Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE

Pages

latest

Földes Tamás: Csendőr-pertu?

Elhangzott egy mondatom (inkább egy szavam), amelyet három év múltán is röstellek. A Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon 2015-ben mutat...

Elhangzott egy mondatom (inkább egy szavam), amelyet három év múltán is röstellek.

A Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon 2015-ben mutatták be a „Viktória: A zürichi expressz” című filmet, amelynek egyik főszerepét az általam hírből sem ismert cigánylány, Farkas Franciska alakította. A fesztivál zsűrije az életkoránál fiatalabbnak tűnő színésznőnek ítélte oda a nagydíjat. Interjút készítettem vele.

Beszélgetés közben, egy alkalommal akaratlanul letegeztem. A rendkívül szép szemű ifjú hölgy a riadtan pislogó szemembe nézve megkérdezte:

-  Csendőr-pertu?
Zavartan visszakoztam:
 - Elnézést kérek, véletlen volt... De maga kitől hallotta e rég feledésbe ment kifejezést?
 - A nagyanyámtól.


Magázódva folytattuk az interjút, de e rossz mondat kizökkentett a beszélgetés ritmusából. A nyelvbotlás annak ellenére bekövetkezett, hogy mindmáig emlékezem édesanyám gyermekkori figyelmeztetésére, miszerint a tegeződést csak a nők kínálhatják fel. Talán az zavart meg, hogy a fesztivál két másik filmszínésznőjével tegeződtem.

A honi hatóság egyenruhás tagjai napjainkban már származástól-bőrszíntől függetlenül nem tegezik az állampolgárokat (a reklámok készítői továbbra is: „Tartsd a pénzed a takarékban!”, „Kérd árajánlatunkat!”,  „Utazz a főtaxival!”.) No persze a cigányokat még a költők meg a dalszerzők is tegezték. Petőfi a „Falu végén kurta kocsma” című versének ötödik szakaszában fogalmazott úgy: „Húzd rá, cigány, húzzad jobban...!”. Kálmán Imre „Marica grófnő” című örökbecsű operettjében, Harsányi Zsolt dalszövegét ekként dalolja az elszegényedett Tasziló gróf: „Hej cigány, hej cigány, húzd a nótád, Száz felé szakadjon a húr! Gyer’ ide, hej cigány, Húzd ne sajnáld, Így mulat minálunk az úr”.

Sok évtizeddel később az elvtárs-urak is hasonlóképp szóltak a cigányhoz. Tanúja voltam, amikor egy gyárigazgató az egyik kisváros éttermében magához intette az akkori szóhasználatot idézve a „népzenészt”:

- Mit húzhatok az igazgató elvtársnak? – tudakolta a prímás.

 - Én neked nem igazgató elvtárs vagyok, hanem Sándor bátyám – így a válasz.

Neked. Te neked, én! Bátyám. Azt nem tette hozzá a diri, hogy természetesen  visszategezhetsz. Mivelhogy az nem lett volna természetes...

...Most, ehelyütt ismét elnézést kérek az ígéretes tehetségű művésznőtől, aki a „Zürichi expressz” óta hét filmben játszott, egy televíziós sorozat nyolc epizódjában kapott fontos szerepet, a már csaknem befejezett „Szeretlek mint állat!” című drámának pedig nemcsak főszereplője, hanem a forgatókönyv egyik írója is. Svábokkal együtt a szovjet gulágra hurcolt cigánylányt alakít az idén bemutatott „Örök tél” című filmben. Gyermekkorában a Harlekin Gyerekszínházban játszott – mostanság több budapesti színházban is fellép. 

Ami a hátországát illeti: nem a putriból emelkedett ki. Édesanyja még a „cigánysorból” indult és az első diplomás a családban: újságíró lett. Édesapja ügyvezető igazgató.

Franciska Budapesten nőtt fel, a Sylvester János Protestáns Gimnáziumban tanult... de  származása miatt korán kirekesztették. Ezért felvételizett, majd sikeresen érettségizett a pécsi Gandhi Gimnáziumban. Azt követően szociális munkás diplomát érdemelt ki a Wesley János Lelkészképző Főiskolán, jeltolmácsi végzettséget szerzett a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségénél, újságírást tanult a Független Médiaközpontban, drámapedagógusként végzett a Magyar Drámapedagógiai Társaságnál. Mindeközben nem riadt vissza a kétkezi munkától. Volt bolti felszolgáló, pultos, szobalány, takarítónő, dolgozott az állatkertben, statisztált filmekben és fotómodellként is foglalkoztatták.

 A „Zürichi expressz” sikere óta elsődlegesen a színészetnek él. Legutóbb a Gulágra hurcolt magyar nőkről szóló alkotás, az október 20-án a legjobb európai tévéfilmként a Prix Európa díjjal méltatott „Örök tél” fontos szerepét játszotta. Immár drámapedagógusként is dolgozik... Önmagáról nemrég így nyilatkozott: „Nő vagyok, budapesti, színész, magyar és roma”. E sorok megjelenésekor, november 5-én éppen 34 éves.

Megtisztelő lenne számomra, ha következő találkozásunkkor (ki tudja hol és mikor?) ő kínálná fel a tegeződést.

Nincsenek megjegyzések