Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Az Emmauszi Úton - Farkas Tibor verse

Farkas Tibor nyugalmazott rakéta és űrhajó tervező vezető mérnök. 1956-ban menekült a Forradalom után és 1961-től dél-kaliforniai lakos. ...


Farkas Tibor nyugalmazott rakéta és űrhajó tervező vezető mérnök. 1956-ban menekült a Forradalom után és 1961-től dél-kaliforniai lakos. Úgy az Apollo holdra szállás és a Space Shuttle rakétáinak tervezésében és repülésében aktív résztvevő volt. A Nyugati Parti Magyar Tudósklub alapító és tiszteletbeli tagja. Hobbija a költészet és az írás, életregényét Ezért Emlékezem Budatétényre, volt iskolatársainak nemrég mutatta be nagy sikerrel Budatétényben. Új könyve, Immortal Hun címmel, egy modern és izgalmas regény a közel jövőben fog az olvasópiacra kerülni. Az Amerikai Magyar Hirlap rendszeresen közöl cikkeiből és verseiből. Tibor a Laguna Woods és az Orange County Magyar szervezetekkel szoros kapcsolatban áll és részt vesz programjaikban. Verseit Antal Tímea, Cser Marika és Finta Ilona művészi interpretációjukban adták elő magyar közönségek előtt.


Az Emmauszi Úton

(Lukács 24: 13-35)

Lépteim, mint halkan múló percek
egyik másik után, csendben esnek
visznek előre, kelletlen kellék
mintha visszafelé éppen úgy mehetnék.

Nyomom sincs. Kijárt, kopott út pora
kétezer éve, idestova; a por sora. -
Parányi porszemet, pergő homokot
a léptek felverik, s lehullik ugyanott.

Gondolataim, a gondok súlya alatt
el sem indulnak és porba hullanak
csak érzem őket inkább mint tudom
tiszavirág éltűek ezen az úton.

A csendet sem ember sem állat hangja
szellő suttogása, semmi sem zavarja
a nap már hanyatlik, a levegő lehül
észre sem veszem, nem vagyok egyedül.

Mintha lépteimnek visszhangja lenne
s mellettem egy társ, jóbarát menne
gondolataim már bátrabban repülnek
mint hű postagalamb visszakerülnek.

Terhemet, mit eddig magam cipeltem
vállaimon érzem, megosztotta velem
sőt már szégyellem, mind reá raktam
de oly szépen kérte, hogy csak adjam.

Egy élten keresztül nehéz koloncok
fehér hómezőben nagy fekete foltok
többé nem viselem a tetteim súlyát
megjárta helyettem Ő a Kálváriát.

Alkonyodik. Meg megállva, beszélgetve
így járunk mi ketten elmélyedve
Krisztus és én, távol a Kálváriától
az Emmauszba vezető, hosszú poros úton.

Farkas Tibor




Nincsenek megjegyzések