Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Dr. Tomschely Ottó versfordításai

Dr. Tomschely Ottó,  geológus, több publikáció szerzője, az MTV Egri János műsorának, az Elme Bajnokság műsor korábbi nyertese, magyar költő...


Dr. Tomschely Ottó,  geológus, több publikáció szerzője, az MTV Egri János műsorának, az Elme Bajnokság műsor korábbi nyertese, magyar költők műveit fordítja angol nyelvre.

A következőkben a "Pap költők" című kétnyelvű könyvéből olvasható a versfordításokból válogatás:


Czuczor Gergely (1800 – 1866), bencés szerzetes


Áldozat

 

Szép asszonyok, leányok,

Áldoztam én tinéktek

Nyájas szelíd szavakkal

Szép illatos virággal

Vígságtokon vigadtam,

Bútok miatt epedtem.

Áldozzatok ti is már

Nékem szerelmetekkel,

Mézajku csókotokkal                                     

Szép asszonyok, leányok.                            

 

Ítélőszék előtt                                                   

 

Hogy hazámat ne szeressem,                     

A bitorlót meg ne vessem:                          

Hatalom nem teheti!                                     

Hogy hazámat megtagadjam,                    

Megvetés jelét hogy adjam:                       

Azt se követelheti!                                         

Főbe lőhet, nyakaztathat,                            

Bitófára fölakaszthat,                                    

Most erősebb, tegye meg!                          

De az érzelem honában,                               

Keblem titkos templomában:                     

Én urat nem ismerek!                                     

Offering

 

You fair women and fair maids

To you I gave the offer

With complaisant and meek words,

Enjoy’d myself on your mirth

With sweet-swelling, fair flowers,

Your grief turn’d me to be sad.

Now also you’ve to offer

Your endless and hot-deep love,

With kiss of honey-made lips,

You fair women and fair maids.

 

Before tribunal

 

That I can’t love my homeland fain

The infringer I can’t disdain:

The might itself cannot do!

That I disown my homeland loud,

To give sign of disdain with proud:

For these it can’t clamour, too!

Can have shot me, can have behead’d,

Can have hung me till I’ll be dead,

It’s stronger let do it so!

But in my sentiment’s recess,

In the secret church of my breast:

Master no more I do know!


Virág Benedek (1752 – 1830)


Hangzatka hendecasyllabusokban           

 

Oh Phillis! nemigen gyakorta járnak        

Már a csintalan ifjak ablakodra,                

Víg dalt zengnek ugyan, de bánatodra:         

„Alszol Philis? Aludj”. S magadra zárnak.

 

Eltüntél röhögik vidám sugárnak:                   

Nem vágynak vetekedve bal karodra,     

Mint hajdan, sem örömszülő borodra;   

Rózsákról koszorút fejekre várnak.          

 

Nékik zöld Kikelet virága tetszik,               

Mellyet gyenge Zefir szelíd kezével               

Dajkált,s óva nevelt egek vizével.             

 

A lombot ha csörög s törik, lemetszik,     

S hajtják Mulciber égető kohába,                   

Vagy széltől zajosan folyó Dunába.           

Sonnet in hendecasyllabics

 

Oh Phyllis! not often you are visit’ by

Young and naughty men there beneath your window,

Though they sing merry song but to your sorrow:

„Phyllis, are you awake? and are not too shy.

 

„You are gone” – are laughing up to the high sky:

Don’t wish your tiny hand for them as borrow,

Don’t want your acrid wine to drink tomorrow;

Wait now only the wreath as mercy from high.

 

They are pleas’d in the flower from the green Spring,

That was tend’d by the light Zephyr’s tender hand

And water’d from above to be a nice plant.

 

Twig when ’s dry and is broken endures the snipping,

And is thrown into Mulciber’s hot furnace,

Or let swim on the wavy Danube’s


Faludi Ferenc (1704 – 1779) jezsuita szerzetes


Utra való                                                             

 

Ne marasszuk, elmehet,                               

A mint tetszik, ugy vehet                             

A faképtül végbucsut,                                   

Előtte az országut!                                          

 

Hajdi! elment jó korán,                                 

Éjfélé után szaporán.                                     

A kakas is megörült,                                       

Vigan szóllott, hogy felült.                           

 

Minden lova rugjon fel,                                

A rudszege hulljon el,                                    

Repedjen a gyeplő-szij,                                

Pinczetokja folyjon ki.                                   

 

A forgószél kergesse,                                    

Zápor eső vezesse,                                         

Igen finom ember vólt,                                 

Jó hogy tőlünk elpatkólt!                              

Send-off

 

Don’t detain him, let him go,

As he likes, without ado,

Take a French leave, be abroad,

In front of him there’s the road!

