Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Földes Tamás: Úriemberek-e az urak?

Nem feltételezem, hogy Budapest regnáló főpolgármestere az elmúlt évtizedekben olvasta volna az Amerikai Magyar Hírlapban és a Californiai M...

Nem feltételezem, hogy Budapest regnáló főpolgármestere az elmúlt évtizedekben olvasta volna az Amerikai Magyar Hírlapban és a Californiai Magyarságban megjelent humoreszkjeimet - különös tekintettel a „Könyörgöm, vissza a Lipótmezőt!”címmel hétről hétre jelentkező sorozatomat... de nem kizárt. Elképzelhető, hogy olvasta azt a szösszenetemet, amelyben javasoltam: aki politizálásra adja a fejét, előbb vesse alá magát orvosi vizsgálatnak, amely kimutatja, hogy elme- és idegállapota rendben. Vagyis alkalmas-e arra, hogy ellássa az ország (megye, város, kerület, vagy bármelyik főhatóság) vezetőjének feladatkörét. Ahhoz, hogy autót vezessen, eleget kell tenni eme követelménynek, ám hogy emberek százainak-ezreinek ügyét intézhesse, elég ha kijelenti, hogy számára az emberek ügye az első.

Tarlós István
A főpolgármesterről óbudai polgármestersége, majd budapesti frakcióvezetősége idején is papírra vetettem egy és más furcsaságát, de eddig tapintatból (?) egyszer se írtam le a nevét. Most megteszem. Tarlós Istvánról van szó. Az elmúlt napokban ugyanazt nyilatkozta amit korábban e sorok írója is szorgalmazott. Az ő megfogalmazásában ez így hangzott: „Nem kizárt, hogy az előválasztást egy előorvosi vizsgálatnak kellett volna megelőzni. Nem tudom valaki összeadta már, hogy ez az ígéretdömping mibe kerül? Mibe kerülne?...”

Másfél évtizeddel korábbi cikkemből idézek. Egy fővárosi önkormányzati frakcióvezető (úr) a másik frakció vezetőnőjét nemes egyszerűséggel „a frakció kendermagos tyúkja” jelzővel illette. Miután e kijelentését többen rosszallatták, úgy érvelt: „a kendermagos tyúk egy aranyos magyar kifejezés”. Aztán még tovább szépített: egyik lányát is így becézte kiskorában, mivelhogy a kendermagos tyúk „kedves kis állat”. (Eszerint – tovább szőve az elmés gondolatmenetet – a konkurens frakció vezetőnője egy kedves kis állat....)” Amikor jó néhányan bocsánatkérésre szólították, „a többi nőre tekintettel” kijelentette: „Nem a tyúkon, hanem a kendermagoson volt a hangsúly” Írtam mindezt 2007. június 10-én a „Könyörgöm vissza a Lipótmezőt!” humoreszk-sorozatomban, amikor Budapest jelenlegi főpolgármestere frakcióvezető volt a Városházán.

Hozzávetőleg hat évvel ezelőtt Tarlós István nyilatkozott a budapesti ATV televízió  „Egyenes beszéd” című műsorában, amelyet az idő tájt Kálmán Olga vezetett. Lényegében kulturált hangnemben vitatkoztak, ki-ki mondta a magáét, ám a kérdés-felelet utolsó percében hogy-hogyan nem a főpolgármesternél – pestiesen szólva – elszakadt a cérna. Íme a párbeszéd nem éppen úriemberre valló befejező mondatai. Előbb Tarlóst idézem:

„Drága szerkesztőasszony. Arra a kérdésére én adtam egy értelmes választ. Ezt általában kilencvenes IQ fölött meg szokták érteni. Hogy ön nem értette meg, ez legfeljebb a kialvatlanságával hozható összefüggésbe.”

A hölgy higgadt válasza: „Ühüm... Minden nőt így szokott sértegetni, vagy ezt csak én érdemlem ki magától?”

„Hát nem, csak egyszerűen nem értem, hogy miért nem tudunk egy ilyen kérdésen túllépni, mikor ettől sokkal lényegesebb problémák vannak a városban...”

„Ha értelmes válaszokat kapok, akkor azonnal túllépem” – replikázott az asszony.

„Nem lehet együgyű kérdésekre értelmes válaszokat adni” – mondá a férfiú...

Egy esztendővel később a főpolgármester ismét leült a szerkesztőasszonnyal szemben, kezében egy fehér ciklámennel tele virágcserép volt. A virág-vitelt e szavakkal indokolta:

„Mindenek előtt hadd emlékezzek meg egy évfordulóról, mert asszem’ pont egy éve volt hogy összecsaptunk... akkor azt mondták nekem, hogy hát hogy lehetett ilyen dolgokat mondani egy nőnek úgy hogy ez elsősorban a nőnek szól, és tudja, mivel elképzelhető azér még az életben köztünk tányércsörgés, azért hoztam ezt a cikláment magának, mert ennek olyan virágai vannak, hogy olykor elhervadnak, olykor kivirágoznak. Ha ápolják akkor kivirágzik.”

„... Szóval műanyagcserépben van, úgy hogy ezt ha dobáljuk akkor sem lesz semmi baj.”

