Fák álldogálnak szerteszéjjel, Mint öreg bölcs konferencián. Vajon miről beszélnek ez éjjel? Öreg kérgük gyűrött, háncsos, Megtépázott törz...
Fák álldogálnak szerteszéjjel,
Mint öreg bölcs konferencián.
Vajon miről beszélnek ez éjjel?
Öreg kérgük gyűrött, háncsos,
Megtépázott törzsük ráncos,
Ezeréves kínok gyötrik.
Ember-legyek, ember-hangyák
Levél-hullta életüket
Körüljárják, körülrágják.
Árny emlékünk alatt bezzeg
Jaj, be sokszor megpihentek!
Sokszor kértük - ne verjetek!
Ezt tették már ükapáik,
Ezt teszik most unokáik.
Mi rajtuk nagyokat nevettünk.
Hol van most a vidám kedvük?
Domboldalban pihen régen.
Emlékük sincs itt a légben.
S mi rajtuk nagyokat nevetünk.
Kisemberkék, kicsi hangyák,
Kik magukat világ urának álmodták.
Myrol Agárd
Nincsenek megjegyzések