Földes Tamás: Imre bácsi

A követői által Imre bácsinak nevezett Nagy Imrét - életkoromból adódóan – nem ismertem személyesen, egy alkalommal mégis testközelbe kerültünk egymással. Rajk László 1956. október 6-ai újratemetésének napján mutatta be a budapesti József Attila Színház Gáli József „Szabadsághegy” című drámáját, amely egy Szovjetunióba hurcolt kommunista politikus eltűnéséről (kivégzéséről), a Magyarországon élő feleségről, akit egy kommunista miniszter elcsábít, és a miniszter csalódott, alkoholistává lett fivéréről szól, aki alkoholmámorában azt mondja: „most jön a forradalom, a rum forradalma!”. Tizenhét nappal később szülőhazánkban kitört a forradalom... Azt hiszem, Gálinak - akit viszont ismertem, sőt barátomnak tudtam - halálos ítéletébe (majd az ítéletet 15 évi börtönre változtatva) belejátszott az a dráma. Nagy Imre a bemutató előadáson jelen volt, az első sorban ült - én valahol a nézőtér közepén. A szünetben ment el mellettem. Majd 23-án én is ott voltam a Parlament előtti tüntetésen és hallottam az Országház erkélyéről elmondott beszédét.

A lányát, Nagy Erzsébetet viszont személyesen ismertem. Újságíró és műfordító volt, ő is a New York palotában működő Lapkiadó Vállalatnál dolgozott. A szerkesztőségi épület negyedik emeleti étkezdéjében mindenki ahhoz az asztalhoz ült ahol éppen üres szék volt. Egy alkalommal láttam egy középkorú hölgyet, aki egymagában fogyasztotta az ebédjét. Megkérdeztem hogy melléülhetek-e, bólintott. Bemutatkoztam, ő is mondott valami nevet - ennyi. Legközelebb is egyedül evett. „Szabad?... Szabad... Jó étvágyat... Viszont kívánom”. Ennyi. Semmi több. Mindez négy-öt alkalommal megismétlődött. Majd miután felálltam az asztaltól, odalépett hozzám a szerkesztőség egyik elvhű párttagja: „Jó neked, hogy mindig Nagy Imre lányával ebédelsz?”... „Ő Nagy Imre lánya? Nem tudtam”.

A rendszerváltás után, a ’90-es években egy hetet töltöttem az újságíró-szövetség balatoni üdülőjében. Az ottani étteremben mindenkinek kijelölt helye volt. S mit tesz a véletlen? Nagy Erzsébettel kerültem egy asztalhoz. Természetesen nem ismert meg. Ismét bemutatkoztam, néhány mondatot váltottunk egymással. Az üdülés második napján hangulat-rombolóan zuhogott az eső; jobb híján végigbeszélgettük a délutánt. Megtudtam, hogy a sztálini önkény idején, családjával együtt, kitelepítettként Szibériában sínylődött. Majd arról is beszélt, hogy Nagy Imre első miniszterelnöksége idején, amikor Kádár János is kiszabadult saját elvtársainak börtönéből, Kádár nem győzött hálálkodni: “Imre bácsi, így köszönöm… úgy köszönöm”. Nagy Imre megunta a tirádákat: “Hagyd már abba János, fordított esetben te nem úgy cselekednél?” Nos - tudjuk, hogy nem úgy cselekedett...


...Mint ismeretes, Nagy Imrét, családjával együtt a romániai Snagovba hurcolták, majd a kivégzett mártír miniszterelnök sorsáról aligha kell ehelyütt bővebben szólni. Nagy Imre a népbírósági tárgyaláson - az utolsó szó jogán, vádlói és bírói előtt - egyebek mellett a következőket  mondta: „Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát a halálbüntetés kiszabását javasolja. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet amely könyörületes lenne. Sorsomat tehát a nemzet kezébe teszem... Védelmemre felhozni semmit nem kívánok, várom a tisztelt népbírósági tanács igazságos ítéletét”.

Indokoltnak érzem, hogy itt idézzem az akkor lelkes, ifjú Orbán Viktor emlékezetes beszédének néhány mondatát, amelyek a mártír miniszterelnök újratemetésén, a Hősök terén - 1989 június 16-án, a kivégzés évfordulóján - hangzottak el (s amelyek a jelenlegi miniszterelnököt ismertté és népszerűvé tették):

„Ma..., harmincegy évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az ötvenhatos forradalmárok véres harcokban, ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára... Ma sem engedünk negyvennyolcból, így nem engedhetünk ötvenhatból sem. Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia megteremtéséért küzdenek Magyarországon, két okból hajtanak fejet a kommunista Nagy Imre és társaik koporsója előtt. Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik hogy ezt megtehessék képesek voltak leszámolni szent kommunista tabuikkal, azaz az orosz birodalom feltétlen támogatásával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József... a magyar függetlenségért és szabadságért áldozták életüket. A magyar fiatalok, akik előtt ezek az eszmék ma is  sérthetetlenek, meghajtják fejüket emléketek előtt.”


...Rebesgetik (tán’ már el is döntötték), hogy Nagy Imre szobrát az Országház mellől máshová - esetleg a Jászai Mari térre (?) - szállítsák. Nos, nehezen tudom elképzelni, hogy az a lobogó hajú fiatalember, aki ma a magyar kormány elnöke, egyetértsen a szobor eltávolításával a VÉRTANÚK TERÉRŐL és bárhová máshová helyezésével. Merem remélni - mi több: szeretném hinni! -, hogy nem tagadja meg ifjúkori énjét. A NEMZET nevében és szolgálatában másként aligha cselekedhet. Bárkinek - bárkiknek - az agyából pattant ki ez az elképesztő ötlet, Orbán Viktor élhet a vétó jogával...

...Ha valóban a Jászai Mari térre helyeznék a szobrot, két megjegyzésem van. A Margit-híd pesti hídfőjénél, villamosmegállók szomszédságban, sokkal többen látnák, mint a gépkocsi-forgalomtól ez idő tájt elzárt Kossuth Lajos téren. Voltaképpen az nem lenne baj. Csakhogy - Kádárék cinizmusára utal - a Magyar Szocialista Munkáspárt (az MSZMP) székházát abba a hírhedt épületbe költöztették, amely a forradalom előtt az ÁVH központja volt, s pincéit kínvallató helyiségeknek használták. Jelenleg az országgyűlési képviselők irodaháza.

Nagy Imre szobra annak az épületnek csak hátat fordíthatna...

Share on Google Plus

About Amerikai Magyar Hirlap Online

Az Amerikai Magyar Hírlap Online, egy, az interneten megjelenő hírajánló és információ szolgáltatás. A szolgáltatás célja az Amerikában élő, magyar származású honfitársaink és Magyarország között a kapcsolattartás megkönnyítése.

0 Comments:

Megjegyzés küldése