Földes Tamás: Aykler Béla halálára

Tisztelet teli emlékezés - főhajtással Aykler Béla A címben említett férfiú - aki tevékeny életének kilencvenedik esztendejében, júni...

Tisztelet teli emlékezés - főhajtással

Aykler Béla

A címben említett férfiú - aki tevékeny életének kilencvenedik esztendejében, június 23-án reggel az elíziumi mezőkre távozott - szülőhazájától távol, Kanadában váltotta valóra az amerikai álmot. A Felvidéken, Nagyszőlősön látta meg a napvilágot, onnan kadétként vitték el a világháborúba. A háború végén amerikai fogságba esett, majd szeretett volna hazatérni. Sajátos huszadik századi történet: Csehszlovákiához csatolt városban magyarként született, majd amikor a fogságból hazafelé vette az útját, szabadon engedői tudtára adták, hogy immár se nem magyar, se nem csehszlovák, hanem szovjet állampolgár. Ezzel, s annak esetleges következményeivel számoljon, amikor átlépi a Szovjetunió újonnan kijelölt határát.

Látni akarta a szülőházát, találkozni szeretett volna a szüleivel, ám a vonaton egy férfi felismerte és óvva figyelmeztette: a házukat kifosztották, a bútoraikat orosz katonák összetörték és felgyújtották, a magyar férfiakat - a lágerekből visszatért magyar zsidókat is – feltehetőleg Szibériába hurcolták. Mindezt hallva átugrott a másik vágányon Magyarország felé lépésben döcögő szerelvényre. Sikerült magyar földre jutnia, Sátoraljaújhelyen mégis szovjet hatóságok hallgatták ki. Csak segítőkész tolmácsának köszönhetően tudott továbbmenni.

Élt az infláció-sújtotta Budapesten, majd Ausztriában, megfordult Olaszországban is - 1948 júliusában érkezett új hazájába, Kanadába. Kezdettől fogva nem finnyáskodott, erdőgazdaságban végzett fizikai munkát - de valójában 1953-ban, Torontóban kezdődött a fokozatosan felfelé ívelő életútja. Az ingatlanüzletben látta meg a jövőjét, öt évvel később társtulajdonosa lett annak a cégnek, ahol alkalmazott volt. Az első sorházát 1962-ben építette meg, majd cége mind több magánlakást, bérházat és szállodát hozott tető alá, s közben menedzselt meg karbantartott épületeket. Aykler a nyolcvanas években már az állam építészeti tanácsadója volt, s lehetővé vált, hogy több mint félezer lakást építsen a torontói magyaroknak. A teljességhez tartozik - és ezt magam is tapasztalom - nemcsak „pénzt csinált”, hanem a neki dolgozó munkatársait is anyagilag, tisztesen megbecsülte.

Szíve mindvégig Magyarországért, a magyarság ügyéért dobogott. A Rákóczi Szövetségnek - későbbi nevén a Rákóczi Alapítványnak - életre hívói közé tartozott; maradandó értékű tettük az évről évre Magyarországon megrendezett Magyarságismereti Mozgótábor, amelyen (a Diákok Határok Nélkül program keretében) minden esztendőben 135 határon túli fiatal találkozhat kanadai kortársaikkal no meg a vendéglátóikkal. S miután a “határon túl” elsődlegesen az elszakított területeken élőkre vonatkozik, az erdélyi, délvidéki, kárpátaljai, felvidéki fiatalok között tartós kapcsolatok jöttek létre - e rendezvény az együvé tartozást szolgálja. Negyed század alatt háromezrem vettek részt a találkozókon. Az idén - néhány nap múlva (!) - kerül sor a jubileumi, huszonötödik rendezvényre, amelyen, tragikus módon, éppen az alapító nem vehet részt. (Zárjelben jegyzem meg - hasonló kezdeményezésre a diaszpórában élőkkel kapcsolatot szorgalmazó mindenkori magyar kormányok is vállalkozhattak volna.) E programot 2008-ban az Európai Unió az első Ifjúsági Károly díjjal méltányolta.

Papp M. Zsuzsa

...Nem tudom, hogy a magyarság iránti szeretete, vagy az késztette arra, hogy 2004-ben megvásárolja a már megszűnésre váró Kanadai/Amerikai Magyarságot, hogy felesége - Papp M. Zsuzsa - pályatársunk (televíziós rendező, producer, író, a University of Toronto oktatója). Zsuzsa asszony lett a hetilap főszerkesztője.

Az Aykler-házaspárt korábban nem ismertem - személyesen sose találkoztam velük. Két évvel ezelőtt - alighanem az Amerikai Magyar Hírlapban megjelent írásaimat olvasva – levélben keresett meg a laptulajdonos és kért fel: csatlakozzak az újság írói gárdájához. Készséggel mondtam igent, s azóta havonta megjelenik 2-3 cikkem a „kékújságban”.

E Kárpátaljáról a tengeren túlra települt férfiú kalandos, egyszersmind követésre méltó, tartalmas életet élt. Életművei a cégek, az Európában egyedülálló Rákóczi Alapítvány, meg az újraindított Kanadai/Amerikai Magyarság - az Amerikában immár egyetlen, még megjelenő magyar nyelvű hetilap.

Cégeit feltehetően a fiai, az alapítványt és a népszerű újságot pedig a jelenlegi főszerkesztő - a feleség - Papp M. Zsuzsa viszi tovább. Akinek e hamarjában számítógépembe kopogott néhány sorral, e hasábon fejezzük ki részvétünket, online-újságunk olvasóinak nevében is.