Megosztó személyiség az, aki határozott véleménnyel bír, és azt nem rejti véka alá. Senki sem lehet próféta a saját hazájában? ...
Megosztó személyiség az, aki
határozott véleménnyel bír,
és azt nem rejti véka alá.
Senki sem lehet próféta
a saját hazájában?
 |
| Szíki Károly és Molnár Levente |
Az esemény fogadással kezdődött és végződött. A nyitány után hatalmas tapssal jutalmazta a közönség a karmestert. Egyszerű, több funkcióra pillanatok alatt átalakítható díszlet tárult a nézők elé. Mindössze néhány bútort toltak ide-oda 3 órán át. Csak az előadást szolgálta minden. Kimagasló művészi alakításával emelkedett ki a produkcióból a székely-magyar fiatalember, Molnár Levente.
A közönség perceken át állva tapsolt. Leventéé a legnagyobb ováció. Éjjel 11 órakor a fogadásra visszaérkező magyaroknak nem sokat kellett várniuk Almaviva grófra, mert Molnár Levente hamar lesminkelt és sportos öltözetében állt a 4. felvonás elé, türelemmel várta a magyarok kérdéseit, fényképezőgépek csattogását. Maga is egy rövid vallomásban szólt az erdélyiségéről, a magyarságérzet különleges erejéről, mely minden siker alkalmával felnagyítja benne azt, hogy Gyergyóremetéről származik, onnan kiszakadva is a gyökereket ápolja, mely életérzés minden áriájában ott van.
Lassan kitessékeltek mindenkit az operaház dolgozói az utcára. Még beszélgettek a magyarok, hosszan elidőztünk egymás körében, Levente megígérte, hogy a másnapi ünnepi előadásra eljön a templomba.
És a másnapi előadáson ott volt.
 |
| Molnár Levente és Jackovics Taamás |
- Gyergyóremetén születettem, 1983-ban. A kommunizmus utolsó éveinek szele Csíkszeredába sodort, ez a város a székelység központjaként van számontartva. Mint egy igazi nevelőváros, az életemet nagyon színessé tette, nevelt közössége és iskolái által. Először a Nagy Imre Általános Iskola, majd a Líceum. A csíki emberektől pedig azt tanultam, hogy mindig egyenesen, tisztán önmagamat vállalva nyilvánuljak meg.
- Már itt kezdődött a pályád, az életutad kirajzolódni?
- Igen, már koragyermeki éveimben több ének- és népdalversenyt megnyertem.
- Nagyságod egyik Nagyból a másik Nagyba vezetett.
- Igen, a Nagy István Művészeti Líceum magánének szakára sikeres felvételt nyertem.
- Csíkszereda nem volt kifejezetten az a szakmai közeg, ahol akár a komolyzene, akár az opera része lett volna az emberek mindennapjainak.
- Mégis sokan bátorítottak engem ebbe az irányba, éppen ezért hálaként terveim között szerepel, hogy a jövőben segítsem a várost, hogy a komolyzene világába beépüljön. Az ottani eredményeim ösztönöztek arra, hogy tanulmányaimat ének főszakon próbáljam meg folytatni. Ez elég merész lépésnek számított akkoriban, hisz előttem még senki nem járt ezen az úton, de hosszas, mély és kitartó felkészüléssel végül ösztöndíjasként felvételt nyertem a nagyváradi román nyelvű Zeneakadémiára.
Ismét egy Nagy az életedben, Nagyvárad.
- Ott aztán kiderült, mennyire el voltam maradva az énektudás terén. Egy nagyon képzett és egy igazán belevaló énektanár, Marian Boboia vett kézbe és kezdte meg képzésemet. De a tehetségem átsegített minden nehézségen és azonnal Pestre repített. Tanárom eredményes munkájának köszönhetően a Magyar Állami Operaház az első meghallgatás után tárt karokkal fogadott. 21 éves voltam ekkor. Először Biberachot bízták rám a Bánk Bánban.
- Ez időtől mondják rólad, hogy örökös operaénekes lettél. De honnan ez a zenei érzék?