Ezt követően kedélyesen eltűnődtek azon, hogy a műsorvezető az adott esetben nő-e, vagy női műsorvezető. Ám ez lényegtelen. A lényeg, hogy a FIDESZ által támogatott, de nem FIDESZ-tag férfiú mégis képes úriemberhez méltón bocsánatot kérni. Más alkalommal a közgyűlés egyik vitáktól sem mentes ülésének végén az egyik képviselőnővel kapcsolatban megjegyezte: Tüttő Katánál kellemesebb látvány nem volt. Erre a főpolgármester kapott a képviselőktől, mi több az érintett hölgytől. „Szexista megjegyzés volt” – hangzott az ejnye-bejnye. Ja kérem, az operett sláger is azt mondja: „A nő szívét ki ismeri? Ezer csodával van teli”. Igen, így valahogy. Ha sértő megjegyzést tesznek rá, megsértődik – ha kellemes jelenségnek mondják, szexistát kiált... (Vállalom a szexizmus vádját: e vörös hajú, kétgyermekes családanya valóban izgalmasan vonzó küllemű, nem véletlenül tekintették a „szocialista párt egyik boszorkányának”.)

A közgyűlés MSZP-frakciójának vezetője viszont nem nő hanem férfi. Tán’ emiatt Tarlós kevésbé elegáns kifejezéssel illette: „Nézze, Horváth, ön az én szememben egy kelekótya paprikajancsi”. (Nem tudom – teszem hozzá -, hogy egy paprikajancsinak van-e IQ-ja.) Más alkalommal, ugyancsak a közgyűlésen oly’ módon követte meg a szocialisták  frakcióvezetőjét, hogy: „... Mindenek előtt elnézést kérek Horváth úrtól hogy a rinocéroszokhoz hasonlítottam, de lássák be, hogy a csimpánzokkal ezt nem tehettem meg, mert feszültséget idézett volna elő a csimpánzok körében”. Summázva: Horváth Csaba nem nő, hanem férfi, tőle  – iróniájáról is tanúságot téve – más stílusban kért elnézést a főpolgármester. No persze az adok-kapokból H.Cs. is kivette a részét egy interjúban. Ahogy ő fogalmazott, egy „fontos mondást” idézett: „Nem az az érdekes, mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja. És mivel Tarlós mondta, nem érdekes.” Én is idézek, méghozzá Rejtő Jenőtől: „Az úr a pokolban is úr”...

...De tekinthetünk távolabb is a főpolgármesteri hivataltól, például az Országház patinás kupolatermébe. Ott aztán – politikai hovatartozástól függetlenül! – olyan hangnemben gyalázzák egymást a nemzet által megválasztott honanyák és honatyák, hogy a legszínvonaltalanabb úri kaszinókból is kitiltanák őket. Mindezért március óta havi 989,7 ezer forint az „alap tiszteletdíjuk” (ahhoz jönnek még az egyéb juttatások)... No persze végezhetnék e közhasznú tevékenységet közmunkában is – 54,2 ezerért. Igaz viszont, hogy ez esetben nem élvezhetnék a szabad ég alatt, friss levegőn végzett munka örömét, hanem kénytelenek a parlamenti széksorokban szorongani. Meglepő-e hát, ha emiatt olykor elvesztik higgadt méltóságukat?

Nemrég Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter - aki az úgynevezett Befolyás-barométer szerint Magyarország tizenharmadik legbefolyásosabb személye - ekként mondott véleményt a főpolgármesterségre ácsingózó ellenzéki hármak vitájáról: májusban úgy vélekedett, hogy „roncsderbi zajlik az ellenzéki oldalon”, majd a csaknem 70 ezer budapesti szavazatával végetérő erőpróba után szólott emígyen: „az ellenzéki roncsderbit a legalkalmatlanabb nyerte”. Mivelhogy e „derbin” egy hölgy is részt vett, őt is roncsnak titulálja? E szép reményű, 37 éves,  jogvégzett fiatalember a Fiatal DEMOKRATÁK /!/ Szövetségének tagja – mégse tudja, hogy mi a demokrácia? Az előválasztást ugyanis demokratikus úton szervezték meg és a jelöltekre szavazók is a demokrácia szellemében adták le voksukat. Ám a hivatalban lévő főpolgármester is bebizonyította, hogy neki is van humora (olyan amilyen), elárulta, hogy ő a végül győztes Karácsony Gergelynek „drukkolt”, mert a három versengő közül őt lesz a „legkönnyebb legyőzni”... (No persze, ha Kálmán Olgával került volna szembe - volt rá esély -, vajh’ melyik énjét alkalmazta volna? A kilencvenes IQ-ra utalót, vagy mielőtt sorsdöntő vitába kezdenek, fehér cikláment nyújtott volna át műanyagcserépben?)

Mindettől – szakmai szempontból – még lehet(ne) kiváló polgármester. Egy ilyen magas tisztséget betöltő férfiútól viszont elvárható a kifogástalan jó modor... noha volt már hasonló modorú, ha-kellett-ha-nem ordító tanácselnöke (akkortájt így nevezték) Budapestnek 1971 és 1986 között. Az illetőt – akit és modorát módomban volt személyesen ismerni – Szépvölgyi Istvánnak hívták.

Földes Tamás
...Ehhez még annyit: az 1707-ben született francia gróf Georges-Louis Leclerc de Buffon akadémiai székfoglalóján elhangzottak szerint „a stílus maga az ember”. (Francia nyelven „Le style c’est l’homme meme”, angolul pedig „The style is the man himself”). Több mint három évszázad távlatában egyetértek az akadémikus gróffal... „Je suis d’accord avec”, ha úgy tetszik: „I agree”. Magyarán és nem magyarul (mert a kettő nem ugyanaz, ezt is illene az itt-ott nyilatkozgató politikusoknak tudniuk!) – egyetértek.

Ha úgy tetszik, ezt önmagamra is vonatkoztatom.

Nincsenek megjegyzések