Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Földes Tamás: Moslékszájból moslékszöveg csordogál

 „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.” Az idézet Esterházy Péter Kossuth díjas írótól származik, aki annak ellenére, ho...

 „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.” Az idézet Esterházy Péter Kossuth díjas írótól származik, aki annak ellenére, hogy grófi családban született - igaz, csak 1950 áprilisában, s e címet akkortájt nem használták -, de az elmúlt évtizedekben sem biggyesztette a neve elé. Pedig a rendszerváltást követően akadtak, akik emelt fővel megtették. Még zengzetes előneveivel sem élt: „galántai és fraknói” volt. Nagyapja, Esterházy Móric 1917-ben Magyarország miniszterelnöki feladatait látta el, édesapja, Mátyás jogi és államtudományi doktorátust szerzett, s mindketten nevük elé tették a grófi címüket. Mátyásnak szomorú sors jutott: 1951-ben kitelepítették Budapestről, ahová csak 1957 nyarán települhetett vissza. Ám tartós örömre a visszatérés sem adott módot - még abban az évben beszervezték: 1981-ig a Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnökség belső elhárításának ügynöke (köznyelven nevezve besúgója) volt. Kétlem, hogy önként jelentkezett e feladatra - feltehetőleg kényszerből tette. 

Kövér László
Az Esterházy Pétertől plagizált szint alá süllyedést gyakorta alkalmazom, papírra is vetem. Ennek megfelelően kérdezem: az Országgyűlés magas pulpituson ülő elnöke tisztéből adódóan bizonyos szint fölött van..., vagy alatta? Kérdezem csupán: tisztében megengedheti-e magának a házelnök, hogy a 2022-es választás előtt két évvel az ellenzéki pártok koalícióját „moslékkoalíciónak” nevezze? Ugyancsak érdekelne: az Országgyűlés FIDESZ-KDNP frakciójában nem akadt egyetlen képviselő sem, aki annyit mondott volna: „Házelnök úr, ezt azért mégsem...?” Azt sem értem, hogy a FIDESZ - amely illiberális konzervatív pártnak nevezi magát, és amelynek soraiban jó néhány kulturált ember ül - miért nem jelöl valaki mást a házelnöki feladatra. Amikor a parlament elnökének valamelyik helyettese vezeti a gyűlést, miért kulturáltabb, a Ház múltjához méltóbb vita? Tudom, az akció reakciót szül és az ellenzéki képviselők is mérsékelhetnék magukat. Dehát újabb kérdésem: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Kik honosították meg a Steindl Imre tervezte, neogótikus épület üléstermében az alpári hangnemet? A múlt század hetvenes éveiben gyakran ültem ott a sajtópáholyban, de akkor csupán az unalomról, az olykor elbóbiskoló honatyákról tudósíthattam.

Tartom magam a „bizonyos szint alá” kijelentéshez. Nem szándékozom megsérteni a magas pulpituson ülő Kövér Lászlót azzal, hogy miután kétséget kizáróan ember-csecsemőnek született - vajon kultúremberhez méltón uralja-e a parlamentet? Hogy csupa nagybetűvel EMBER-e? Még pontosabban fogalmazva a kérdést: Emberséges ember-e? Megköveteli, hogy úrnak nevezzék (és tekintettel az MSZMP-s múltjára) ne elvtársnak, ahogy a Jobbik elnöke tette. Lidérces emlék számomra a patinás parlament 1971 és 1987 között - vagyis ama „átkosban” - házelnökként, az újságírókkal ordítozó elődje, Szépvölgyi Zoltán elvtárs. Nem mondhatom szerencsémnek, hogy kénytelen-kelletlen ismertem; Kövér Lászlóhoz képest (de csakis hozzá képest!) viszont az ülésteremben úriemberként viselkedett. De említhetem a rendszerváltást követő utódjai közül az MDF-es Szabad Györgyöt, az MSZP-s Gál Zoltánt és Szili Katalint, vagy az ugyancsak fideszes Áder Jánost meg Schmitt Pált, akik szintén illemre, jó modorra taníthatták volna a mai házelnököt. El se tudom képzelni, ha esetleg betévedne egy kocsmába, milyen szavakat mondana a vele együtt ivóknak.

Úgy tartják, úrnak születni kell. Meglehet. Nem tudom. De azért - a korszellemre utalva - azt sem rejtem véka alá, hogy a mai ellenzékben is jó néhányan méltatlanok lennének az úrhölgy vagy az úriember megszólításra. Hevesi Sándor, a budapesti Nemzeti Színház legendás igazgatója sosem káromkodott (legalábbis nagy nyilvánosság előtt nem). Egy alkalommal - talán a szövegét még a főpróbán se tudó színész miatt - mégis talonba tette a higgadtságát és azt mondta raccsolva: „Kévem, a fene egye meg!”. 

Írásom címében - remélem kiérezhetően - moslékszájúnak nevezem Kövér urat. Emiatt nem kérek elnézést. Elnézést kérek viszont - eredeti szándékomtól eltérve, de már lehiggadva - azokért a végül-is cikkembe be nem írt szavakért, amelyekkel az önmagát úrnak érző házelnököt illetni akartam. Pedig milyen, hej-de mocskos kifejezésekre gondoltam. De ugyebár „bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”.

Földes Tamás
Aranytoll Életműdíjas újságíró
...Boldog Hálaadás Napját kívánva mindenkinek, kézcsókomat küldöm azoknak a hölgyeknek, megemelem kalapomat ama urak előtt, akik megtiszteltek azzal, hogy csapongó eszmefuttatásomat elolvasásra méltónak találták, majd politikai nézeteiktől függően egyetértettek vele... vagy nem kaptak dührohamot.

Mára ennyit. 

Nincsenek megjegyzések