2018-04-11

Költészet napjára - munkatársaink költeményei


A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük. A magyar költészet napján persze nem csak József Attilát ünnepeljük, hiszen a magyar költészet oly sokrétegű és gazdag, hogy bőven van miből válogatni. A költészet napját köszöntve két verset teszünk közzé a Hírlap munkatársaitól:

Erőss-Csótsits Ágnes: “Szeptember végén” - Otthon


Hol vagytok kis préselni való, színpompás, virgonc vadvirágok?
Találok még egyet, midőn bolyongásra visznek óvatos lépteim
rőt-sárga avarpaplanban alvó makkokon, fasorok mélyein?.
Kicsiny makkfejük bólogató “Hellója” meg-megörvendeztet,
Emlék idézők lesznek majdan Őszt-köszöntő kabátzsebemben…
Kerti virágok nyílnak még itt nekem Debrecen völgyében?…
Vajh köszöntenek-e üdvözölve, visszatérvén messzi földtekére?…
“Sólyomszárnyú Vágyak” oly távolra csábítottak valaha minket,
majd Haza-Haza repítettek csitítgatva vágyón-fájó könnyeinket…

Hívott a Haza szava. Ó, hányszor nyilallt belénk bús Szózata…
a Haza, mi ringatott, adott, nevelt, könnyeket itatott valaha,
szívünkben szunnyad csak? Végleg szikkadt ma számunkra talaja???…
Dédelgetett virágmagot hiába szórok, hintek bízón szerteszét,
nem fakadhat magja, nem virulhat virága, nem bódíthat illata,
hol van ki öntözze, hol az, ki  feléjük nyújtja óva ápoló kezét?!…
Szállni nem vágyok ma már, elhalt minden, minden régi Vágy…
Itthon maradnék, ha még egyszer Reá találhatnék, ha Otthon lehetnék…
Létezik még Ő, az ordasokkal is megküzdő, egy szívvel dobogó Nép?!

Évezredes, Hősök Hőseit nevelő, hőn szeretett, áldott Hazánkért?


Albert Ferenc: Ő… a Nő


Egy férfit gyúrt az Úr agyagból,
Majdan a Teremtő klónozott.
Egy satnya kis oldalbordából
Csodás mesterművet alkotott.

Testében a magzati bölcső,
Melyben kicsírázik az élet.
Friss nektárt csepegtető emlők
Ölén telnek a gyermekévek.

A gyermekévek véget érnek;
Új „Éva” már a láthatáron.
Egy ősi ösztön hajtja véred
Megszerezni őt bármi áron.

Amire vágysz, tőle megkapod;
Megértést és forró szerelmet.
Szíve alatt hordja magzatod,
S vajúdva szüli meg gyermeked.

A mécses lángját féltőn óvja,
Aggódás végig az élete;
Gyengéden ölel át két karja
És simogat ráncos, vén keze.

Elszállnak a rohanó évek,
Agg korban is melletted áll ő;
Köszönj néki éltet’ és szépet,
Mit nem adhat más, csak Ő a NŐ!





1 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen a Szerkesztőségnek, az évek óta tartó bizalmat. Megtisztelő, hogy írásaim, verseim rendszeresen
    megjelennek a hírlap hasábjain. Sajnálom, hogy nyomtatott formában anyagi okok miatt az újság megszűnt, bízom benne, hogy az online változat is sikerrel veszi az akadályokat.
    Üdvözlettel: Albert Ferenc Magyarország, Budapest.

    VálaszTörlés