Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

30 éve történt - pogrom Marosvásárhelyen – Szíki Károly írónk személyes visszaemlékezése az eseményekre

Fekete március (más néven marosvásárhelyi pogrom, románul: Violențele interetnice de la Târgu Mureș) megnevezés alatt azokra az etnikai zava...

Fekete március (más néven marosvásárhelyi pogrom, románul: Violențele interetnice de la Târgu Mureș) megnevezés alatt azokra az etnikai zavargásokra hivatkozunk, amelyek 1990 márciusában történtek az akkor még magyar többségű Marosvásárhelyen (magyarok: 52%, románok: 48%) a két nemzetiség között. A harcoknak több halottja és 278 sérültje volt. Az eseményt az váltotta ki, hogy a magyarság tüntetett az anyanyelvi oktatás megteremtéséért, amire válaszul a Vatra Românească soviniszta román szervezet a román kormányerők támogatásával szervezetten környékbeli románokat szállított Marosvásárhelyre, akik feldúlták a város központját, majd rátámadtak a mindaddig békésen tiltakozó magyarokra. A több napig tartó zavargásoknak március 21-ére lett vége, amikor is a környező településekről megérkezett magyar erősítés kiverte a beszállított románokat a városból, majd ezt követően a román hadsereg helyreállította a rendet. Wikipedia


1990 márciusában, a romániai rendszerváltás után három hónappal etnikai összecsapás képeit sugározták a magyar többségű Marosvásárhelyről. A 6 halottat és közel 300 sebesültet követelő román agresszió kivizsgálása a mai napig nem történt meg. Szemtanúja és elszenvedője voltam a marosvásárhelyi pogromnak. Az áldozatok emléke kötelez, hogy ne feledjük a harminc évvel ezelőtti rémtetteket.

Azon a fekete kedden zenész kollégámmal, Szabó Violával két előadás megtartására hívott meg a Marosvásárhelyi Színház. A délelőtti műsorunk végén a rendőrség emberei megjelentek a színházban és azt mondták: nem javasolják az esti előadás megtartását, mert testi épségünket nem tudják garantálni, hiszen a városban rendkívüli állapot vette kezdetét.

Kirohantam a térre és akkor megláttam a nyitott teherautón botokkal, villákkal hadonászó románok ábrázatát és megértettem: nem csak az előadás marad ma itt el, hanem valami más is megszakad, eltörik Erdély fővárosában…

Megpróbálom kronológiai sorrendben vázolni az eseményeket:

Az 1989 decemberi euforikus hangulat után a város magyarsága elkezdi megszervezni az életét. Február elején megalakul a Romániai Magyar Orvosok és Gyógyszerészek Szövetsége. Céljaik között szerepel a marosvásárhelyi önálló magyar orvosi és gyógyszerészképzés visszaállítása, valamint a magyar nyelven oktató Bolyai Tudományegyetem megalakítása. Ez visszavágás lenne a kommunista diktatúra alatt elszenvedettekért, hogy az orvosi egyetemet magyarul elvégző fiatal orvosokat eltüntették, átirányították a többségében románok által lakott területekre

1990. február 10. Az erdélyi magyarság összefogásának, erődemonstrációjának napja. Az anyanyelvű oktatásért, Sütő András felhívására tüntetést szerveznek. Százezer néma, összeszorított ajak vonul végig a város főtéren, a Sportcsarnok irányába, kezükben egy szál gyertyával és egy magyar könyvvel. A Sportcsarnok előtt a százezer, addig néma torokból egyszerre szólal meg: „Miatyánk, ki a mennyekben vagy…”

A marosvásárhelyi megmozdulásokkal egyidőben Erdély többi városaiban is hasonló rendezvényeket szerveznek. A tömeg mindenhol néma, csak a „Miatyánk” hallatszik. Tüntetnek Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Szatmárnémetiben.

Másnap, február 4-én Kincses Előd, Tőkés László akkori védőügyvédje beszámol arról, hogy a napokban egy táviratszöveg járta be a nagyobb román-lakta városokat, amelyben a marosvásárhelyi magyarok által állítólagosan elkövetett románellenes cselekedeteket ismertetik.

Március másodika: Tőkés László március 2-án elmondott első parlamenti beszédében arról szólt, hogy ismét nemzetiségi viták vannak. Soviniszta román személyek a szeparatizmus vádját hangoztatják, holott mindössze arról van szó, hogy helyre kell állítani a kisebbségek iskolahálózatát.

Március negyedike: Gyulafehérváron nagygyűlést tart a magyarellenesség szítására létrejött Vatra Romaneasca (Román Tűzhely) szervezet. A főcélpont Tőkés László, Király Károly, Kincses Előd és más magyar vezetők. A gyűlésen élesen elítélték a romániai magyarságot, csúfot űztek tüntetéseikből, az önálló anyanyelvi iskolák követelését szeparatizmusnak minősítették. A Vatra kijelenti: harcol azért, hogy az ország egész területén a román legyen az egyetlen hivatalos nyelv.

