Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Török László magyar szíve mindhalálig csak magyarul dobog - Az emigráció nagy személyiségének köszöntése

Török László a torontói Budapest parkban a trianoni megemlékezésen MÁR NE TÉGY NAGY DOLGOKAT! CSAK JÁTSSZ! Lacikám! Egy késő őszi, k...

Török László a torontói Budapest parkban a trianoni megemlékezésen
MÁR NE TÉGY NAGY DOLGOKAT! CSAK JÁTSSZ!

Lacikám!

Egy késő őszi, kései barátság a miénk, de már csaknem 1 évtizede tart és mert ilyen kései, őszikés hangulatú, már kitart a következő életünk kezdetéig. Már nincs miért lecserélni, becserélni, felváltani. Életem 3. negyedében találkoztam veled és azóta próbálom utolérni az elmúlt évtizedek letelt eseményeit, mind-mind, amiből kimaradtam, de látom, nem futja már az időből, a tömény tűz eléget. József Attila szavait kértem cserébe, hogy belépve ebbe az ünnepélyes gyülekezetbe, virtuálisan bár, de szóljak hozzád, érted. Talán érted?!

Látom a díszes kompániát, át a nagytengeren is látom, amint megjelennek szép ünnepélyes külsővel, a nők a szép sminkekkel, s megkérdezik párjukat: drágám! Ez a ruha jó lesz, mit szólsz, ha ezt a kistáskát veszem magamhoz? Jó, drágám, ez nagyszerű, de hol az ajándék, mert tudod, Laci nem akárki! Neki olyan dolgot, személyre szabott nagy emléket kell adni, no nem az értéke, hanem a valódi szívből jövő –nem a jövő, de a jelen! - valódisága miatt, szívtől szívig. Mert ő ilyet érdemel, hisz egyedül való.

Látom azt a díszes kompániát és összejönnek szememben a könnyek, mert nem vagyok köztetek. Csupa ragyogó arc, mindenki szeret és én távolról fogalmazom szavaimat, ütöm a billentyűt, nem is győzöm, mert annyira jönnének a szavak, de tudod, gyengén gépelek. Szóval szerettelek volna magamhoz ölelni, nem vittem volna nagy dolgot, csak szavaimat, mert azokat nem dobnád ki, nem okozna gondot, hogy melyik polcra rakjad.

De milyen szavaimat, hogy megmaradjanak a köszöntő kompánia elvonulta után is? Az annyi szeretve tisztelt mondatok után is! Egy tánc után is, mikor szeretett nejed oldalán büszkén táncot nyitsz, s elúsztok a táncparkett fölött. Szép képet látok, amilyenek együtt vagytok, egymásért. Milyen maradandót nyújtsak neked, hogy elraktározd? Annyi hitető ígéret, fogadkozás után hihetőt, mely életed ölelte koszorúba! Annyi fogadkozás után, mely 80 éved hurokba fogta. És annyi küzdelem után, Magyar házi árulás, s nem áldás zsákutcájában hittel hitt, de mégis megcsalatott évek után, hol éveid árulták el szatócsok, ócska kis nemzetáruló butikosok, kubikusok, a jakobinusok.

Egy momentumon ábrándozok, hogy megmaradjon neked még pár évtizedig, s ebben a megveszekedett hiányos látogatásban megadjon-ragadjon valami a hiányos időinkben is, mert nem sok az ünnep barátom, nem minden ilyen ünnepi, mint ez szépséges mai.

Egyszer Pál apostol prédikált, tele volt a templom, még a harmadik emeleten is ültek. Ő beszélt a legnagyobb szeretetről, minden emberi értelemről, cselekedetekről és a megmaradás hitéről, s egy pillanatban a harmadik emelet ablakából egy munkában megfáradt férfi leesett és a földszinten nyakát szegte. Pál hiába beszélt azután, hiába mondta a legnagyobb szavakat, az emberek nem vele, hanem a lezuhant emberrel foglalkoztak. Ekkor Pál közel ment hozzá. Látta a szerencsétlen ember tetemét, majd ráhelyezte testét és hittel energiát adott neki. Az ember feléledt és Pál folytatta a prédikációt. Ez a momentum örökké megmaradt az emberekben, s ha többre nem is emlékeznek ezernyi beszédéből, ezt a néhány percet örökre megőrizték.

Én is így szeretnélek köszönteni most! Testem minden energiájával borulok rá a torontói nemzeti magyarokra, akiket te vezetsz évek óta, akikért feláldoztad életed nagy energiáit és hiszem, hogy megmaradtok.

Mert hogy te örök életű leszel, ez már le van játszva. Ezért kérlek játssz még! Már csak játssz. Hogy sokáig megmaradj nekünk!

Szeretettel ölellek:
Szíki Károly


85 éves lettem én
Török köszöntő ének József Attila nyomán

85 éves lettem én
Örökletes létélmény
tere
fere

Torontói lét melyben ölelem
kedvesem e szegleten
lazán
hazám

85 évem elszelelt
s ily életre mindig telt
lazán
az ám

lehettem volna talpnyaló
nem radarral dolgozó
csapadékot befogó
derék
legény

de nem lettem, s helyettem
nem szól
a dalom
bukott
forradalom

középszer itt is célba  ért
a féltehetség az  mi sért
ki a publikumot
mint matróz rumot

hiéna-mód óvja ellenem
megörökítem  versemen
hevét
nevét

s a rabló mond
mint kis vakond:
amíg látok s hallok én
nem lesz vezér Torontó hegyén
csak egy
gyalog
                                 
ha örül diktátor-haski úr
hogy  nyelve még messzebbre nyúl
sekély
e kéj

én magyarjaimat fogom
s nem féltehetség  fokon
megvé-
deni

Török Laci köszöntő

Laci a konyhába,
a lacikonyhába
megy be,
mert más begybe
nem is fér be.

Nem fér be,
mert nem megy be,
oly takaros
valaki
a Török Laci.

Számolod az éveket,
forgatod az érmeket
csinos feleséged mellett.

Helyet ki itt ad, ő,
a kitartó szív és nő,
Erzsébet asszonyod,
ki sikálja
szép korod.

85 év, Lacika,
nem madár kalitka,
érdemed és értelmed
nagysága szerint
így köszöntünk megint:

Megcselekedted, amit megkövetelt
a magyar lélek,
sosem fogtad be a féket,
voltak nyarak,  kemény telek,
de jó volt veled
és melletted.
Megcselekedted, amit tudtál,
sosem kicsit, mindig adtál.
Köszöntünk és köszönünk,
térdet hajtani jöttünk.
Isten áldjon barátom,
én ezt szívből kívánom!
Rímbe szedve kérlek,
szeress tovább minket,
és nézd el, ha sorom kicsit botor:

Köszönt: Szíki Károly

Nincsenek megjegyzések