Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Bárány hadnagy emlékére - Elment Rónyai Sándor, s megritkult a felhő San Francisco felett

Múlt év októberében még egy nagy interjú reményében búcsúztam tőle San Franciscóban, a magyar templomban. Most megdöbbenve hallom a hírt, ho...

Múlt év októberében még egy nagy interjú reményében búcsúztam tőle San Franciscóban, a magyar templomban. Most megdöbbenve hallom a hírt, hogy elment. Nem hiszem, mert olyan sok tervvel volt tele, annyira nagy magyar volt és annyira érző szív.

Rónyai Sándor egykori forradalmár
Most el kell hinnem, és versben emlékezem, s Isten veled drága barátom!

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek.
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek

                    Rohanunk a forradalomba…
Hallgassátok az esték zümjét
S friss sóhaját a reggeleknek:
Budapestnek futós uccáin
S falvak csöndjén dühök remegnek.
Süpped a föld, ha súlyosat hágunk,
Olyat látunk, amit sohse láttunk:
Oldódik a nyári melegben
Fagyos, keserves, magyar átkunk.

Nem ismerlek, s megszerettelek
                   Hatalmasat ne velük  játssz,
                   nézd mennyi jó arcú srác!
                   Megyünk, ledönteni az orosz totemet.
                   Ha maradsz,  az idő eltemet,
                   állj az élre és gyerünk!
                   Az idő velünk, gyerünk!

Farizeusok korában

a farizeusok korában
mentsd magad Uram
van belőlünk tízből kilenc
kilenc ugat
egy meg nyávog a javából
mérges kígyót nemzettem
nemzetem
gaztetteiket magyarázó
magyar-ártó
bűnpártoló
langymelegben
kiteleltem
s várom a tavaszt
ugat bennem egy kuvasz
kaparja az igét
már ujjamon
a ravasz

És ti, miért álltok síromnál?
               Ti nem azért jöttetek, hogy uralkodjatok,
               hanem hogy szolgáljatok.
               A haza mérlege,
               ’56 mércéje,
               hogy mi a helyzetünk,
               küldetésünk, hogy ’48 szele,
               fújt újra Európa, s a világ fele,
               s kapocsként fogtátok Bocskay,
               Rákóczi, Kossuth, Petőfi
               tüze után az ország utcáin
              a hitet, hogy ’48 ifjai újra köztetek
               jártak, s nagyot alkottak.
               Hiába bontja robbantja a muszka
               sereglettel a karhatalmi kapca,
               el nem porlad soha a forradalom.
               Baj és rontás volt a Birodalomban
               és marad e lomban, fogságban
               a hon, de megálljatok!
               Életeteket fel ne áldozzátok!
               Most el kell engednem kezeteket.
               Engem hamarosan elvisznek

És elvitték olyan útra, ahol viszi a forradalom lobogóját és dalát!
Isten, vezesd őt a Fények útján.


Szíki Károly

Nincsenek megjegyzések