- Édesanyám dalos pacsirta, ő hozta a zenét a családunkba azzal, hogy már kicsi koromban sokat és nagyon szépen énekelt, amit ámulva hallgattunk a testvéremmel. A bátyám később hegedülni kezdett, kiváló folklór prímás lett belőle. A kezdetekben színésznek készültem, és magam színész-énekesnek tartom.
- Maradjunk még szüleidnél! Mire készítettek fel, mire tudtak felkészíteni egy kis székely faluban?
- A teremtő szeretetére, a természet és állatvilág megbecsülésére és a jóság gyakorlására. Az értékek megalkuvás nélküli óvását nekik köszönhetem. Családunk eredeti értékei a nóta, az irodalom, a népzene, melyek gyökerei a mai művészi munkámnak. Nagyon korán elkezdtem sportolni is, a cselgáncs, ökölvívás, karate örömöt adott, eredményt hozott. Ezért is bírom olyan jól a gyűrődést.
- Tehát az Erkelben, Biberach szerepében kezdted a pályafutásodat?
- Ez az opera máig ható lehívás volt! A főváros nagy lehetőséget adott, az Operában éltem, minden próbát és előadást megnéztem, így pótoltam lemaradásomat. Petrovics és Szinetár meghatározták a pályámat. Élveztem a bizalmukat. Bizonytalanság sokáig volt bennem, de semmitől nem féltem. Majd gyorsvonatra szálltam és jöttek a nagyvárosok. Mikor Párizsban énekeltem, már azt éreztem, hogy valami hegycsúcsra mászom fel.
- Nem sokat kellett várnod a nemzetközi meghívásokra sem.
- 2007-ben a cardiffi Énekversenyen mutattam meg magam a nemzetközi színtéren. A megméretés meglehetősen jól sikerült, döntőbe kerültem és Carlo Rossi vezényelte azt a művet, amit előadtam.
- Egyenesen ívelt a pályád tovább?
- Alig telt el egy év, már a londoni Covent Gardenben énekeltem. Ezt követően szinte megálltam, hiszen 2009-től öt éven át Münchenben rostokoltam, a Bayerische Staatsoper társulatának tagja voltam.
- Mint vezető bariton, persze! Hol énekeltél az elmúlt években?
- Berlinben, Bécsben, Bordeaux-ban, Miskolcon, Tokióban, Madridban, Milánóban, New Yorkban, Koppenhágában, Bukarestben, Svájcban.
- És most San Franciscóban. Milyen érzés volt annyi magyar előtt színre lépned?
- Tudtam, hogy sok hazafi jön el, Tamás erről adott hírt korábban, de átsütött az est sikerén, hogy itt több is történt! Éreztem, hogy itt feltétel nélkül szeretnek. Ezt megérzi az ember a színpadon és a közönség közvetlen közelében.
- Mindeddig rövid, de nagysikerű pályádon nem kisebb nevek voltak partnereid, mint Placido Domingo, Carreras, Thomas Hampson, Rost Andrea, Anna Netrebko. Milyen karmesterekkel dolgoztál?
- Zubin Mehtaval, Juan Diego Florez-szel, Marco Armiliatoval, Ascher Fisch-sel és Kent Nagaro világhírű mesterekkel, hogy csak párat említsek.
- Molnár Leventét külföldön mindenhol szeretik. Tárt karokkal fogadják, folyamatosan hívják, keresik. A Metropolitánban főszerepeket énekeltél a 2015/2016-os évadban, A közönség egyből elfogadott?
- Amerikában először féltem a közönségtől, de ma már tudom, nincs náluk nagyszerűbb. A Zefirelli rendezte Bohéméletben én indítom a darabot, a közönség felállt az áriám végén és ovációban tört ki. 4 ezer ember…! Örülök, hogy az ottani magyarok kaptak egy kis hazait.
- Egy évvel később újra meghódítottad az amerikai operabarátok szívét.
- 2017-ben, Vidnyánszky Attila rendezésében Erkel Bánk Bánjának címszerepében léphettem újra színpadra, amely előadást 2018 októberében New Yorkban, a David H.Koch Színházban is bemutattunk.
