Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Oscar-díjra vár - Szíki Károly Los Angeles-i interjúja Magyar Zsolt hangmérnökkel

Magyar Zsolt Dolgozott  Paris Hiltonnal Renée Zellwegerrel, Jon Hamm-mel, Elijah Wooddal,  és ő rögzítette a Parajelenségek 2.,3....

Magyar Zsolt

Dolgozott 
Paris Hiltonnal Renée Zellwegerrel,
Jon Hamm-mel, Elijah Wooddal, 
és ő rögzítette a Parajelenségek 2.,3. rész hanganyagát. 
Mesélt a nagyvonalú producerről, aki beindította a karrierjét, 
hisztis sztárokról, akik nem engedik feltenni a mikrofont,
és a rendezőről, aki az ő kedvéért még a forgatást is elhalasztaná.

Los Angeles a sérült lelkek, San Francisco a sérült agyúak városa- tartja a mondás a távol élők körében, kik csak messziről követik e két város vetélkedését, a világelsőségi címért való elszabadult versenyét.

Amit én láttam és tapasztalok 30 éve, hogy L.A. kemény város, mégis az utcán heverők és az ott lakók lehetősége, SF a lágy lány, a fiúban is lányos város, ahol kimunkáltabb minden, cizelláltabb, és kényeztet, befogad, szerető szerető.

Los Angelesben mindig szirénáznak a rendőri alakulatok, San Franciscóban nem lehet látni őket. Pedig ott vannak, mert mi tagadás, rendőrállam ez is, az is, csak másképpen.
A furcsa ellentmondások érzékelésében értelmesen próbálom megértetni magammal, miért San Francisco a favorizált városom, s miért nem a filmgyár, a reflektorok, vörös szőnyegek hona, az Angyalok városa? Talán azért, mert a sok hamisság mellett a finomság több, mint Los Angelesben.

És mégis! A legtöbb magyarral, kik szerencsét próbálnak, Los Angelesben találkoztam.
Gyönyörű hely, a szürkeség mellett a múltba látó lehetőségek hazája. Igen, ez így volt, míg barátaimmal végigrohantunk Hollywood-on, le a tengerig mindent láttunk, fényességet, bűnözőket, hallgattunk régi énekeket, s újnyomatos, minden józansággal szemben álló, küldetésmentes szlengeket. Én így láttam. Akkor így volt, a primitív és összetett világ kereszteződésében állva Santa Monikán, Venice-ben, Long Beach-en, vagy éppen a milliomosok tengerpartján, Malibuban.

Nagy magyar művészek, alkotó filmgyárosok mellett feltűntek híres magyar maffiózók is, akik éppen legjobb művészeink egyikét, Barta Tamást, az LGT legendás gitárosát, mindmáig az egyik legkiválóbb zeneszerzőt hálózták be, majd végezték ki hidegvérrel. Dalai visznek tovább: Azt hittem, Cirkusz, Gyere, gyere ki a hegyoldalba, Napraforgó (Zalatnay Saroltának),Ő még csak most tizennégy, Szabadíts meg, Szeress nagyon (Zalatnay S-nak), Vallomás, Visszamegyek a falumba… 37 éve holt,33 éves volt. És soha nem ment vissza a falujába. Sorsa a végzete, felette a kék ég…

Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház
Számos behálózatlan magyar művész bűvészkedik a filmiparban ma is, közülük eggyel sikerült interjút készítenem, Magyar Zsolttal, akivel a cívis múlt köt össze, ő maga is Debrecenből indult el a művészi pályán. A Magyar Házban találkoztunk, éppen holt idő volt az egykor jobb időket megélt Los Angeles-i művészeti centrumban. Honlapján sokat elárul magáról, de az érzékeny, kiváló tollú újságírónő, Gyárfás Dorka átható interjúján kívül nem sokat olvasni róla, pedig nyugodt szívvel kimondható: ez a fiatal művész többet érdemelne!

Magyar Zsolt hangmérnökre az edzőteremben találtam rá, majd miután elfogyasztotta az állítólag különösen egészséges, számomra ragacsos masszának tűnő reggelijét, készségesen ült le mellém a szabad levegőn, a tűző nap elől menedéket nyújtó ernyő alá.

