Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE

Pages

latest

Vész idején... Erőss-Csótists Ágnes verse

 (Kavargó, gyötrő gondolatok a Pandemic/ Covid-19 alatt) Kihalt a Village, kihalt a táj. Otthon ül a sok jó barát… Hiányoztok, haza megyek… ...


 (Kavargó, gyötrő gondolatok a Pandemic/ Covid-19 alatt)

Kihalt a Village, kihalt a táj.
Otthon ül a sok jó barát…
Hiányoztok, haza megyek…
telefonom mellém teszem.
Várok, várok, egyre várok...
Későre jár, szunnyad a ház,
fáradt testem/ lelkem immár…
Lámpáinkat lecsavarom,
Aludjatok Ti is nagyot!
Könyveimet le kell tennem,
nincs már semmihez se kedvem...
Majd ágyamhoz betalálok,
Szépen, halkan botorkálok…
Ott vár Ő, a legjobb Barát,
Ifjúkortól hűséges Társ…
Lopakodok, lassan-lassan,
lábujjamon besurranok
halkan mellé lefeküdvén
Hallgatván a lélegzetét…
Mit én venni alig merek…
Hadd csicsizzen, hadd szuszogjon,
De jó is ezt elhallgatnom….
Szeretem Őt, de szeretem,
Szerelmetes, kedves férjem,
Nehéz hinni, mily sok éve
Hű társa Ő életemnek…
Vele kelni, Vele hálni,
Mindenhonnan Hozzá vágyni,
Midig újra Rá találni…
Egyetlen egy csak a vágyam,
Soha ne kelljen elváljunk,
Soh-soha búcsút venni,
Egymás nélkül hogyan élni?! 

Erőss-Csótists Ágnes

1 megjegyzés

  1. Drága Ágnes!
    Átéléssel olvastam versed. Aggódás, féltés megértés szeretet.
    Kívánok még sok-sok boldog évet együtt!
    Szeretettel és tisztelettel Gratulálok!

    VálaszTörlés