- Palló Imre után egy újabb székely bariton? Ebben az időszakban magam is Manhattanben jártam, de jegyet már nem kaptam, olyan teltház volt. A kijövő emberekkel váltott néhány szóból csak a dicséret áradt. Meghódítottad New Yorkot. De mit írtak a kritikák?
- Azokkal nem igazán foglalkozom, mert sokféle személy gondolja, ha nem ért hozzá, akkor ír! Annak azonban örülök, hogy a Bánk New Yorkban kiállta a kritikát. Egyébként soha nem érdekelt, hogy mit írnak rólam. A Bánk bánról írt kritikákat sem olvastam el. A párom mondta, hogy Levikém, nem olyan rossz ez! Kritikát olvasni nem szabad, ehhez tartom magam! Mert igenis, van, amikor nem vagyok jó passzban. De ki nem? Az ilyen-olyan véleményoldalakon pedig, akik rosszakat írnak a másikról, azok általában énekesek vagy zenészek. Elég, ha valaki nincs túl jóban a másikkal, elég egy apró nézeteltérés, és máris megjelenhetnek a negatív vélemények, a kisstílű, rosszindulatú vakarmányok. Sokan nagyképűen írnak annak ellenére, hogy fogalmuk sincs sem a darabról, sem az előadás megszületéséről, a gyötrődésről, a hihetetlen munkáról, amely egy-egy darab mögött van.
- Pontosítsunk! Ferd Plotkin, aki az USA egyik legkiválóbb opera-szakértője, a 2018-as év egyik meghatározó művészeként említ téged. Egyesek igazi operaházi nagyvad-nak mondanak. Egy másik cikk így ad hírt rólad: Gyergyóremetei Figaro Rossini operájában! Tolnai András írja: Micsoda zseniális hang!!!!! Miért is nem lehet hallani róla????? Jaaa, mert csoda tehetség!!!!! Pedig ezt az embert mutogatni kéne!!!!! Én, ha mondhatom: Molnár Leventét zengő, bársonyos bariton hang, lehengerlő energikusság, őszinte természetesség és segítőkész lélek jellemzi! De nézzük tovább! Az egyik karmester így nyilatkozott az együttműködésetekről: Levente valóban az egyik legjobb énekes, akivel valaha is lehetőségem volt együtt dolgozni. Ő nem csak egy bariton, vagy egy operaénekes – tetőtől talpig művész. Nem egyszerűen csak énekel, azonosul a karakter lelkének minden rezdülésével. Felébreszti a legmélyebb érzéseket, a bennünk élő drámát. Berle Sanford Rosenberg pedig azt mondta a lemezedről: Levente által
megismerhetjük a bariton hangfaj minden szépségét, sokszínű árnyalatait, széles hangterjedelemmel bír, és olyan képesség birtokában van, mellyel az általa megformált karakterek igazi mélységeit tudja megmutatni. Hangjával is teljes értékű, katartikus élményt nyújt a befogadó számára. Igazi operaházi nagyvad.
Én pedig folytatom: Ott van a szívszaggató, az örökös magyar fájdalom a Bánk áriádban!
- Erkel remekében van az eredendően ott, de ha valaki ki meri mondani, hogy bántják a méltóságunkat, rögtön ott vannak az idegenek!
- Bulcsú vezér kivégzése és a Pozsonyi csata germán szándéka óta van ez így folyamatosan.
- Mi lehet ennél aktuálisabb ma Magyarországon?
- Igazi hős alkat vagy, elsöprő fizikummal, de…
- De Bánk nem hős, tudom. Bizonytalan, aki a legjobb döntésre vár.
- Te nem ilyen vagy. Almaviva gróf finom színészi játékában is ott volt a határozottság, a meg nem alkuvás.
- Bánk a legjobb megoldást szeretné a népének és a családjának, ahogyan én is.
- Ez az, ami hajszol előre, világvárosról világvárosra?
- Igazán boldog vagyok, ha a pesti operában szerepelhetek! És ha eljön a nyár, s Csíksomlyón feljönnek a csillagok, ott leszek, hogy bizonyítsam ezt játékommal és a hangommal is.
- Harminchat éves vagy. Fiatal korod ellenére 2016 óta már a Liszt Ferenc díjasok táborát erősíted, tied a Kriterion koszorú, és 2017-ben Magyar Örökség díjat kaptál. Melyikre vagy a legbüszkébb?
