Szepesi megöleli Földes Tamást A gyászhír tömören: július 25-én hajnalban, 96 esztendős korában elhunyt „a rádióriporterek rádióriporter...
![]() |
Szepesi megöleli Földes Tamást |
Kezdem az életrajzi adatokkal. Budapesten, 1922. február 5-én, Friedlander György néven született. A Magyar Rádiónak 1945-től volt munkatársa: előbb riportere, majd a szórakoztató és sportosztály vezetője, később bonni tudósítója. De valójában a játéktér közvetlen közelében, a partvonalon állva érezte otthon magát. Szakértelmének köszönhetően 1979 és 1986 között ő volt a Magyar Labdarugó Szövetség – az MLSZ - elnöke, s közben, 1982 és 1994 között a nemzetközi szövetség – a FIFA – végrehajtó bizottságának tagja. Még ma is fülembe cseng, amint az ó hangot hosszan elnyújtva kiabálta, hogy goóóóóól! Emlékezetes marad az „évszázad mérkőzésének”, a londoni 6:3-mal végződött magyar diadalnak a lelkes közvetítése (kilencven év után a magyar „aranycsapat” győzte le elsőként otthonában, a Wembley-stadion zöld gyepén a verhetetlennek vélt angolokat). S emlékezni kényszerülök az 1954-es fiaskóra, amikor a világbajnokság döntőjében a „mi fiaink” 3:2-es vereséget szenvedtek azoktól a nyugat-német játékosoktól, akiket a selejtező körmérkőzésen 8:3 arányban legyőztek. Elcsukló hangon közölte a végeredményt. Igen, ez még ma is fájó seb valamennyiünknek.
Gyanítom, hogy fiatalabb olvasóink közül sokan tán’ nem is hallották Szepesi nevét. Pedig ő már akkor is „celeb” volt, amikor Magyarországon még nem voltak celebek. Nekik ajánlom az interneten most is látható angol-magyar mérkőzést (Puskást, Kocsist, Czibort, Bozsikot, meg a többieket) - egyszersmind hallható Szepesi közvetítése is. Oly annyira közkedvelt volt, hogy amikor a televízió Magyarországon megjelent, a tv riporterei hiába közvetítettek nagy igyekezettel, a nézők lecsavarták a hangjukat és átkapcsoltak a rádióra. Vitray Tamás tudna mondani erről egyet-mást...
Nem kérkedhetek azzal, hogy személyesen ismertem volna (szabatosabban fogalmazva hogy ő ismert-e engem), de az 50-es évtized végén, a 60-as évek elején – amikor a rádiónak is írtam – köszöntünk egymásnak. A Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületébe a pagodának nevezett, üvegfalú társalgón keresztül lehetett bemenni. E művészklub hangulatú helyen gyakran ücsörögtem - pincér nem szolgált ki, magunk járultunk a büféhez. Egy alkalommal Szepesi mögé kerültem, éppen egy ismerős kollégámmal beszélgetve várt a sorára. Pályatársammal köszöntünk egymásnak, Gyuri (ugye szabad így neveznem, hiszen keresztnevét szinte mindenki becézve mondta) rám nézett, mosolygott, majd szervusszal üdvözölt. Kétlem, hogy tudta ki vagyok – ámbár lehet, hogy látott már korábban is a pagodában sziesztázni -, attól kezdve ha összefutottunk a stúdiók valamelyik folyosóján, szervusz-szervusszal köszöntöttük egymást. Semmi hogy vagy, mizujs’ – ennyi. Az e napokban rá visszaemlékezők hasonlóképpen beszélnek róla: mindenkinek vissza-, a nőknek széles mosollyal mindig előreköszönt. Barátságos, kedves embernek tartották.
![]() |
„Mert ami a mai sajtót illeti...” |
...Az életműdíj kapcsán – elnézést amiért szerénytelenül – megállok néhány mondat erejéig. Mivelhogy Szepesihez kötődik. A Mikszáth Kálmán alapította Magyar Újságírók Szövetségének elnöksége 2012-ben engem is életműdíjjal méltatott: az Aranytollal. Március 15-én, a Magyar Sajtó Napján vehettem volna át a tollat meg az oklevelet, de csupán néhány nappal az ünnepélyes díj-kiosztás előtt kaptam kézhez a meghívót. Már Las Vegasban éltem – időm se, módom se volt repülőjegyet venni. Ősszel viszont Évámmal együtt Budapestre utaztunk (hitvesemnek meghatározó szerepe volt: Falus Tamás lapszerkesztő-barátommal együtt lobbiztak értem). Telefonon egyeztem meg a MÚOSZ akkori elnökével, Tóth Károllyal (a Magyar Televízió már nyugdíjas, debreceni tudósítójával), hogy az irodájában vehetem át a szövetség rangos kitüntetését. Örömömre – és nem kis meglepetésemre – Szepesi György is jelen volt és nagy szeretettel ölelt magához: „Tamáskám, de rég láttalak!”... A MÚOSZ-elnök által akkor „Gyuri bácsinak” szólított riporter-legenda volt az Aranytoll-bizottság elnöke. Ismét nem kérkedésként jegyzem meg: hat évtizedes betűvetői pályafutásom alatt Nobel-díjasoktól Oscar-díjasokig, Kossuth-díjasoktól, akadémikusoktól volt köztársasági elnökig, miniszterekig megannyi tekintélyes személyiséggel találkoztam – de egyszer se illetődtem meg. (Talán a legelső színész-interjúmnál, 1957-ben igen). Ám akkor, ott az elnöki szobában, amikor Szepesi megölelt, bizony megilletődtem. Eszembe jutott gyermekkoromban kezdődő, személye iránti rajongásom. Hiszen őt egy egész ország ismerte és szerette.
![]() |
Tóth Károly, az újságírószövetség elnöke, Szepesi György és a kitüntetett az oklevéllel meg az aranytollal |
Szepesi úgy búcsúzott tőlem ahogy fogadott, megölelt, (feleségemet is átölelte, miközben a fülébe súgta: „Éva, maradjon továbbra is ilyen szép és fiatal!”), majd arra bíztatott: „Gyere gyakrabban Magyarországra!”.
Megyek, nem tudom legközelebb mikor. De Gyuri ölelését már nem viszonozhatom...
Földes Tamás
(Földes Éva felvételei)
(Földes Éva felvételei)
Nincsenek megjegyzések