Földes Tamás: Vészkorszak-túlélők a nevadai kormányzónál

Stephen Nasser és felesége, Steve Sisolak kormányzó és felesége, valamint tudósításunk írója Nyolcéves hagyomány immár, hogy a hárommill...

Stephen Nasser és felesége, Steve Sisolak kormányzó és felesége, valamint tudósításunk írója

Nyolcéves hagyomány immár, hogy a hárommillió lelket számláló Nevada kormányzója az állam fővárosában, Carson Cityben, a rezidenciája melletti teremben vendégül látja a Vészkorszak Las Vegasban élő túlélőit. E sorok írója eddig két alkalommal volt jelen. Most, május 8-án adódott meg számomra a harmadik találkozó, amelyen megismerhettük Nevada januárban hivatalba lépett új kormányzóját, Steve Sisolakot és kínai származású – a nevadai Ely városkában született – feleségét, Kathy Ongot.

Elöljáróban említem az utazásainkat lehetővé tevő Sheldon Adelsont, aki elegáns magánrepülőgépeinek egyikét – egy hatalmas Boeing-ot – ez alkalommal is rendelkezésünkre bocsátotta. A vagyonát 38 milliárd dollárra becsült, 85 esztendős férfiú az Egyesült Államok tizenhatodik leggazdagabb embere, felsorolni is nehéz lenne valamennyi vállalkozását. Tizenkét éves korában, Bostonban kezdte pénzkereső tevékenységét: újságot árult. Mintegy mellékesen hű maradt a sajtóhoz: néhány éve megvásárolta a kaszinóváros egyetlen napilapját, a Las Vegas Review Journalt, övé az Izraelben megjelenő Haarec napilap és az ingyen osztogatott Israel Hayam. Ő épített elsőként 1 milliárd dollárnál drágábban játékkaszinót Vegasban, a Hotel Venetiant, majd mellé a Palazzot, de a Venetian párja a kínai Macaoban is emelkedik. Emellett oktatási centrumot, egészségügyi létesítményeket működtet; lelkes republikánus, Donald Trump elnöki kampányát 25 millió dollárral támogatta. Egy óra alatt repültünk Vegasból Renoba, onnan autóbusz szállította Carson Citybe a 30 túlélőt – köztük a Budapesten 88 éve született Stephen Nasser írót, aki a „My Brother's Voice” című könyvében a lágerben elhunyt bátyjának állít emléket, hét további magyart és a zsidó szervezetek néhány képviselőjét. Velünk tartott Mr. Adelson felesége, az izraeli születésű dr. Miriam Adelson, akinek – mint elmondotta - lengyel nagyapja szintúgy a Vészkorszak áldozata.

Ugyancsak elöljáróban utalok a nevadai fővárosra. A busz, miután lekanyarodott az autópályáról, keskeny utcákon érkezett a kormányzó rezidenciájához, amely jellegtelen földszintes épületek mellett áll. Mielőtt a megemlékezés megkezdődött, az épületet őrző rendőrök egyikével beszélgettem, aki elmondta, hogy a korántsem kicsiny településnek hatvanezer lakosa van, s egyáltalán nem alvóváros: a „downtown” állandóan nyüzsög. Az állítás igazáról meggyőződhettem a youtube-on – szállodával, kaszinóval, mozival, üzletekkel, éttermi teraszokkal rendelkező sétány... s akinek mindez kevés, alig fél óra alatt az önmagát „a világ legkisebb nagyvárosának” nevező Renoba mehet.

Govenor Sisolak Földes Tamással

...Dehát nem városnézőbe érkeztünk, hanem – egy nappal a II. Világháború befejezésének 74. évfordulója előtt – emlékeztünk mi, túlélők az Auschwitzban és más haláltáborokban elpusztított hittársainkra. Persze a túlélők többsége számára se múlt el nyomtalanul a Holocaust, más néven a Shoa. Az egyik Auschwitzból betegen visszatért, tolókocsiban ülő, kárpátaljai magyar asszony megmutatta a karjába tetovált számot mind a kormányzónak mind az eseményről tudósító renoi KTVN 2 televíziós csatorna kamerájának.

A megemlékezést renoi rabbi imája nyitotta meg. A szónokok – köztük Sisolak kormányzó – is emlékeztek-emlékeztettek, beszédét a szlogenné lett „never again!”- soha többé! szavakkal zárta. A figyelmeztetés sajnos időszerű. Napjainkban Európa több országában (olykor az Egyesült Államokban is) zsidókat bántalmaznak, zsinagógákra festenek horogkeresztet, sírköveket döntenek le a temetőkben. Néhány napja Budapest hetedik kerületi bulinegyedében külföldi turisták randalíroztak, horogkeresztes zászlót emelve magasba, antiszemita jelszavakat skandálva  (miközben a magyar kormány „zéró toleranciát” hirdetett az antiszemitizmussal szemben - és annak érezhető hatása van). 

A megemelékezés hét gyertyája

A nevadai megemlékezésen, a szónoki emelvény előtt hét gyertya emlékeztetett az áldozatokra. Az első gyertyát Sisolak kormányzó és felesége, valamint a zsidó szervezetekben évek óta tevékenyen közreműködő, párizsi születésű Raymonde Fiol gyújtotta meg, a további ötöt más túlélők (az utolsót a német földön született, Lengyelországban nevelkedett 99 esztendős Henry Kronberg). De nemcsak a hatmillió zsidó áldozatra emlékeztünk. A hetedik gyertya azokra az ötmillió nem zsidó áldozatokra – cigányokra, homoszexuálisokra, a nácizmussal szembenálló politikusokra, antifasiszta újságírókra, németekre, lengyelekre, szovjetekre és más „alsóbb rendű fajú” szláv emberekre – emlékeztetett, akiket a különböző náci lágerekben gyilkoltak meg.

Földes Tamás

Felidézték a 13 éves korában Auschwitzba hurcolt, eszéki születésű, 87 esztendős Branko Lustignak, a Gladiátor és a Schindler listája producerének szavait: „Ki emlékszik majd ránk, ha mi már nem leszünk? Ki mondja majd el a mi történetünket?”. Nos erre gondolok én is, amikor a vészkorszakról – családom megpróbáltatásairól, a budapesti gettóban töltött időszakomról – írok...

A megemlékezést egy vegasi rabbi kaddis gyászimája zárta.