- A gyergyóremetei díszpolgárságomra. 2017 júliusában ellátogattam szülőfalumba, a falunapra és ott adták át ezt a szívemre szorított díjat.
- Mély szeretettel átitatott székely lélekkel beszéltél már kicsiny faludról a Figaró bemutatója után is. A szülőfalud elismerésénél időzzünk még kicsit!
- Nem vagyok sikerorientált, de nagyon jólesett, hogy drága kisfalum gondolt rám. Nem is hittem, hogy figyelik sorsomat, utamat, de figyelik és büszkék arra, hogy vagyok. Ott volt Asztalos doktor, aki világra segített. Nem éreztem ott magam operaénekesnek, közülük voltam, s vagyok egy. Innen kezdve lesz nehéz nekem.
- Miért érzed ezt?
- Nagy, szabad szájam van, de nem vagyok egoista szörny. Szuper munkám van, de felőröl. Ezért a szívem másra húz, haza. Egy kos vagyok, nekimegyek, s végeztem, megyek másnak. A legjobbnak lenni nagy teher, sokan tönkrementek már abba. A legjobbságot nem tudták elviselni. De látom, hogy a világban még mindig sok jó van, hát éljünk összhangban vele!
- Emlékezz a Nyeregtetőre, a Passióra!
- 2018 augusztus 20-án a Magyar Nemzeti Színház meghívására, az újraálmodott Csíksomlyói Passió előadásban Pilátus szerepében léptem be a csíksomlyói Nyeregtető színpadára. Ott, a 25 000 ember előtt, szüleim és testvérem közelében éreztem át igazán, mi nekem a székelységem. Micsoda erő vagyunk mi, ennyi megfeszíttetés után is mennyire élni akarunk! Ezért is nehezednek el a külföldön töltött időim.
- Meg talán a gyermeked, feleséged miatt is. Beavatsz, amennyire lehet, a magánéletedbe?
- Családom, kicsi leánygyerekem van, oviba, iskolába szeretném vinni Magyarországon. Beszéltem Ókovács Szilveszterrel is, és tudtára adtam, hogy én Magyarországon többet szeretnék dolgozni. Feleségem Mezőtúrról való.
- Akkor csaknem szomszédok vagyunk, hiszen földvári otthonomtól 30 kilométerre jártál udvarolni.
- Földváron sokat jártam, mert anyósomék ott laktak, nem régen adták el a házukat. Martfűre jártak dolgozni.
- Mi az, ami a távolságot enyhíti? Hogy lehet meglenni hosszú ideig az anyaföld nélkül?
- Jó kollégák kellenek, az sokat tud segíteni, közös evések, ivások. Csak jó csapatokban, jó karmesterrel akarok 2-3 hónapnyi időben dolgozni!
Jó az Operában, az Erkelben is játszani. És mindenütt otthon vagyok, ahol magyarok vannak, de Székelyföld a szívem közepe. Az nekem az alap, a gyökérzet, az igazi otthon. Meghalnék, ha nem tudnék évente odalátogatni. Másik otthonom a Duna mellett, a szigeten van, ahol lakunk. Itthon és otthon is jól vagyok. Ez a két lelki bázisom.
- Miskolcon a Carmen-ben, beavató előadásban, Escamilloként megénekeltetted a közönséget. Majd rock sztár módjára tapsoltattad őket. Micsoda formabontás! Útelágazásban, kezedben koponya, úgy énekled a Bánk bán áriáját. Hamlet, magyar módra?
- Szeretem, ha valamit hozzá tudok tenni magamból, elképzeléseimből egy-egy előadáshoz. Ott él bennem, hogy egykor rendezni is szeretnék.
- Átváltozásaid fantasztikusak. Nézem a felvételeket és ezt mondom: csodás képzelőerő és energia árad belőled. Nem takarékoskodsz az energiáiddal!
- Rólam ömlik a verejték, ha játszom, mindent beleadok fizikálisan és hangban. A kemény munka megtérül. Ha nem kell gondolkodni szövegen, dallamon, akkor érzem, hogy megéri ezt csinálni.
