Ébredés Fény dereng a réseken, Kedvesem szuszog békésen. Köszönöm, e-percnyi Jelent, hogy erre ébredhetek… Érzem, ez az Élet! Itt...
Ébredés
Fény dereng a réseken,
Kedvesem szuszog békésen.
Köszönöm, e-percnyi Jelent,
hogy erre ébredhetek…
Érzem, ez az Élet! Itt. Most.
De jó is ez. A Csend és Te, itt Velem!
Többre tán nem is vágyik már
Öregedő, megviselt szívem…
Csend, Nyugalom, Béke…
Ők nem mérhetők pénzben,
Megvenni nem lehet őket,
így hát mindennél többet érnek.
Vágyhatok többre, szebbre?
Mit számít, ha senki sem érti meg,
hogy korosodó testem, éltes Lelkem
csak így nyugszik meg csendesen?
Elszálltak már az ifjúkori vágyak,
már nem izgatnak, nem is fájnak.
Azok sem, mik igazzá nem váltak…
Sárba hullott szép szavak
Hazugul szerepelnek lankadatlan.
Ámbár fulladoznak már, haldoklanak.
Egyszer, ha Igazat szólottak volna,
Ma is tárva lenne szívem ajtója…
Ma is ölelésre tárulna karom,
soha nem bánnék semmit, amit adott…
A hűtelen, a hazug szívek,
A kishitű Aszaltak rég lemaradtak,
Tovább már nem zavarhatnak.
Hisz az Igazak, a Hűek maradtak!
Álnok, gyilkos szavak már nem zaklathatják
megszelídült Lelkem biztos Nyugalmát.
Ezt jelenti Ma a Szabadság.
Erőss-Csótsits Ágnes
Március 27-29, 2017.San Diego, California
Nincsenek megjegyzések