- A debreceni indulásod azt jelenti, hogy nagy szellemi centrumban szívhattál magadba valami többletet, ami a világ meghódítására ösztönzött. Most itt vagy Los Angelesben, ahol szívhatnál szabadon bármit, de látom, az egészséges élet a te létformád, így utad nem találkozik szegény Barta Tamáséval.
- Így igaz, a kábítósok törékeny élete messze áll tőlem. Én önmagam kábítom, hogy lesz egyszer egy gála Hollywoodban, ahol a nevem szólítják.
- Az Oscar átadóra gondolsz? De tartsunk rendet, induljunk el a cívis múltból, Debrecenből.
- A Csapó utca 3-ban éltem. Innen indultam el a zenei pályára Nyíregyházára, a 4-es számú Zenei Általános Iskolába.
- Ma Kodály Zoltán nevét viseli.
- Igen, 1992-ben, a korábbi iskolaépület átadásának 100. évfordulóján vette fel a zeneszerző-zenepedagógus nevét. Szabó Dénes Liszt Ferenc díjas karnagy is tanított, aki japánban is oktatja a Kodály-módszert.
- Mit adott neked az az intézmény?
- A jó relatív hallásom itt fejlődött ki, zeneszerzői ambícióm innen eredeztethető. 15 éves voltam, amikor első együttesemet, a Rómeó nevű beat-bandát alapítottam.
- Mint első és utolsó formációt?
- Jaj, dehogy! Számos próbálkozásom volt még, mire átnyergeltem hangmérnöknek. Rómeó után hamarosan a Spirit zenekar következett, itt fogalmaztam meg életérzéseimet.
- És még mindig csak 17 éves voltál…
- Budapesten kezdtem a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolát egy év múlva...
- Üdvözöllek a 3. kerületben, én a fölöttetek lévő Doberdó úton szereztem első diplomám, a Könnyűipari Műszaki Főiskolán. Persze, lényegesen korábban, hiszen te még csak...
- 50 éves leszek jövőre.
- Ezért lenne szép egy Oscar! De maradjunk még a Kandónál.
- Megalakítottuk az Azok a fiúk bandát.
- Egy számot említs, amit kellene ismernem!
- Például a Hé, jó tündér…

Előveszi a telefonját és rákattint. Tetszetős szám, és igen, ez már nem az Azok a szép napok romantikája. Modern és mutatós szám.

- Ezeket te szerezted?
- Én hangszereltem.
- Te melyik vagy a három fiúból?
- Ez a lobogó hajú billentyűs.
- Hol van már ez az idő?
- Itt benn, a szívemben. A lobogás nem szűnt meg, belül van, bár tudom, ezt a hajam már nem mutatja.
- Az Angyalok városában Az angyalok a földre vágynak, szerelemről álmodik az ég. A szerelem maradt?
- Most nagyon van, újra a régi minden.

Elhallgat. Előveszi a telefonját.

- Bocsánat, de éppen ő hív Vecsésről.

Most, amikor írom ezt az interjút, rákeresek az interneten az egykori együttesére. 3 daluk is szerepel, érdemes rájuk kattintani. Nekem jobban tetszik a Hé, jó tündér, de mindegy is! Jó csapat volt. Az eredeti banda tagjait is írják: Török Tamás, Magyar Zsolt, Szerdahelyi László. Hogy teljesebb legyen a kép, hozzáolvasom még Gyárfás Dorka interjúját, nézem a fotókat, amint a hegyre rakott HOLLYWOD hatalmas betűk előtt sportkocsija mellett mosolyog ... Visszatér a telefonálásból.

