Idén 55 éves a Kárpátok Magyar Népi Együttes - születésnapi köszöntő visszaemlékezéssel

1970. Karl Kati és Kékessy Gyuri 2020. február 7-én ünnepli alapításának 55. évfordulóját a Kárpátok Magyar Népi Együttes, vagyis alapí...

1970. Karl Kati és Kékessy Gyuri

2020. február 7-én ünnepli alapításának 55. évfordulóját a Kárpátok Magyar Népi Együttes, vagyis alapíttatott 1965. február 7-én, Kaliforniában.

Kékessy György, alapító tag az együttes évtizedeiből közre adott képgyűjteménnyel és a kezdeti lépésekre való visszaemlékezéssel köszönti a tánccsoportot a születésnaphoz közeledve.

Boldog születésnapot Kárpátok!

Az 1957 óta Los Angeles-ben működő Magyar Diák Szövetség a környék ifjúságának intellektuális csoportosulása volt. Magas szintű előadásai mellett az évente megrendezett “Diák Bálok” kiemelkedő szerepet kaptak, melyek nívós nemzetközi társaságot vonzottak. Formális nyitótáncaik, a Bálkirálynő választás, valamint a bálok alkalmával megtartott ‘táncversenyek’ is nagyon közkedveltek lettek.

A Bálok bevétele a rászoruló diákok ösztöndíját szolgálta és a hétvégi magyar iskoláknak juttatott anyagi segítséget.

A Diák Szövetség már az 1960-as évek elején felismerte, hogy az ifjúság körében egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik magyar múltunk, hagyományaink és népi kultúránk ismerete iránt.

Az 1965. február 7-én tartott évi közgyűlésen Tóth Csaba a Diák Szövetség elnöke Kékessy Györgyöt kérte fel egy ilyen mozgalom létrehozására. A kérést tett követte. Kékessy néhány lelkes tag segítségével pár hónapos intenzív szervező-munka után (toborzás, próba terem, zene…) elérte, hogy 1965 augusztusában valójában megkezdődtek a heti rendszeres próbák az International Institute-ban, melyet Maticza Ágnes igazgatóhelyettes biztosított a csoport részére. Gyakorlatilag a következő fél évben kovácsolódott össze az a 12 főből álló csoport, mely lelkesedésük és elszántságuk következtén biztosította a csoport alapjait s valóban őket nevezhetjük a” Kárpátok” alapítóinak a Diák Szövetség alosztályaként.

Az első év főleg oktatással, további szervezéssel, anyag beszerzéssel (ruhák, csizmák készítésével) telt.

Ebben a csoport első titkára, Városy Kati és Modrovich Nándor társalapítók segítettek legtöbbet. A csoport patrónusa, a Los Angeles-i Diákszövetség, biztosította a kezdeti anyagi szükségletet, mivel látta a fiatalok elszántságát és annak jelentőségét, hogy olyan jellegű intellektuális csoportosulása is legyen a magyar fiatalságnak, amely – főleg amerikaiakból álló – nagy tömegek elött is, szórakoztató formában képes népszerűsíteni a magyar kultúra ezen ágát.

Bemutatkozó fellépésre 1966 márciusában került sor egy Erdélyi Est keretében. Majd ez év nyarán, a Disneyland Hotelben, egy Diák Bál alkalmával, amit egy éves szorgalmas működés után 1966 október 23-án, a Szabadságharc 10. évfordulóján, a Santa Monica Auditoriumban vizsgázott az Együttes fényes sikerrel.

A csoport egyre népszerűbb lett, létszáma gyarapodott. Tömegesen érkeztek a “felnőtt cserkészek”. Útja ekkor kezdett felfelé ívelni. 1967 júniusában már a Catalina szigeten tartott Nemzetközi Fesztiválon szerepelt, melyre több éven át meghívást kapott. Jó kapcsolatok létesültek a Los Angeles környéki magyar klubokkal, más nemzetiségi ifjúsági csoportokkal, valamint amerikai szervezetekkel. Meghívásai, szereplései szaporodtak.

Segítség érkezett külföldről is: Nagy Beatrix a Pozsonyban működő, jóhírnevű Magyar Táncegyüttes tagja, hosszas látogatásra érkezett Los Angeles-be. Bea főleg a lányok karakterével foglalkozott Molnár Gabriellával együtt.