- Nézem a klipeket, rakosgatlak egybe. Kilépsz a tornácos házból, távolban a ködből elővánszorgó lusta hegyek. És jönnek a gyerekek, a fiatal tanítványaid. Miért van ez benned, honnan, hová tartasz?
- Sok ambiciózus elképzelésem van. A tehetségek felkutatására van két alapítványom Erdélyben. Zongorát adományoztam, 100 gyereknek tartok nyaranta mesterkurzust Csíkszeredán, s a gyimesi skanzenben. Itt amerikai és német tanárok is segítik a munkám.
- A tehetséggondozásban nagy lehetőséget látsz?
- A kortársaknak kötelességük, hogy segítsék, ösztönözzék a szárnyukat bontakoztató tehetségeket. Ez engem boldoggá tesz, mert őszinte válaszra őszinte válasz érkezik. A gyerekeket segítem kell, tovább lendíteni! Fiatal tehetségeink az iskolák után nem kapnak biztatást. Ezért alternatív tehetséggondozó szeretnék lenni, egyfajta kulturális bölcsőt létrehozni nekik.
Mi, felnőttek büszke emberek vagyunk, nem nagyon vállaljuk gyengeségeinket. A gyerekek megnyílnak. Amit én nem kaptam meg gyerekkoromban, azt adom most nekik.
A muzsika bearanyoz, sok rejtély van benne. Nemes bánatot éreznek a gyerekek, ha hallják.
- Az opera jó tanítómester?
- A Kárpát-medence gyerekei legyenek büszkék magukra, hazájukra.
- Ha szépen énekelsz, duplán imádkozol?
- Így igaz! A legtöbb erdélyi gyereknek az elmúlt fél évben úgy tudtam segíteni, hogy beajánlottam meghallgatásra, és azonnal munkát, ösztöndíjat kaptak. Úgy érzem, hogy ennek értelme van, mert meg tudjuk mutatni, hogy ebben sem vagyunk sokkal kevesebbek, sőt többek vagyunk a nagy nemzeteknél. Annak idején én is éreztem a karrieremben, hogy mikor voltak azok az időszakok, amikor könnyen megbicsaklottam volna. Ezért kell a gyerekeknek fogni a kezét.
- Megmutatták magukat kis- és nagycsillagok?
- Nagyon nagy tehetségek bukkannak fel. Az egyesületeket is azért hoztam létre, és olyan barátaimat kértem meg, hogy legyenek a tagjai, akik ugyanezeket az értékeket díjazzák, és támogatókat és összeköttetéseket tudnak hozni. Egy tehetségkutató központ létrehozásán dolgozom Magyarországon, ahol az erdélyi gyerekekre is számítunk. Egy másik nagy tervem, hogy egy székelyföldi opera-vándortársulatot hozzunk létre, amelynek minden évben máshol lenne a székhelye. A „Gyerekek a gyerekekért” című miniturné bevételét Böjte Csaba atya gondozottjainak ajánlottuk fel.
- Egy új világ forradalmi elképzelései ezek.
- Miután már én is apa lettem, látom, hogy egy olyan világot érdemes teremteni, ahol kicsivel jobban élnek, és a nehézségeket is jobban el tudják fogadni. A muzsika erre is megtanít. Azért is karolom fel a tehetséges gyerekeket, mert sokkal jobb egy olyan világban élni, ahol a kortársak boldogok és jobbá tudjuk formálni a közösségünket, a közönségünket. A szülőföld a legfontosabb, mert iránytű, amivel mindenkor visszatalál az ember. Egyként dobog a szívünk, és egy vérből valók vagyunk. Szeretek büszke lenni arra a történelemre, genetikára, ahonnan jövünk.
- Visszahúz a szíved az anyaházhoz, az operához. Mit nem kedvelsz a szakmai munkában?
- A gyár jelleget nem szeretem. Fontos, hogy úgy érezzem: jó elmenni a próbára. A munka minősége kihat az emberre. Kinyitom a számat, ha érzem, nem egymásért dolgozunk. Az egyenességre, nyíltságra sokat adok. És nem szeretem a szakmai magányt sem. Nekem fontos, hogy hallja valaki, amikor próbálok, beéneklek. Néha a kutyám segít ebben.
