Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Szíki Károly: Fájdalmakra és dicső napokra emlékezzünk - Október 6-i emlékek Jókaival, a Dédesi vár romjainál

Tardona, Jókai emléktábla és szoba A történelmünk nem más, mint itt létünk! Az Idő láthatatlan, megfoghatatlan, sőt bizonyos értelemben kife...

Tardona, Jókai emléktábla és szoba

A történelmünk nem más, mint itt létünk!

Az Idő láthatatlan, megfoghatatlan, sőt bizonyos értelemben kifejezhetetlen. A Térben szabadon mozoghatunk bármely irányban, az Időben nem. Az Idő irányított, s abban csak előre haladhatunk akár tetszik, akár nem. A múltunk a jelenben tűnik fel, ha foszladozott is a széle, mint a hazáé, reméljük, hogy a jelenből a jövőbe léphetük, s ismételhetjük mindezt addig, míg tart az életünk, s akkor eltűnünk a földi dimenziók világából. 

De addig emlékezni kell! Most az 1848. október 6-i terror kapcsán Jókai Mórra és bujdosásának színhelyére, a Dédestapolcsányból 5 kilométerre található Tardonára és a Dédesi várra.

Hagyományőrzőimmel érkeztem ide, hogy szóljon a dob és csörögjön a csörgő emlékezetükre.


1.

Jókai Tardonán bujdosik

A századfordulón jeles néprajzkutatók foglalkoztak Tardona néprajzával, népnyelvével, népdalkincsével.

Én most egy jellegzetes történetét írom...

Tardona---itt lakott Jókai

A hajdani iskolaépületben létrehoztak agy tájházat, benne egy Jókai emlékszobát. Több emléktábla, valamint a Jókai-fa, egy nagy tölgy emlékeztet a romantikus széppróza legkiemelkedőbb képviselőjére, akinek a falu egy nagy fája és egy kis fatornácos háza nyújtott menedéket az 1848–49-es szabadságharc leverése után, az őt kereső zsandárokkal szemben. A kis házikó ma is áll, sajnos nincs rajta emléktábla, nincs rendbe hozva, láthatóan valaki lakik benne, de omladozó falai arról adnak hírt, hogy lakója nem sokra becsüli a nagy mesemondót.

1849. augusztus 31-én felesége Laborfalvi Róza – a kor nagy drámai színésznője – neve napján érkezett szekéren a kocsisnak öltözött Rákóczi Jánossal, Kossuth titkárával ide, ahol Rácz Endre és Csányi Benjamin vendégszerető otthonában tartózkodhatott.  A bujdosó egyedül maradt töprengéseivel, fájó emlékeivel e faluban.

Hónapokig tartott e rejtőzködő élet. Laborfalvi Róza visszautazott Pestre. Jókai sehonnan semmi hírt nem kapott. Sokszor kérdezte önmagától fájdalommal: "Minek írjak? Hiszen azt sem tudom, van-e még nemzet, mely olvas, s van-e haza odakünn?"

 Képzelődéseit azzal csillapította, hogy bejárva a környéket, lefestette a táj szépségeit.

Innen sétált fel a dédesi vár romjaihoz, a hegyekbe, a Bükk sziklatömbjeihez. "Valahonnan az Örvénykő oldalából egy forrás szökell elő, mely apró zuhatagokban csereg a sziklákon alá, a völgyből aztán nem lévén kijárása, a szikla tövében kerek tavat képez, az most be van fagyva. Az egész vidék olyan, mintha ezüstmíves csinálta volna filigrán munkába, zúzmarával födve minden fa és bokor" (A barátfalvi lévita c. regény).

1849 karácsonyán ismét megérkezett Tardonára Laborfalvi Róza, aki igen nagy ügyességgel szerzett férjének egy valóságos „menlevelet”. A Jókai-házaspár fellélegezhetett, s boldog karácsonyt ünnepelt Tardonán.

A bujdosó naplója és a Tardonán írt forradalmi csataképei (Csataképek a magyar szabadságharcról) csak Sajó álnév alatt jelenhettek meg. Az ötvenes években egyike volt azoknak az íróknak, kik tollukkal a nemzetmentés nagy ügyének tettek halhatatlan szolgálatot.

"Tardonára menjetek emberséget tanulni!" – mondogatta még későbben is Jókai az őt körülvevő, érdeklődő barátoknak. Ez a szólás a mai napig él a Tardonán élő emberek szívében. Mintegy 4 hónapig bujdosott itt a szabadságharc leverése után.

A bujdosókat istápoló tardonai nemesek sírjai a mai napig megtalálhatóak a község temetőjében, közöttük Jókai Mór vendéglátójának, Csányi Benjámin nyughelye is. Megnéztük, hová sétált nehéz lelkével Jókai?


2.

A Dédesi vár a 13. században épült Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részén, Nagyvisnyó és Dédestapolcsány közelében, a Bükki Nemzeti Park területén. Ma erősen romos állapotú. Talán a legnehezebben megközelíthető történelmi emlék. Csak edzett, kitartó érdeklődőknek ajánlott, mert a 600 méteres megmászása kiépítetlen, bár jelzésekkel jól ellátott úton közelíthető meg. Az út hossza csaknem 5 kilométer. Aki eléri a csúcsot, ritkán látott gyönyör hatja át a természet és történelem képében.