 

Hurrah! he’s gone in the vast,

Midnight for him is the past.

The chanticleer turn’d to glad,

Crow’d with joy on sitting pad.

 

All his horses should kick out,

His round-iron let fall out,

Let the reins rend in short time,

From his flask let pour his wine.

 

Let him pursued by whirlwind,

To him rain be showering,

Nice man he was, that’s a thing,

Hopp’d the twig, that’s all, nothing!


Kriza János (1811 – 1875), unitárius püspök


Édes anya                                           

 

Kis fészek ing a zöld galyon,        

Szellő fú játszilag,                            

Hintáznak anyaszárny alatt          

Apró madárfiak.                               

 

De zúdul a vész, ágakat                 

Csapdozva föl s alá                          

S a gyönge kis madárlakot           

Galyról leszaggatá.                         

 

Szegény madárlak sorsaként      

Mi vész jöhetne rád,                      

Bölcsőben rengő kis fiam,            

Aggódik jó anyád!                            

Mother

 

A small nest swings on greenish spring,

Breeze blows with greatest ease,

Beneath mother’s wings are swinging

Small birdlings on the trees.

 

But springs a tempest and the twigs

Are lash’d now up and down,

The strom the weaken’d birdlings’ lodge

Shredd’d from the twiglet’s crown.

 

Alike the fate of tiny birds

What kind of danger nears

My lil son swinging in criblet,

Mum of yours for you fears. 


Tompa Mihály (1817 – 1868), református lelkész


Kép                                                       

 

Sűrű bokor zöld lombja közt       

Fészket rakott egy pár madár;    

A fészek im benépesül...                              

Benn pelyhesek sipegve már.    

 

A hím csodálkozik: hogy egy       

A többinél hatalmasabb;              

Testvéritől elüt nagyon,               

És orra, körme horgasabb!          

 

Te jámbor, jó hogy nem tudod: 

Hogy a kakuk pajzánkodott!        

Plight

 

Among the leaves of thickset bush

A pair of bird there built a nest;

Now in it there are more nestlings

They are fluffy, peep free of rest.

 

The cock ’s astonishe’d: one of them

Is bigger as he looks at it;

And differs from its small brothers,

Its bill and claws are more hooked!

 

You do not know, nothing to do:

Who frisk’d about was the cuckoo!


Harsányi Lajos (1883 – 1959), római katolikus pap


Tűz az éjszakában                           

 

Cézár vállán a bíbor,                       

Jerichoban a rózsák                        

Nem gyúlnak oly pirosra,              

Mint a te viruló szád.                     

 

Ajkad ivelt szalagján                       

Angyal mosolya hintáz,                 

A szád kivilágított                            

Kis rózsaszínű szinház.                   

 

Jaj elvisz tőlem egyszer                

Messze egy gyors naszád,            

De mint parázs, onnét is                               

Visszatüzel a szád.                           

Fire in the night

 

On Caesar’s shouders  scarlet,

The roses in Jericho

Are not so strongly redding

Like your lips are now in glow.

 

On arch’d riband of your lips

A smile of angel’s swinging,

Your mouth’s illuminated

Alike a small hall’s pinking.

 

Alack! you once will be torn

From me by nippy war-ships,

But like the glowing embers

From there re-fire your lips.


Szász Károly (1829 – 1905), református püspök


Fülemüle-dal                                    

 

Kicsi fülemile dalol,                         

Elrejtőzve, ki tudja hol?                

Nem hallja más, csak én hallom 

S szívem elmereng a dalon.         

 

Fekszem a zöld fűbe’ hanyatt,      

Rengő bokor árnya alatt;              

A madár mindegyre dalol,           

Kihallik a bokor alól.                       

 

S amint szertehordja a szél,        

Szívemben is visszahangja kél,   

Szívem kellő közepében:             

Olyan búsan, olyan szépen!        

 

Azt énekli az a madár:                   

Egyszer van az életben nyár,      

S mikor eltöltöd a nyarat,            

Csak a száraz lombja marad!        

Philomel-song

 

Tiny philomel is singing,

Who knows where? ’cause it is hiding,

No one hears it but me, it’s clean,

And my heart falls into a dream.

 

In grass on back I meditate

Under rustling bush in its shade;

The bird sings and sings without cease,

From below the bush ’s heard in peace.

 

As wind brings the sound to a fro,

In my heart it finds an echo,

In my heart there as deep as may

It resounds but sadly whole day!

 

I follow the tiny bird’s song:

Once in life we’ve summer for long,

When you pass the summer but fain,

Only dead leaves will then remain!




Nincsenek megjegyzések