Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

November 4. - Albert Ferenc versei a nemzeti gyásznapra

 1956. október 23-ai forradalomra válaszul november 4-én hajnali 4 óra 15 perckor általános szovjet támadás indult Budapest és a nagyobb vár...


 1956. október 23-ai forradalomra válaszul november 4-én hajnali 4 óra 15 perckor általános szovjet támadás indult Budapest és a nagyobb városok ellen. A fővárosban és a vidéki városokban nemzetőrök, rendőrök, elszórtan honvédegységek vették fel a harcot a támadókkal. A szovjet hadsereg túlerővel verte le a magyar nemzet szabadságharcát, és megkezdődött a több mint egy évtizeden át tartó megtorlás.

Emlékezzünk 1956 hőseire úgy, ahogyan ők emlékeztetnek bennünket, hogy Magyarországért, nemzetünkért, a nemzeti szuverenitásért történelmünk során mindig meg kellett küzdenünk és a történelem arra tanít bennünket, hogy ezért meg kell küzdenünk ma és a jövőben is.

1956. november 4.

Magasztos Éden e kicsiny berek,
bűvös hét napon át szabadság.
Dértől csillámló sárgult levelek,
kerge szélben kelnek víg táncra,
majd testvért lelnek avarágyban.

Mert hang szól: „Ne tovább magyarok!
Kisded játékotoknak itt a vége!”
Ennyi volt vélt szabadságotok,
Moszkvában meghozta döntését
vörösök hatalmas, „Kegyúri Istene”.

November negyedikét írják,
hajnali négy óra tizenöt.
Egy nép jaj-szava Mennybe kiált,
miközben vaskos lánctalpak alatt
nyögve vajúdik vért a rideg köd.

Borul az ég, a föld beleremeg,
macskaköveken harckocsi kaptat.
Segítő kézre áhít e nemzet,
de feketelyukba vész a jajszó,
s a világ megkövülten hallgat.

Hamar szertefoszlik az álom,
vélt szabadság helyett bitófa.
A magyarság java rabláncon;
feneketlen börtönök mélyén,
pribékek által holtra kínozva…

Ma, kopják erdeje tör az égbe;
a volt börtönötök ajtaja nyitva.
Fáklyáink fehéren izzófénye
rajzolja fel a kéklő égre:
Harcotok, nékünk örök stigma! 

Zászló…
/ 1956. novemberre emlékezve/

Lobogj tépett, lukas zászló…
és te is lobogj, te fekete!
Hirdesd fennen hazám gyászát!

Jött a hóhér lánctalp hátán…
hogy népem szabadságát
rabláncra verje.

Sorra haltak hősök,
katonák, nők, férfiak, gyermekek,
vérben ázott a föld
és a bazalt utcakő.

Hazám lett egy nagy temető,
melyben gyászruhát
öltött a Magyar Nemzet.

Lobogj tépett, lukas zászló…
és te is lobogj, te fekete!
Hirdesd fennen hazám gyászát!

Jött a hóhér lánctalp hátán…
és népem szabadságág
rabláncra verte.

Albert Ferenc

Nincsenek megjegyzések