Klimek Marylka, a Krakkoi ‘Slansk’ Lengyel Táncegyüttes szólistája, 1967-ben végleg Kaliforniába telepedett s a Tánccsoportnál, mint koreográfus működött.

1968-ban ifj. Csaplár András elnök az egyre erősödő Tánccsoport részére teljes autonómiát adott a Diák Szövetségen belül, mely további lelkesedést és szabadabb mozgást biztosított jövőbeni működéséhez.

A “Kárpátok” nevet alapos megfontolás után választotta 1968 március 15-én. Egyrészt mert életben akarta tartani a Trianonban elkövetett országcsonkítás elleni tiltakozását, másrészt pedig, mert táncanyagát a Kárpát-medence minden vidékét, az anyaországot, Erdélyt, a Felvidéket, a Délvidéket és Kárpátalját egyaránt képviselni akarta.

A “Kárpátok” tagjai műsor-politikájuk meghatározásában mindenek felett egy irányelvet tartottak szem előtt:

1956 szellemében kívánták nemzeti hagyományaikat ápolni.

A fiatalok buzgalmát nagyban növelte művészeink személyes támogatása. Szörényi Évának, a Nemzeti Színház művésznőjének lelkesítő szavai termékeny talajra hullottak. Tatár Györgynek és Patócs Katónak, a Budapesti Operaház balettszólistáinak magas nívójú oktatásai a csoport által bemutatott táncokat csiszolták tovább, a hivatásos művészi tökély színvonalára. Rábai Miklósnak, majd később Timár Sándornak a Magyar Állami Népi Együttes koreográfusainak nagyszerű feldolgozásaiból is egynéhányat átvett az együttes. A magyar néptáncok ismert kutatója, Czompó Andor, New York állami egyetemének etnográfusa is nagy figyelemmel kísérte a csoport működését és hathatós segítséget nyújtott ahhoz, hogy a legeredetibb és legreprezentatívabb népi táncokat válassza repertoárjába, amik meghaladták a kétórás önálló előadásokat, melyekről elmaradhatatlanok voltak Neszlényi Judith zongora művei és Braun Sanyi hegedű virtuózái.

Dr Csaplár András és Héjjas Tibor szervezeti vezetők tanácsai nagyon sokat segítettek a csoport előrehaladásában.

1967-ben dr Boyér Béla házelnök a Los Angeles-i Magyar Házat a Kárpátok otthonának ajánlotta. Mohos Piroska a Madách színház, valamint az Állami Népi Együttes egykori ruhatervezője irányításával készültek a ragyogó színpompájú népi viseletek, amiben a lányok és a szülök nagyon sokat segítettek. Később Tokay Margó vette át ezt a szerepet. Bene Mózes színpadi díszletei a magyar vidék csodálatos tájait vetítették a közönség elé. Szoboszlai Sándor színpadmester biztosította a műsor folyamatosságát. Makay László éveken át kezelte a csoport pénzügyeit. Nagy László narrátor kitűnően vezette a műsorokat, míg Petheő Szabolcs a sajtót irányította.

Toghia Gyula a külügyi menedzserséget látta el, míg Lukovich Attila a belügyeket intézte. Csipke Csaba műszaki vezető a zenefelvételek és fényképek készítésével foglalkozott.

A csoport munkájában az évek folyamán még nagyon sokan vettek részt, mint Tóghia Tibor, Herédy László, Csatlós Rozi, Kovács-Szabó István, Tóth Tibor, Csatlós Lucy, Schachinger-Varsányi Lívia és Tamás, Varsányi Csaba és Betty a Csoport jelenlegi (2020) vezetői, Kovács Dani és Nagy Vivien oktatók, rengeteg lelkes és tehetséges táncos, valamint sok-sok önkéntes segítő, kiknek munkája tette lehetővé a csoport folyamatos működését.

Noha az együttes élete nem volt problémamentes, de mert az “kősziklára épült” túlélte az idők viharát. Köszönet a magyar és amerikai közönség támogatásáért, mely biztosította a “Kárpátok” Magyar Népi Együttes eddigi fennállását.