, nyakaztathat, Bitófára fölakaszthat, Most erősebb, tegye meg! De az érzelem honában, Keblem titkos templomában: |
Offering You fair women and fair maids To you I gave the offer With complaisant and meek words, Enjoy’d myself on your mirth With sweet-swelling, fair flowers, Your grief turn’d me to be sad. Now also you’ve to offer Your endless and hot-deep love, With kiss of honey-made lips, You fair women and fair maids. Before tribunal That I can’t love my homeland fain The infringer I can’t disdain: The might itself cannot do! That I disown my homeland loud, To give sign of disdain with proud: For these it can’t clamour, too! Can have shot me, can have behead’d, Can have hung me till I’ll be dead, It’s stronger let do it so! But in my sentiment’s recess, In the secret church of my breast: |
Virág Benedek (1752 – 1830)
Hangzatka hendecasyllabusokban Oh Phillis! nemigen gyakorta járnak Már a csintalan ifjak ablakodra, Víg dalt zengnek ugyan, de bánatodra: „Alszol Philis? Aludj”. S magadra zárnak. Eltüntél röhögik vidám sugárnak: Nem vágynak vetekedve bal karodra, Mint hajdan, sem örömszülő borodra; Rózsákról koszorút fejekre várnak. Nékik zöld Kikelet virága tetszik, Mellyet gyenge Zefir szelíd kezével Dajkált,s óva nevelt egek vizével. A lombot ha csörög s törik, lemetszik, S hajtják Mulciber égető kohába, |
Sonnet in hendecasyllabics Oh Phyllis! not often you are visit’ by Young and naughty men there beneath your window, Though they sing merry song but to your sorrow: „Phyllis, are you awake? and are not too shy. „You are gone” – are laughing up to the high sky: Don’t wish your tiny hand for them as borrow, Don’t want your acrid wine to drink tomorrow; Wait now only the wreath as mercy from high. They are pleas’d in the flower from the green Spring, That was tend’d by the light Zephyr’s tender hand And water’d from above to be a nice plant. Twig when ’s dry and is broken endures the snipping, And is thrown into Mulciber’s hot furnace, |
Faludi Ferenc (1704 – 1779) jezsuita szerzetes
Utra való Ne marasszuk, elmehet, A mint tetszik, ugy vehet A faképtül végbucsut, Előtte az országut! Hajdi! elment jó korán, Éjfélé után szaporán. A kakas is megörült, Vigan szóllott, hogy felült. Minden lova rugjon fel, A rudszege hulljon el, Repedjen a gyeplő-szij, Pinczetokja folyjon ki. A forgószél kergesse, Zápor eső vezesse, Igen finom ember vólt, |
Send-off Don’t detain him, let him go, As he likes, without ado, Take a French leave, be abroad, In front of him there’s the road! Hurrah! he’s gone in the vast, Midnight for him is the past. The chanticleer turn’d to glad, Crow’d with joy on sitting pad. All his horses should kick out, His round-iron let fall out, Let the reins rend in short time, From his flask let pour his wine. Let him pursued by whirlwind, To him rain be showering, Nice man he was, that’s a thing, |
Kriza János (1811 – 1875), unitárius püspök
Édes anya Kis fészek ing a zöld galyon, Szellő fú játszilag, Hintáznak anyaszárny alatt Apró madárfiak. De zúdul a vész, ágakat Csapdozva föl s alá S a gyönge kis madárlakot Galyról leszaggatá. Szegény madárlak sorsaként Mi vész jöhetne rád, Bölcsőben rengő kis fiam, |
Mother A small nest swings on greenish spring, Breeze blows with greatest ease, Beneath mother’s wings are swinging Small birdlings on the trees. But springs a tempest and the twigs Are lash’d now up and down, The strom the weaken’d birdlings’ lodge Shredd’d from the twiglet’s crown. Alike the fate of tiny birds What kind of danger nears My lil son swinging in criblet, |
Tompa Mihály (1817 – 1868), református lelkész
Kép Sűrű bokor zöld lombja közt Fészket rakott egy pár madár; A fészek im benépesül... Benn pelyhesek sipegve már. A hím csodálkozik: hogy egy A többinél hatalmasabb; Testvéritől elüt nagyon, És orra, körme horgasabb! Te jámbor, jó hogy nem tudod: |
Plight Among the leaves of thickset bush A pair of bird there built a nest; Now in it there are more nestlings They are fluffy, peep free of rest. The cock ’s astonishe’d: one of them Is bigger as he looks at it; And differs from its small brothers, Its bill and claws are more hooked! You do not know, nothing to do: |
Harsányi Lajos (1883 – 1959), római katolikus pap
Tűz az éjszakában Cézár vállán a bíbor, Jerichoban a rózsák Nem gyúlnak oly pirosra, Mint a te viruló szád. Ajkad ivelt szalagján Angyal mosolya hintáz, A szád kivilágított Kis rózsaszínű szinház. Jaj elvisz tőlem egyszer Messze egy gyors naszád, De mint parázs, onnét is |
Fire in the night On Caesar’s shouders
scarlet, The roses in Jericho Are not so strongly redding Like your lips are now in glow. On arch’d riband of your lips A smile of angel’s swinging, Your mouth’s illuminated Alike a small hall’s pinking. Alack! you once will be torn From me by nippy war-ships, But like the glowing embers |
Szász Károly (1829 – 1905), református püspök
Fülemüle-dal Kicsi fülemile dalol, Elrejtőzve, ki tudja hol? Nem hallja más, csak én hallom S szívem elmereng a dalon. Fekszem a zöld fűbe’ hanyatt, Rengő bokor árnya alatt; A madár mindegyre dalol, Kihallik a bokor alól. S amint szertehordja a szél, Szívemben is visszahangja kél, Szívem kellő közepében: Olyan búsan, olyan szépen! Azt énekli az a madár: Egyszer van az életben nyár, S mikor eltöltöd a nyarat, |
Philomel-song Tiny philomel is singing, Who knows where? ’cause it is hiding, No one hears it but me, it’s clean, And my heart falls into a dream. In grass on back I meditate Under rustling bush in its shade; The bird sings and sings without cease, From below the bush ’s heard in peace. As wind brings the sound to a fro, In my heart it finds an echo, In my heart there as deep as may It resounds but sadly whole day! I follow the tiny bird’s song: Once in life we’ve summer for long, When you pass the summer but fain, |
Nincsenek megjegyzések