Hála Neked Istenem, Sorsom hű Barátaimért! A nagylelkűekért, siker idején velem ünneplőkért… Kiknek őszintén, ujjongva örvend velem lel...
Hála Neked Istenem, Sorsom hű Barátaimért!
A nagylelkűekért, siker idején velem ünneplőkért…
Kiknek őszintén, ujjongva örvend velem lelkük,
nem kandikál sandán “zöldszemű szörny” bennük…
Jelen vannak, ha Fény árja sugárzik köröttem,
s nem válnak Ők füstté tomboló viharban sem…
Gyöngéden “korholnak”, borogatják “sebeim”…
megértik álmaim, vívódásaim, gyötrelmeim,
óva irányítnak, szorítják, ha kell, remegő kezeim…
Velem zengenek, ha dalol szájam és szívem,
majd felemelik néha napján bútól kókadó fejem.
Értő gonddal szárítnak fel kibuggyanó könnyeket…
Dilemmákra sem legyintenek könnyedén elhessegetvén,
s ha néma néha szám, Ők megérték, jelen a Megértés...
Reményt, hitet adnak, ha veszítés fenyeget,
híven, értő gonddal fogják megfáradt kezemet…
Ritka kincs Ő, az igaz Barát, csiszolatlan Gyémánt,
nem “tömegáru”, nem hangzatos szavakkal szeret…
s ha csak egyre rátalálunk Életünk rögútjain,
Támaszunkká, hű Társunkká lehet...
Erőss Csótsits Ágnes
Nincsenek megjegyzések