1990 március 7. A kétnapi eredménytelen tárgyalás után a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet magyar hallgatói ülősztrájkba kezdenek. Követeléseik: külön keretszám a magyar anyanyelvűek részére, a két nemzetiség egyenlő arányú részvétele az egyetem vezetőségében, a teljes értékű magyar oktatás helyreállítása!

1990 március 15. Az erdélyi magyarok 1848-as szabadságharcra való békés megemlékezését több városban megzavarták a Vatra Romaneasca hívei.  Szatmárnémetiben a március 15-ét ünneplő magyarokra támadtak, magyarokat vertek meg. A nacionalista román tömeg megrohamozta a magyar ünneplőket, egy embert megvertek. Az erdődi Petőfi szobrot megrongálták.

1990 március 16. A marosvásárhelyi Tudor lakónegyedben ittas románok fellázadtak egy gyógyszertár magyar nyelvű felirata miatt. Az ordítozásra összeverődött többszáz román méltatlankodása zavargásokba torkollott, behatoltak lakásokba, civil személyeket, újságírókat bántalmaztak, gépkocsikat rongáltak meg. A tömeg az utcán vonulva magyar nyelvű feliratokat tépett le, elégette a polgármesteri hivatal magyar nyelvű feliratát. Egy ittas román férfi autójával a tömegbe hajtott. A románok azonban szándékos románellenes agresszióról kiabálnak.

1990 március 17. A román egyetemisták ellentüntetést szerveztek. Marosvásárhelyen Tőkés László és Smaranda Enache ellen tüntettek, a felvonulók magyar vért követeltek, s kötelet Sütő Andrásnak, Király Károlynak, Tőkés Lászlónak

1990 március 17–18. Marosvásárhelyen megtartották a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) első kongresszusát. Mintegy 400 fiatal gyűlt össze.  Smaranda Enache magyarul és románul tartott beszédet, a magyarországi román menekültek nevében Emil Iovanescu beszélt. Felolvasták Sütő András és Király Károly levelét. A MISZSZ 18-án a magyar oktatásüggyel kapcsolatos nyilatkozatot fogadott el és egy állásfoglalást a Vatraról.

1990 március 19. A Vatra rendőr-kísérettel román parasztokat szállított be Marosvásárhelyre. A város főterén körülbelül háromezren gyűltek össze, s több magyar vezető eltávolítását követelték. A helyzetet látva, az erőszak nyomásának eleget téve Kincses Előd a város magyar polgármestere lemondott. Lemondatták!

Kora délután a felső Maros mentéről és a Görgény völgyéből újabb teherautók érkeztek. A vasvillával, fejszével, botokkal felszerelt parasztok azt hangoztatták, hogy agyonverik az összes magyar egyetemistát. Az RMDSZ székházánál gyülekezni kezdtek a magyarok. Sütő András beszélt hozzájuk arról, hogy Kincses Előd lemondatása jogtalan volt, de nem kell felülni a provokátoroknak, mindenki menjen haza. Sokan hazamentek, s akik mégis maradtak, a helyszínre tóduló román tömeg elől a székházba menekültek. A téren dühöngő románok ujjongtak, majd összetörték a szemben levő Teleki Téka feliratát, s fel akarták gyújtani a páratlan értékű könyvtárat! Szászrégen környékéről beszállított vasgárdisták a főtéren randalíroztak, utcatáblákat, a színház magyar tagozatának plakátjait tépték le, majd az RMDSZ székházához irányították őket is. Betörték a főbejárat ajtaját, majd az udvarra vezető vaskaput. Újabb erősítés érkezett, s „Halál a magyarokra!” - felkiáltással behatoltak az RMDSZ épületébe. Baltával beverték az ablakokat, kidobálták a berendezést, a könyveket és tüzet gyújtottak. A mintegy nyolcvan magyar a padlásra menekül, melynek feljáratát eltorlaszolták. Hiába kérték a karhatalmi szervek segítségét, a rendőrség még a helyszín felé sem nézett. Az esti órákban a helyszínre érkező ezredes polgármester Ioan Judea (ő lett Kincses Előd utóda) távozásra szólította fel a padlásra szorultakat. Sütő Andrásnak személyesen megígérve, hogy teljes védelmet biztosítanak a magyaroknak. 

Ez hazugság volt, mely azt a célt szolgálta, hogy a tömeg bosszút állhasson. A feldühödött románok üvöltötték: "ott van ő, őt üssétek az ősz hajút". A ponyva nem volt rögzítve a kocsin. Egy mozdulattal lerántották és a teherautóra felugró személyek Sütőt addig ütötték, amíg mozdulni tudott. A jelenlevő katonák mindezt ölbe tett kézzel nézték végig! Sütő Andrásnak, az erdélyi magyarság vezéregyéniségének fél szemét kiverték, több bordája eltört, bal karját összezúzták….

