Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE

Pages

latest

Földes Tamás: Háromdimenziós sírásó nejlonpolitikusok?

A magyar Országgyűlés elnöke nyilatkozott a Magyar Idők hetente hatszor megjelenő konzervatív közéleti napilapnak. Az interjút a lap októb...

A magyar Országgyűlés elnöke nyilatkozott a Magyar Idők hetente hatszor megjelenő konzervatív közéleti napilapnak. Az interjút a lap október 23-ai ünnepi számában olvashattuk. Teljes szövegét nem közlöm, csupán egyetlen mondatát, amelynek megfejtését a tisztelt olvasókra bízom: „Az olyan politikusok, mint az Európát egyszer és mindenkorra maga alá gyűrni akaró háttérhatalmak által háromdimenziós nyomtatóval – egyébként ördögi zsenialitással – legyártott és piacra dobott Emmanuel Macron, liberális megmondó ember (itt két név következik) vagy a többi nejlonpolitikus... az EU sírásói”.

Nem akarok kérkedni hajdani hatalmammal (harmadrangú hatalom volt csupán, a budapesti Magyar Hírlap gazdasági rovatát szerkesztettem időnként), de ha a  rovatunkhoz beosztott hat újságíró közül egyetlen egy is elém tett volna hasonló, dagályosan megfogalmazott sületlenséget, nem hogy a betűvető-pályáról zavartam volna el, de visszaküldtem volna az általános iskolába. No persze Magyarországon – csakúgy mint az Egyesült Államokban – gondolat- szólás- és sajtószabadság van (ugyebár...), ezért mindenki azt gondolhatja, mondhatja, írhatja, nyilatkozhatja ami a szívét nyomja. Ennek ellenére úgy vélem, hogy bizonyos tisztségben célszerű megfontolni a szavakat. Az Országgyűlés elnökének tisztsége olyan.

Minderről egy régi anekdota jut eszembe, amely – mivelhogy anekdota – korántsem biztos, hogy igaz. A 9,3 millió lakosú Magyarország 1941. december 12-én hadat üzent az akkor 133,4 milliós Egyesült Államoknak. A hadüzenetet Bárdossy László miniszterelnök közölte az amerikai nagykövettel - a beszélgetés pedig a „szájhagyomány” szerint a washingtoni külügy illetékese és a magyar ügyvivő között zajlott le.  Ekként: „Magyarország ugye köztársaság? – kérdé az amerikai külügyér... Nem uram, királyság – válaszolá a magyar ügyvivő. A továbbiakban: „Akkor van királyuk?... Nincs, tengernagyunk van... Akkor van flottájuk?... Nincs, mivel nincs tengerünk... Van valami követelésük?... Igen... Amerikával szemben?... Nem... Angliával szemben?... Nem... Oroszországgal szemben?... Nem... Hát akkor kivel szemben vannak követeléseik?... Romániával szemben... Akkor Romániának is hadat fognak üzenni?... Nem uram, szövetségesek vagyunk.”

Napjainkban Franciaország Magyarországgal szövetséges, kétszeresen is. Egyrészt tagjai az Észak-atlanti Szövetség Szervezetének (vagyis a NATO katonai szövetségnek), másrészt az Európai Uniónak. Nem sejtem, hogy Emmanuel Macron - Európa harmadik legnépesebb állama, a 66,6 milló lelket számláló francia Ötödik Köztársaság nyolcadik elnöke (valamint a 76 ezres törpeállam, Andorra társhercege) - hogyan fogadta a 10 milliós Magyarország parlamenti elnökének a személyéről alkotott vélekedését. Az se biztos, hogy értesült róla. Valószínűtlennek tartom ugyanis, hogy Frankhonban akadna olyan magyarul tudó műfordító (lett légyen akár Kazinczy-díjas nyelvtudor), aki a fenti zagyvaságot képes volna értelmezni, majd franciára fordítani. Karinthy Frigyest idézve: „Kiszera méra mibéva bávatag”.

Azt persze feltételezem, hogy Macron feltételezi: ha van magyar Országgyűlés, akkor van elnöke is. Hogy ki? Talán tudja. Talán nem. Elnök - elnök. Egyikük itt - másikuk ott. Egyikük ilyen – másikuk olyan. Ennek ellenére mégse tartoznak egy súlycsoportba.
Hogy melyikük a könnyű- és melyikük a nehézsúlyú, azt döntse el a szóból értő tisztelt olvasó!

Summázatom: éljen a sajtó-szólás és véleményszabadság!

1 megjegyzés