Folytatjuk Földes Tamás Aranytoll életműdíjas újságíró évekkel, évtizedekkel korábban közre adott, de ma is "érdekesebb" interjú...
Folytatjuk Földes Tamás Aranytoll életműdíjas újságíró évekkel, évtizedekkel korábban közre adott, de ma is "érdekesebb" interjúinak sorozatát. Ez alkalommal Jennifer Tilly színésznővel 1994-ben készített riportját olvashatják látogatóink:
 |
| Jennifer Tilly - Földes Tamás felvétele |
Új, vörös hajjal, fehér nyári ruhában érkezik a Los Angeles-i szálloda kávéházába. A The Getaway bemutatója után jó néhány interjút adott; egyik tévényilatkozata közben a szóhoz nem jutó riporter kiszaladt a képből... Miközben helyet foglal, fontolgatom hát a lényegre törő kérdéseket:
- Kedves Jennifer...
- ...Kedves Jennifer, ez itt Michael, ez pedig Jennifer, mutatott be partneremnek Roger Donaldson, a rendezőnk, és most Jennifer dobd le a ruhádat és csináld, amiért sok pénzt kapsz!, mondta; és jó, hogy ez a forgatás kezdetén történt, amikor még nem ismertem a partnereimet, mert később talán zavarba jöttem volna, ám akkor ledobtam a ruhámat és tettem, amit szerepem szerint tennem kellett, és élveztem azt, amit Michaellel csináltunk; nagyon jó partner, és Roger hagyta, hogy kedvünkre dolgozzunk, mégis azt hittem, hogy később sok jelenetet kivágnak majd a filmből; de láthatta, mégsem...
- Dráma vagy vígjáték...
- ... az nekem mindegy, mert azt a szerepet szeretem, amelyik nem egysíkú, és ha az általam legutóbb megformált figura drámai alkat is, de ahogy a dolgokhoz hozzááll, az inkább komikus, mert tudja, a dráma és a komédia között az a különbség, hogy egy komikus minden tragédiából képes tréfát csinálni, még olyankor is, amikor más normális ember sír...
- Ha legközelebb...
- ...legközelebb Woody Allennel forgathatok, és ez remek, mert ő nagyon hasonlít Roger Donaldsonhoz, szóval csodálatos vele dolgozni, mert felvétel közben Woody azt mondta, itt olyan szövegem lehet, amilyet akarok, és én ettől teljesen paff lettem, hogy Woody rám bízza, mit mondok, még ilyet!; mert oké, sok színésznő nem olyan beszédes, mint amilyen én vagyok, és ha megpróbálna úgy viselkedni, mint én, az nem állna jól neki, nem lenne természetes, de akkor is van olyan forgatókönyv, ahol mód van a rögtönzésre; csakhogy Woody tökéletesen írta meg a forgatókönyvet, én mégis mondjam a magamét, szereti az életszerű párbeszédeket, ha egymás szavába vágunk, ilyesmi... hogy én is forgathatok Woody Allennel, az hihetetlen!; a férjem megkérdezte, hogy miért nem dolgozom egyszer már Woodyval, mire én azt feleltem: ha-ha-ha, ez jó, hiszen mi Los Angelesben élünk, Woody pedig csak New York-i színészekkel dolgozik, de tavaly szerepet kaptam a Broadwayn, ott látott Woody, s amikor rám bízta ezt a filmszerepet, azt hittem, hogy kis feladat, aztán olvastam egy nyilatkozatát, abból tudtam meg: enyém a női főszerep...
- A férje...
- ...már nem a férjem, és mielőtt szétköltöztünk, felhívtam a nővéremet, aki szintén színésznő, és elsírtam neki, hogy azért nem akarok kiköltözni a házunkból, mert nemrég készült el egy hatalmas szekrény, és én nem mehetek el onnan, mert hová tegyem a sok cipőmet, és akkor a nővérem azt mondta, hogy egy szekrény nem lehet ok arra, hogy együtt maradjak valakivel, akivel amúgy nem maradnék együtt, vásároljak egy kéthálószobás lakást, s akkor az egyik hálószoba lesz a szekrényem, és igaza volt, mert a cipőim az új lakásban is elférnek...
- Hány pár...
- ...cipőm van, jaj, ne kérdezze, nem is tudom, de legalább négyszáz; vannak emberek, akik újságot gyűjtenek, mások tojásokat, én viszont cipőket, mert mindig a jövőre gondolok, hátha nem lesz elég pénzem, de akkor legalább cipőm lesz, csak az a baj, hogy időközben megnőtt a lábam, és mintegy háromszáz párba már nem is férek bele; legszívesebben cowboycsízmában járok; néha arra gondolok, hogy a szegényeknek kellene adnom a kinőtt cipőimet, aztán mégsem, de a testvéreim kapnak belőlük, kilencen vannak, mi nagyon szegények voltunk, és három testvéremnek akkora a lába, mint nekem; szerencsére az elmúlt két évben megállás nélkül dolgoztam, egyik produkcióból a másikba, ezért néha olyan fáradt vagyok, hogy nem is tudom, ki is vagyok, hol lakom, de ha belépek a lakásba és meglátom a cipőimet, azonnal tudom, hogy ó, igen, ez én vagyok, a sokcipős Jennifer Tilly...
- Ami most...
- ...a lábamon van, azt leértékelve, nagyon olcsón, kétszázhét dollárért vettem, de másnap még nagyobb leértékelés volt, és visszavittem a cipőt, vagyis hasonlóra cseréltem, és kaptam még huszonöt százalék engedményt, és boldog voltam, mert számomra a vásárlás olyan, mint másnak a kábítószer, és most járhatom az üzleteket, hiszen nincs férjem, és ha akar még valamit tudni, kérdezzen nyugodtan, én szívesen válaszolok, csak az új filmemről ne kérdezzen, mert arról csak annyit mondhatok, hogy a húszas években játszódó komédia, és egy rosszul táncoló táncosnőt játszom, pedig ó istenem, de tudok én táncolni, a Csodálatos Baker fiúkban pedig egy rosszul éneklő énekesnő voltam, pedig ó istenem, de tudok én énekelni, meg szeretek is, de többet egy szót sem a szerepemről, mert Woody Allen nem engedi...
* * *
 |
| Földes Tamás |
Ha majd fejére illesztik a pókervilágbajnoknő koronáját, az ördög bibliájáról faggatnám. Faggatnám? Hallgatnám - egy újabb interjúban.
Pesti Riport (1994)
Nincsenek megjegyzések