Sütő András a támadás után
Meglátogattam a kórházban, de nem engedtek be hozzá. Az orvos elmondta: sokkos állapotban van, s egyre csak azt kiáltja: vigyázz, jönnek, jönnek, jaj, Istenem.

Néhány nap múlva Amerikába szállították, speciális kórházba. Hamarosan utána mentem édesanyja magnóra vett üzenetével. Visszatérte után elmondta: ez a magnófelvétel tartotta benne az életet. És a reményt. A pusztakamarási anyai könnyek.

1990 március 20. Hajnalban Kárp Gyuri színészbarátom rázott fel rövid álmomból: azonnal indulnotok kell, mert Vásárhelyt lezárják. Itt harc lesz. Menekülnötök kell…Radnót felé elhagytuk a pogrom városát. A határon telefonáltam a Magyar Rádióba, hogy a pokolban készítettem felvételt és átadom, hogy tudják meg, mi történt Marosvásárhelyen. A szerkesztő azt mondta, nem gondolná, hogy erre kíváncsiak a magyar hallgatók!!!

A többit már én is elmondásból tudom:

Az események hírére, a magyarság délre már a város főterén volt. Pár óra alatt több-tízezres tömeg verődik össze a város főterén, követelték Kincses Előd polgármesteri tisztségbe történő visszaállítását, a magyar anyanyelvű oktatást. Mivel nem bíztak a helyi hatóságokban, azt szerették volna, hogy Király Károly kíséretében Iliescu elnök jöjjön Marosvásárhelyre. Amit, az ígéretek ellenére hiába vártak. A feltűnően gyéren felállított rendőrségi kordont a románok áttörték és rátámadnak a magyarokra. Kezükben fejszék, dorongok, vasvillák. Vérző fejű, rohanó magyarok a főtér felső irányába, utánuk a vérszomjas, átvert és aljas célokra felhasznált román tömeg. A főtéri parkon át menekülő magyarok megálltak, villámgyorsan szétkapták a fából ácsolt padokat. A román tömeg először megtorpant, majd menekülni kezdett, a magyarok ismét elfoglalták a polgármesteri hivatal előtti területet és kialakult az állóháború! A főtéren keresztülvágtatott egy román teherautó, mely elütött egy magyart, aki azonnal meghalt. A kocsi platójáról románok ugráltak le.

A magyarok barikádokat emeltek. Megérkezett a hadsereg is, de tankjaik a magyarok barikádjai miatt nem tudtak bejönni a főtérre. Két sorban beálltak a román és a magyar tömeg közé. A katonák tankjaikból nem bújtak elő. A román tömeg Molotov-koktélokat, köveket hajigált a magyarokra.

Negyven-ötven fős csoportokban cigányok tűntek fel, kezükben bot, fejsze, vasvilla. Cipőjükre ragasztószalaggal ráerősített, kinyitott bicska. Románul kérdezték: hol vagytok testvéreink? A románoktól jött a válasz: itt vagyunk testvérek. Na, ha ott vagytok, akkor odamegyünk, - mondták a cigányok és felhangzik a cigány csatakiáltás: „Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!”

A helyzet mintegy két óra alatt a magyarok javára fordult. A Nyárád-menti székelyek is megérkeztek. A románok menekülésbe fogtak, nyomukban a magyarok és a cigányok. A város hajnalra újra a magyaroké lett, a tömeg a magyar és a székely himnuszt énekelte, a Városházán megjelent a magyar zászló is.

Másnap Ion Iliescu elnök azt kérte Marosvásárhely lakosságától, hogy 15 óráig fejezzen be minden tüntetést és menjen haza. A magyarok, vezetőik tanácsára, nagy nehezen hazamentek...

Nagyjából ennyi a fekete március krónikája. A mérleg: hat halott, közel négyszáz sebesült. A pogrom miatt csak magyarokat és cigányokat ítéltek el, vétkes románt nem találtak, még a teherautó vezetőjét sem, aki egy magyart halálra gázolt. Őt felmentették! Több százan elmenekültek Marosvásárhelyről, az eseményeket követően, mely ettől a naptól az elvándorlók városának számít. 

Pusztakamarás, Sütő dombormű
Az akkor szereplők többsége már nem aktív a politikai életben. Sütő András haláláig távol maradt a politikától. Kincses Előd éveken át emigrációban élt Magyarországon, Tőkés László az RMDSZ ellenzéke lett, Markó – Verestóy - Frunda – Borbély – féle RMDSZ vezetés ma teljesen uralja az erdélyi magyarság döntéshozó szerveit. Markó egyébként Pesten időzött a Fekete Március idején, és nem indult haza az események hírére.

És Erdély magyarsága? A 90-es évek elején létező szeretet és összefogás eltűnt. Az értelmiség, a cselekvő, nyitott, és alkotó szellemű rétege döntő többségében elvándorolt.

Szíki Károly

Nincsenek megjegyzések