- Milyennek látod a magyarországi opera állapotát?
- Én csak a minőségről szeretnék beszélni… Az opera számos országban reneszánszát éli, de ez Magyarországon még nem jött el az aranykor, talán mert csak egyetlen operaházunk van.
- Mennyire kíváncsiak rád a pesti operában?
- Ez úgy van, hogy leadom az időpontokat, mikor vagyok szabad, de ki tudja miért, éppen akkorra nem osztanak rám előadást. Ezzel szemben, amikor látják, hogy vezető operaházakban énekelek, akkor hirtelen be akarnak osztani erre-arra. A Metropolitant mégsem lehet csak úgy lemondani! Szívesen énekelnék itthon, akár lemondások árán is, ha a közös szakmai jó szándékot látnám. Sajnos hiányzik a művész-centrikus koncepció alapján alkotott, mindenki számára építő jellegű egyeztetés!
- Úgy érzed, hogy kishazánkban nemcsak a tehetség számít, hanem a kapcsolati rendszer?
- Nincsen másképp külföldön sem. Én nem vagyok senkinek a senkije, de van egy programom, és segíteni szeretnék.
- Van még barátod a pesti operában?
- Igen. Például Berczelly Pista, a kiváló basszbaritonista. 81 éves és nem kopik, hanem mind érettebb művész. Nem véletlenül annyi magas díj tulajdonosa.
- Igazi Wagner-énekes. Mintha kicsit te is ezen az úton haladnál, lásd Parsifal, Tannhauser, Lohengrin… A Kékszakállút te is, ő is éneklitek, de sorolhatnám a párhuzamot Erkelre, Mozatra, Verdire gondolva…
- Azzal a nem kis különbséggel, hogy én baritonista vagyok! Valóban a legnagyobb szerzők főszerepeit viszem színpadra időről időre, Donizettit, Leoncavallót, Mascagnit, Puccinit, Rossinit, Purcellt és a többit. Az én zenei ízlésem igen széleskörű, Mozarttól kezdve Wagnerig, Strausig, de szokás ezt mondani, hogy a „nehezen emészthető” zenéket is szeretem. Minden nagy zeneszerző előtt meghajolok, és amiket eddig énekeltem, azokba mindegyikbe szerelmes lettem. Ezek a szerelmek most már örökké tartanak.
- Időzzünk el kicsit Bartók művénél, a Kékszakállú herceg váránál. Németországban, a Theater Freiburgban 2014-ben énekelted, de volt ennek egy különleges zamata is.
- Igen, mert a darab női főszerepét, Juditot, Mester Viktória mezzoszoprán énekesnő alakította, aki az én szerelmem volt és van!
- Ez csöppet sem partner-párti szerep, milyen nem várt élményt hozott a közös munkába?
- Nagyon mélyre kellett ásnunk magunkban ahhoz, hogy jó alakítást nyújtsunk a színpadon, hisz mindketten kicsit exhibicionisták vagyunk, ami időnként feszültséget okozott. Bartók műve olyan volt nekünk, mint egy érzelmi hullámvasút, vagy egy durva párterápia.
- Milyen magyarnak lenni a nagyvilágban?
- Mindig érzem, hogy magyarnak lenni kihívás, de megéri. Erre vagyok a legbüszkébb. A magyarságomra. Ha otthon vagyok Magyarországon, az mindenkor szívszorító. Határon túli magyar vagyok, s ez többlet, olykor meg nehéz súly.
- Súlyos kérdés! Ha azt nézem, ahogyan Petúr bordalát énekled a Budapesti Tavaszi Fesztiválon 2012-ben, ha arra kapcsolok, mikor a Harmónia Orvos Klub estjén a Semmelweis Szalonban, 2015-ben, karcsún felnyitod a zongorát, 2016-ban a Virtuózok Fináléjában a karcsú Miklósa Erikával csinos-vékonyan énekelsz, ugyanebben az évben a Virtuózok Újévi koncertjén a Pezsgőáriát énekled zseniálisan, testes hanggal, --- de már mutatkoznak annak jelei, hogy szép lassan, de alakváltozás következik.
