2018-10-01

Földes Tamás: Egy emlékezetes estébe nyúló szombat délután Vegasban – avagy két királynő között ültem

Tudom, hogy írásom címe valamelyest bulvár-jellegű (s a kiagyalt bulvárt nem kedvelem), mégis igaz – jóllehet „csúsztatást tartalmaz”. Az egyik királynő tőlem csaknem karnyújtásnyira, a színpadon énekelt, a másik öt sorral mögöttem figyelte az előadást. Koronát egyikük se viselt. Az éveinek számát nem titkoló (de életkoránál jóval fiatalabbnak tűnő), 1950 októberében született Susan Antont 1969-ben választották Kalifornia szépségkirálynőjévé, majd még ugyanabban az esztendőben második lett a Miss America vetélkedőn. A másik hölgyet, Dana Rogerst 1983-ban Texasban koronázták meg. Közös jellemzőjük továbbá, hogy mindketten évek óta Las Vegasban élnek, jó barátnők, s a nevadai kaszinóváros színpadain gyakran szerepelnek.

Mrs. Antont nemcsak szépsége avatta Amerika-szerte ismertté (egy barátom szerint „világsztárrá”). A San Bernardino-i hegyek egyik legkisebb, alig néhány száz lakóst számláló településén, Oak Glenben látta meg a napvilágot, majd színésznővé-énekessé képezte magát. Tíz filmszerepe közül az elsőt 1977-ben kapta meg a „Wizzards” című alkotásban, utolsó mozi-filmjét 2008-ban forgatta. Televíziós filmjeinek száma meghaladja a negyvenet, olyan sorozatokban szerepelt, mint a „Baywatch” (13 epizódban). Több alkalommal lépett fel Frank Sinatrával, Sammy Davis juniorral, Tom Jones-szal; „Presenting Susan Anton” címmel több részes önálló „variety show”-ja volt a CBS Televízión 1979-ben. Mind színésznőként, mind énekesnőként sikeres, változatlanul jelen van a szórakoztató szakmában.

Susan Anton
(...Ha már e cikkem „bulvár-jellegű”, megemlítem, hogy Susannak jó ideig a kiváló angol filmszínész, Dudley Moore volt a párja; szakításuknak legfőbb oka nem a húsz évnyi korkülönbségük volt, inkább az, hogy a hölgy 1 méter 80 centiméter magas, míg a férfiú csupán 1 méter 58 centire nőtt. Moore-t Sylvester Stallone követte. Susan kétszer házasodott, első férjétől öt év után elvált, a másodikkal – az ugyancsak Kaliforniában, Orange Countyban született Jeff Lester színésszel – 1992 óta él együtt. Mindezt nem holmi pletyka-lapokból másoltam ki, az interneten olvasható életrajzában szerepelnek. A színházteremben férje is a nézőtéren volt, akárcsak a szülei, a színpadról mutatta be családját, valamint onnan köszöntötte a texasi szépségkirálynőt és másokat is.)

Susan Anton – három tagú zenekarával – a Summerlin Library 350 személyes Performing Arts Centerében lépett fel, oly’ annyira telt ház előtt, hogy miután jó ideig kerengtem a parkolóban, amíg helyet találtam, már csak az utolsó szabad székre ülhettem le. Jobbára filmekben és musicallekben elhangzott dalokat adott elő - ha kellett érzelmesen, ha indokolt volt temperamentumosan. Sudár megjelenésével, szép hangjával nem csupán a férfi nézők szívét dobogtatta meg, hanem a hölgyeket is magával ragadta. Megvallom, nem ismertem eddig... dehát jobb későn mint soha. Azóta a yutobe-on több számát meghallgattam – igazi sztár.

A texasi szépségkirálynőről, Dana Rogersről e helyütt annyit, hogy ő is a show-bizniszben dolgozik, egyik táncosa volt a Bally’s Szálloda hosszú szériát megélt „Jubilee” revüjének, énekesnőként Vegas különböző színpadain lép fel. Ő is megtekinthető és hallható az internetes youtube-on.

Sylvie Boisel
Ugyanazon a szombaton, a délutáni órákban, egy másik könyvtárban – a Rainbow Library „meeting roomjában” – „I love Paris” címmel hozzám közelebb álló, nosztalgiát keltő koncertet hallottam. A Toulosban született, évtizedekig a francia főváros színpadjain és egyéni hangulatú kocsmáiban-klubjaiban szerepelt Silvie Bossel Edith Piaf, Maurice Chevalier, a Párizsban világhírűvé vált magyar Joseph Kosma és mások sanzonjait tolmácsolta. E 150 nézőt befogadó közösségi teremnek nincs színpada, néhány lépésre az első sortól énekelt – ám ez csöppet se zavart. Sőt. Ifjú éveimben a Fiatal Művészek Klubjában csakúgy mint a Rátkai Márton Színészklubban, meg a Fészekben is hasonlóképp szerepeltek a fellépők, s ez bensőséges-meghitt hangulatot adott (nem ritkán azért, mert ismerősök-barátok rögtönöztek műsort). Nos, e sanzon-délutánon is hasonló volt a helyzet. Az ez idő tájt Las Vegasban élő hölgy a francia himnusszal kezdte műsorát, a jelenlévők többsége felállt és vele együtt énekelte a „La Marseillaise”-t. Ők is Vegasban élő franciák, akik közül Silvie Bossel néhányukkal közvetlen kapcsolatban áll. (Én néhány másodperccel később csatlakoztam hozzájuk és halkan, magyarul énekeltem az általam ismert szöveget: „Előre ország népe harcra, Ma győzelem vár, hív hazánk! Ellenünk tört a kény uralma... Hajrá, fegyverbe hát!”). Egymás után következtek a világslágerek, köztük a „La Wie en Rose”, a „Mylord”, a „C’Est Si Bon” meg a világhírű film, a „Casablanca” slágerrá vált dala, az „As Time Goes By”. A közönség tagjai közül többen fel-felszóltak az énekesnőhöz, aki időnként közéjük ült - beszélgettek egymással. Amikor Kosma számomra (is) oly kedvelt dala, az „ Autumn Leaves - Hulló levelek” elhangzott, én is felkiáltottam: „Ez a legkedveltebb sanzonom!”. Főbiccentéssel fogadta e közlendőmet, majd mielőtt befejezte a műsorát, felém fordulva ismét elénekelte a dalt.

...Ám essék szó a helyszínekről! A vegasi könyvtárak műsoraihoz nem kell jegyet váltani, ingyenesek... csak időben oda kell érni. A kaszinóváros belső negyedeiben tizennégy közkönyvtár várja mind az olvasókat, mind a rendezvények iránt érdeklődőket. A külsőbb területeken – köztük az önálló városokban, így Laughlinban, Mesquiten, Indian Sprinsban, vagy a Mount Charlstonon további tizenegy könyvtár áll az ott lakók rendelkezésére. Magyarokkal még egyetlen alkalommal se találkoztam – ez úton is figyelmükbe ajánlom, hogy színvonalas előadásokat nézhetnek meg. Ismétlem – egyetlen cent leperkálása nélkül.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése