Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Lassan György nem alkuszik - Los Angeles-i interjú egy valóságos forradalmárral

Hihetetlen, hogy a kommunista ifjúság vezeti ezt az országot (L. Gy.) Lassan György. Egy hiteles forradalmár, ember, akiről talán a l...

Hihetetlen, hogy a kommunista ifjúság
vezeti ezt az országot (L. Gy.)

Lassan György. Egy hiteles forradalmár, ember, akiről talán a legtöbbet írtam az elmúlt 3 évtizedben
Az 1956-os évforduló egy magyar embernek, pláne egy harcosnak, felfoghatatlanul nagy, de szorongásos, kérdésekkel telt élmény. Sajnos egyre többen nem élhetik meg ezt a felemelő érzést. Feltétlenül haza kellett jönnünk, mert ez a mi hazánk. Itt éltünk, és ha kellet volna, itthon halunk meg a nemzetért ’56-ban- mondta a 2006-os ’56-os Budapesti Világtalálkozón. A mi Los Angeles-i szövetségünk teljes erővel képviselte az évfordulót évtizedeken át, valamint azokban a napokban is, ha találkoztunk a Corvin közben a Tabáni emlékműnél, Tarjánnál vagy éppen, mint most: Los Angelesben - mondta most, 2019 októberében, amikor Jakabffy Zsolt egyházánál találkoztunk Los Angelesben.

2006 a magyarok éve volt, éve, mert nem lehet csak október 23-ára szűkíteni a forradalom kerek évfordulós megünneplését. Ahol csak magyarok vannak a világban, igyekszik mindenki méltó megemlékezést rendezni. Sok műsor szerveződik az egyház köré is. Nekünk fontos, hogy az Úristen is magyarul szóljon hozzánk.

2006-ban Gyuri kamerám elé állt és csak mondta:

- ’56 után kivándorolt 200 ezer magyarnak az volt az első cselekedete, hogy egyházat létesítsenek mindenhol, ahol addig nem volt. Sajnos az anyaországi nép jó része a kommunista érában elfordult az Istentől, istentagadóvá vált. Mi a Haza, Isten, Család szentségében éltünk. Becsülettel a Hazáért! Szívünkben kivittünk egy darabot Magyarországból. Los Angelesben 6 magyar templom őrzi még a hitet a magyar feltámadásban.

- Ünnep van, Gyuri!

- Mi nem ünnepelünk a kommunista kölykökkel. Az emigráció erre nem hajlandó, nem állunk abba a sorba, ahol a kommunisták ülnek. A nyugati magyarság számára hihetetlen, hogy 16 év után Magyarországon még mindig a Kommunista Ifjúsági Szervezet uralkodik.

- Nem erre szerződtetek októberben!

- 1956-ban a nép követelése az volt, hogy soha többé kommunizmust! Az akasztás, a börtönök megtörték a nép gerincét, de ’90 után itt volt az alkalom, hogy álljanak a talpukra, ne hagyják magukat elsöpörni, és ne hagyják, hogy ezek a kommunista ifjoncok vezessék tovább az országot! Sajnos nem így történt.

2006-ban ez volt a második olyan dokumentumfilmem, amelyben főszerepet játszott. Az elsőt 1996-ban készítettem, 1956, Te csillag címmel mutattam be és hurcoltam végig Amerikán és Kanadán. Csak az emigrációban élőket, a szabadságharc után oda menekülőket kértem a kamerám elé. Gyuriék házában nem először jártam akkor, s nem utoljára. A rózsakerten áthaladva mosolygós arcú felesége, Erzsébet asszony lépett ki az ajtón. Mindig jókedvű volt és szeretett rögtön a konyhába invitálni. Kitűnő háziasszony volt. Gyuri mindig a legjobb bort kínálta. Úgy éreztem akkoriban, hogy sose halunk meg, hogy az élet csak annyi nekünk, hogy kifutunk a tengerpartra Santa Monicára, átszáguldunk a városon, a Csillagok útján készítünk pár fotót, majd kikocsikázunk Paso Roblesre, ahol emeletes hétvégi villájukban húzódhattunk meg, másnap-harmadnap csónakázás és hasítás a vízen a jet-skyvel. Mintha csak ilyen lenne az élet, s maradna mindörökké.