Dédes várrom

A vár IV. Béla királysága idején a13. században épült, közvetlenül a tatárok kivonulása után. Megalkotója a király hűséges híve, az Ákos nembeli Ernye bán volt.

Karczag György író, aki nagy rajongója volt a dédesi várnak, Zúgó nyilak c. történelmi regényében mutatja be Ernye bán kalandos életútját: Ákos nembeli Ákos egy jobbágylánytól született törvénytelen fia a meghalt, törvényes utóddal »elcserélt gyerek«, nemesúrfi, apród, majd palotástiszt lesz II. András esztergomi udvarában.  IV. Béla megmentője egy összeesküvés során, majd hadvezére a muhi ütközetben, végül az elmenekült király nélkül maradt, tatárdúlta országban a nép vezérlője és csaknem új uralkodója. (Ernye hőstette abból állt, hogy a Muhi csatában a menekülő IV. Béla királynak átadta a lovát és egy időre feltartóztatta az üldöző mongol lovasokat.) 

Ernye fia, István, a későbbi nádor, aki III. Endre halála után a szabad királyválasztás híve volt, nem tartozott Károly Róbert párthívei közé. Fiai az 1317-es debreceni csatában, melyben ott harcoltak a Báthory család ősei is, vereséget szenvedtek a király híveitől és Dédes várába menekültek. Az erődítményt a király hadvezére, Debreceni Dózsa vezetésével megostromolták és elfoglalták, a hűtlenkedőket fej- és jószágvesztésre ítélték. A vár leégett és romba dőlt. (Az ostromról olvashatunk Csikász Lajos Éjszín liliomok című történelmi regényében.)

Ezt követően a Dédesi várat, mint királyi birtokot, I. Károly király újjáépíttette és bizalmasa, Drugeth Fülöp, majd Vilmos tartotta kézben.

1427-ben Luxemburgi Zsigmond király Diósgyőr várával együtt Dédes várát és Cserépvárat is zálogba adta feleségének Cillei Borbálának, de a királyné négy évvel később mindhárom erősséget továbbadta zálogba Rozgonyi Istvánnak.

1438. január 1-jén Pálóczy György esztergomi érsek megkoronázta Habsburg Albertet, aki ezért Dédes, valamint Drégely várát is a Pálóczyaknak adta örök adományul, akik 1526-ig birtokolták. Miután a család utolsó férfi tagja, Palóczy Antal a mohácsi csatában elesett, a Pálóczy örökség miatt ellenségeskedés tört ki a Perényiek és a ruszkai Dobók között. Perényi Péter koronaőr, abaúji főispán – aki abban az időben a füzéri és ónodi várat is birtokolta -, Dédes várát is elfoglalta.

Perényi Péter fia, Perényi Gábor utód nélkül halt meg, így a vár Erdőhegyi Boldizsár birtoka lett.

1567. április 1-jén Hasszán temesvári pasa – János Zsigmond megsegítésére – 5000 fős seregével vonult Dédes vára ellen. Bárius István vezérletével a magyar katonák tizenöt napon keresztül hősiesen állták a rohamokat, de a vár hosszabb ostromot nem tudott kiállni, védművei arra nem voltak alkalmasak. Bárius összehordatta a megmaradt puskaport a vár közepén álló torony alá, majd miközben a várvédő katonák egy rejtett alagúton keresztül az éjszaka folyamán titokban elhagyták az erősséget, a várba diadalittasan betörő törökökre robbantotta a falakat. Több mint 400 török katona vesztette életét a robbanásban, ezért bosszúból Hasszán pasa a vár megmaradt részeit is leromboltatta.

Dédes várát többé nem építették újjá, mára pedig alig maradt meg néhány faltöredék a kis méretű, de büszke erősségből.

A vár egy bástyájának sarokfalai még láthatók, illetve az egykori erőd helyén több helyen várfal maradványok tűnnek elő a bokrok közül. Ezek állapota igencsak leromlott.

Kilátás a várból

A Várhegy magasan uralja a Bán-völgyét. Északi és keleti oldala igen meredek, helyenként csaknem függőleges mészkőszikla. A déli és nyugati oldal lankásabban ereszkedik alá a völgybe. Ezen az oldalon maradtak fenn a falrészek, mert valószínű ezek vastagabbak erősebbek voltak.

Dicső, hősökben gazdag időket őriznek ezek a falak. Megérdemelné a dédesi vár is, ha egy sportcsarnok töredékéből megkezdenék a felújítását. Mindenekelőtt egy utat kellene képezni, hogy a történelem ismeretére éhes emberek elérhessék hazánk egyik legszebb csúcsát, ahová Jókai Mór oly sokszor fellátogatott.

Mert nem elég a hősiség a gondolatban, el is kell zarándokolni oda, ahol lélek-tartalomban születik újjá.

Harcban állunk az idővel.

A mennyben az egyik legvonzóbb dolog, hogy nem lesztek időhöz kötve.

Jól vigyázzatok, hogyan éltek!

Az idő jóval értékesebb, mint a pénz. Abból nem lehet félrerakni, spórolni, többet szerezni belőle. Annyi van, amennyi van. Ráadásul azt sem tudjuk, mennyi. Nincs a mi kezünkben. Ami a kezedben van, mint lehetőség, azzal tudjunk mit kezdeni!

Próbáljuk meg!

Szíki Károly 


Nincsenek megjegyzések