- Gyermekkoromban reggeltől estig legeltettük a bárányokat, és közben énekelgettem. A társaim biztattak: énekelj még valamit, mert olyan szép hangod van. Akkor még szoprán voltam és nagyon vékony. Trágyát hánytam, szántottam-vetettem, teheneket neveltem, igazi parasztgyerek voltam, karcsú legény, de mára rendesen megnövekedtem a keresztmetszetemben.
- Van ami bánt, mélyen megsért?
- Nagyon nehéz a szívem, amikor lerománoznak, ezt milliószor megkaptam. Ennél csak az gyötrőbb, ha magyarként sértegetnek. A balliberálisoknak székely voltam, túl magyar. Aztán jött a Fidesz. Na, majd most, gondolta az erdélyi fiú!
- És mi történt?
- Sok minden. De nem minden a kedvemre. Amikor Pestre mentem, román voltam, meg zsidó. Van nálunk egy mondás Erdélyben. Hogy tudsz a székelyből románt csinálni?
- Hogyan?
- El kell küldeni Budapestre. Megkaptam az első nagy szerepet, a másodikat, harmadikat, azt mondták, biztos azért, mert zsidó.
- Igazi küzdő, harcos vagy.
- Egykor az voltam. Csíkszeredán egyedül én voltam vörös, szeplős gyerek, csúfoltak érte eleget. De harcoltam, és kiálltam magamért. Ha valaki csúfolt, azonnal visszacsúfoltam, de előfordult az is, hogy egy pofonnal intéztem el. Ma már békés harcos vagyok. Magyar harcos.
Jó is voltam, rossz is voltam.
- Mi neked a haza?
- Hat-hét éves lehettem, amikor az úgynevezett forradalom volt Romániában, és akkor megjelentek magyarországi felségjelzésű autók a segélyekkel, s mi, gyerekek ujjongtunk, kiabáltunk, boldogok voltunk, integettünk, tudtuk, hogy nekünk is van valahol egy hazánk. Nos, ez nekem a haza! Mert Magyarország a lehetőségek hazája.
Hiszem és élem, hogy mindig beérik a gyümölcse a bölcsességnek és a higgadtságnak.
Hazajövök, most már egyre többet haza vágyom. Gyermekem hív, szép feleségem vár és korosodó szüleim kérik is. Csak azon szerepeket vállalom el, melyek próbával, játszással együtt nem tartanak tovább 2 hónapnál. Mert a legfontosabb szerepet most gyerekemmel játszom, ő a legjobb szerep az életemben. Mester Viktória, a felségem mondja, hogy a gyerek is olyan legyen, mint én, bátor, igazságszerető ember. Ne rejtse véka alá a véleményét.
Igyekszem a legtöbbet velük lenni, mert én a teljességet és benne a teljes harmóniát tartom szem előtt. A világot csodálom, s ezt akarom átadni, hogy engem is a világcsodálatom alapján csodáljanak, mert a Jóisten rajtam keresztül akar valamit közvetíteni. Érzem, várnak haza, hát hazamegyek.
Aztán újra elindul a világvándor…
Nézem a róla készült dokumentumfilmet, amint hintáztatja a lányát, fácántollat tűz a hajába, mennek fel a hegyen, a csúcs felé tartva. Ideális kép, benne az anya, a feleség, a művészpartner. Két farkaskutya kering körülöttük, hozzák vissza boldogan az eldobott botot. A hegyek visszhangozzák a hangját:
A lányom mellől nehéz elmenni, az ő puszija kell nekem a napi kezdéshez!
reggel a
tömegvarázs
parázslik
minden üres lik
kiüresedve
délben a
dugóban robban
este fütyül a
fityma világra
minden csak
lárma csak
mi csak mi
vagyunk halálra
kiszemelt
meglékelt csónakok
opera szólamok
halálra kiszemelt
valakik jenkik
levik burzsoák
és kispofák
hatalmas
operák
harapj ajkamba
egyet édes nem
drága mert
a virágszirom
is drága
(A gyergyóremetei Figarónak)
Szíki Károly
Nincsenek megjegyzések