 Jakabffy Zsolt templomában, az Istentisztelet végeztével odalépett hozzám:

Szíki Károly és Lassan György
- Már nem lesz több út Paso Roblesre. Tudod, Erzsike meghalt, szép kapcsolatban élek régi barátommal, Margitkával, s kisbarátom, fel kell készülni a minimál programra. Eladom a nyaralót.

- És mi lesz James Dean kuckójával?

- Az ott marad. A kereszteződésben, ahol átgázoltak rajta. Csak utam nem lesz arrafelé.

- Sajnálom.

- Tudom, hogy sajnálod, mert szeretted. Ha tehetted, megálltál és fotóztál James házában. Miért is?

- Mert a színházigazgatóm úgy próbált lecsillapítani, ha már nagyon lázadtam bizonyos féltehetségekkel és a helyzetemmel szemben, hogy azt kiáltotta: Persze, mert te mindig James Deant akarsz játszani!  Nem tudtam, hogy ki volt ő valójában, csak annyit tudtam, hogy John Steinbeck: Az édentől keletre című könyvéből készült film főszereplője, de mikor Salinasban, az író múzeumában múltját és filmjeit megismertem, elérte értelmem az igazgatói szólam. Haragban a világgal! Amikor pedig Dean kis bódéjában az emlékhely lényegét is átéreztem, meg az emlékfát a kertben, már nem bánom, hogy James Deannek tűntem fel a Mester szemében.

- Igazi lázadó volt. Afféle forradalmár.

- Mi van, szépkorú forradalmárom? Hogy élsz? Egyébként szép volt a beszéded, amit percekkel ezelőtt mondtál a színpadon.

- Széles Tamás főkonzul kért meg rá.

- Keveset jutsz szóhoz mostanság, úgy gondolom.

- Igen, valóban keveset.

- Pedig vezéralakja voltál az itteni emigrációnak…

- Szörényi Évával vállvetve.


- Lehettél volna bőbeszédűbb is ebben a rövid felszólalásodban, csak a Práter utcai harcotokról mondtál valamit, meg az állami kitüntetésedről.

- Mit mondhattam volna, ami még érdekli az embereket? Hisz látod, mennyire kevesen emelkedtünk fel a templomban, amikor Jakabffy Zsolt lelkész felállított minket!

- Hatalmas taps fogadott benneteket. Köszönő taps, ami kijár nektek. Gyerünk vissza kicsit az időben. Alig múltál 20 éves, amikor…

- Amikor ránk rontottak az oroszok. A Práter utcai harcosokból álló csapatnak utóvédharca volt, amit a Tatabánya melletti Tarján községben vívtunk a ránk rontó ruszkikkal szemben. November 9-én reggel a község keleti szélén gyülekeztünk, mind teherautókkal érkeztünk. A község lakói szeretettel adtak szállást. Elmondtam, hogy én Lassan György, a Práter utcai iskola parancsnoka vagyok, a Corvin-közből jöttünk, elmenekültünk, mert az ellenállás teljesem reménytelen volt a nyomasztó szovjet túlerővel szemben. És most az osztrák határ felé igyekszünk, mert akár az oroszok, akár az ÁVH-sok kezébe kerülünk, nem kegyelmeznek meg nekünk. Közben a község nyugati szélén ruszki tankok és gépkocsikon szállított gyalogság tűnt fel. Szégyen és gyalázat, hogy áruló magyarok hozták ránk őket, akik az éjszaka folyamán elmentek Tatára, az ottani szovjet parancsnokságra és jelentették, hogy Tarjánba ellenforradalmárok fészkelték be magukat".

- Összecsaptatok?

- A község központjában történt, a templom közelében ütköztünk meg a ruszki hordával. A küzdelem kezdetben egyenlőtlennek mutatkozott, hiszen ők tankokkal és jól kiképzett katonákkal jöttek, a másik oldalon mi álltunk össze, zömmel kiképzetlen fiatalok, gyalogsági fegyverekkel. Heves tűzharc bontakozott ki, mely mindkét oldalon súlyos veszteségeket okozott. Az ő technikai fölényüket a mi lelkesedésünk, elszántságunk és a helyi lakosok segítő tájékoztatása ellensúlyozta. Sok halott és sok sebesült maradt a helyszínen.

- Óriási siker, hogy a ruszkik visszavonultak.

- Igen, de Tatáról újabb erősítést kaptak, akik a községen kívül helyezkedtek el. A tankok ágyúinak csöveit a községre irányították és felszólították a lakosságot, illetve a fegyvereseket, hogy adják meg magukat, különben egy órán belül tüzet nyitnak.

- Nem akartatok tömegvérengzést!

- A srácokkal nem vártuk meg a mészárlást, hanem a sebesültjeinket összeszedtük és megkezdtünk kiszivárogni a községből.

- A hősi halottakat a község lakói temették el…

- Mi pedig menekültünk Nyugatra.

- És lettél az emigrációban is hithű szabadságharcos, aki Szabadságbálokat szervezett feleségével több évtizeden át. Emellett sikeres vállalkozó is lettél.

- Voltam. Elmúlok lassan. Nézd, 80 fölött már minden megeshet. Távol Los Angelestől visszavonultan élek. Már a délutáni koszorúzást sem várom meg, mert sötétben nem szeretek vezetni.

- A fegyveres forradalmár megnyugszik?

- Még mindig jobb, mint ha a 301-es vagy a 21-es parcellában nyugodnék, ahová jeltelen sírokban kaparták el a kivégzetteket, a pesti srácokat. Milyen brutális kommunisták voltak azok, kik ezt tették, csak gondolj bele, majd áthatolhatatlan sövénnyel vették körül és még a halottak napján is igazoltatták őket a rendőrök.

- Még a halott forradalmárok szelleme is félelemmel töltötte el a gyilkosokat.

- És a kollaboránsokat.

- A hősök…

- A világító fáklyák a sötétség, a megtorlás, majd az elnyomatás éveiben.

- A végvonaglásban Juta domb…

- Éles sarok…

- Corvin-köz…

- Veszprém..

- Csepel..

- Dunapentelle …haláltusa, egy-egy végvonaglás.

- De remény azoknak, akik lelkükben soha nem mondtak le a győzelemről.

- Igen. Ez éltet mindhalálig engem is. ’56 magasztos eszméje, amit a Kádár rezsim szekértolói pusztítottak tűzzel-vassal.

- De megbuktak.

- És ezért fáj, hogy a kommunista ifjak újra visszatérőben vannak.

- Visszasompolyogtak, mert egy egészséges pofonra vagy egy összerántott rögtönítélőre nem tellett!

- Sokáig síri csendben voltak, mint amikor a fegyveres harcok befejezése után, a sír csendje borult az országra.

- Aztán a bukott rendszer urai, meg a szovjet birodalomban kiképzett csibészek a ruszki tankok mögött visszasompolyogtak és megkezdték kegyetlen bosszúhadjáratukat.


- Gondolod, van valami párhuzam a maival? Nem hiszem.  A nemzet egyszer már szinte egy emberként állt ki a visszatérő kommunisták, a Kádár nevével jelzett rendszer ellen.

- Tudod, a koponya, meg a csontváz amíg nem lesz meg, s a kis puzzle játékot nem tudják kirakni, addig virágzik az örömünk.

- Tiszavirág életű lesz ez az öröm.

- És aztán?

- Aztán majd meglátjuk.

-  Egészséges napokat kívánok és köszönöm a beszélgetést. Jó utat!

- Jó utat neked is és ha teheted, menj ki az első kerületbe és nézd meg, rendben van-e az általam állított turulos emlékmű.

- És viszek egy gyertyát is. Isten veled!

- Isten velünk!

Szíki Károly

Nincsenek megjegyzések