- Folytathatjuk?
- Hol is tartottunk?
- A Hé, Jó tündér -nél. Tündéred jól van, minden rendben?
- Minden rendben. Kicsit aggódik értem, mert dilemma előtt állok, hogy elvállaljam-e azt a nagy melót, amivel kapcsolatban most voltam egy interjún?
- Ő inkább hazavárna már, így van?
- Így igaz. Kiforrja magát, mint ahogyan én is kiírtam magam az Azok a fiúk -ból. Az újabb együttesem…
- A basszusgitárnál az a Török Tamás, aki a Bon Bonba ment?
- Így igaz, de előtte még elindítottuk a Bang Banget a bonbon előtt.
- Bengnek írom vagy bangnak?
- Bangnak.
- Ugyanannyi értelme van, mint én gondolom, semmi? Add meg magad! Ezt ismerem.
- 1993-at írunk. 2 lemezt készítettünk, majd teljesen Bon Bon lett belőle, de már nélkülem. Én csak az első lemez készítésében vettem részt.
- Mi történt?
- Sok minden, de a legfontosabb történés az volt, hogy kaptam egy zenei produceri állást.

Itt megállok ismét az interjú feldolgozásában, mert nem értem a karrier szélén történt szakítást. Szétnézek az interneten, de semmi nyoma. Találok viszont egy dalt a nevük alatt, az LGT Ő még csak most 14 sikerszámát. Nagyon jó, friss, leporolva róla minden, mit 3 évtized rárakott. Felismerhetetlen ez a fiú a lobogó hajával, de nagyon szimpatikus személyiség.

- Szóval filmzeneszerzőnek szegődtél?
- Titkolt vágyam volt ez, és eljött a pillanat, amikor döntenem kellett a haza megtartása vagy a karriervágy között. Az utóbbi győzött. Beiratkoztam egy kurzusra, nagyon komoly tanároktól lestem el a fortélyokat, így ismerkedtem meg például Richard Mercadoval, aki hamar felfigyelt a munkáimra, mert gyors voltam, korrekt, és így egyre több barátra tettem szert. Közel kerültem a hangmérnöki munkához, s éreztem, ez áll legközelebb hozzám. 2002-ben helyi hangosítóként kezdtem már dogozni.
- És a filmzene írásnak ezennel vége szakadt?
- Sokáig párhuzamosan végeztem mindkettőt, de rájöttem, hogy döntenem kell, ezért a hangmérnökséget választottam, ami 18 éve tart már. Ezalatt 150 nagyobb munkával bíztak meg.
- Merre forgattatok?
- New Yorkban, Nevadában, New Orleansban, Las Vegasban, Ditroitban, San Diegoban, Utah-ban, de Budapesten is.
- Magyarországon még filmzeneszerzőnek készültél. Milyen munkákat jegyzel ebből az időszakból?
- Szurdi Miklós Vademberek című filmjéhez és A miniszter félrelép traileréhez írtam zenét. Aztán úgy döntöttem, kimegyek Amerikába, és ott képezem magam tovább ezen a területen. Akkor iratkoztam be az UCLA kurzusaira.
- Gondolom, csípős sztorijaid vannak a hollywoodi sztárvilágból. Meddig és hogyan bírtad, hiszen filmzeneszerzőből annyi van Hollywoodban, hogy az Óceán vizét el lehetne velük téríteni, én magam is ismerek féltucat magyart, akik ezzel próbálkoztak.
- Így igaz, szinte lehetetlen labdába rúgni. Egyetlen munkáért több százan állnak sorba.
- Többen ingyen is vállalnák, úgy tudom.
- Ha valaki felad egy hirdetést, hogy a filmjéhez zeneszerzőt keres, két nap alatt hatszázan jelentkeznek rá, és igen, ebből háromszázan ingyen is elvállalnák.
- Beleuntál az ajánlkozásokba?
- Valamiből élnem is kellett, s úgy gondoltam -és jól gondoltam-, hogy hangmérnökként könnyebben érvényesülök.
- Rögtön kaptál munkát?
- Nagyon gyorsan, és hamar felment az ázsióm, sikeres lettem. Nem mikrofontartó, bár az is nagyon felelősségteljes munka, én azonnal hangmérnök lettem. Ajánlócédulám ma már mindaz, amit és ahol elvégeztem.

Ekkor előveszi a telefont és megmutatja, milyen szakmai önéletrajzot mutat be, amikor meghallgatásra, riportra megy. Szemembe ötlik Faye Dunaway, Bijou Philips, Deryl Hannah, Elijah Wood, Sean Young, Paris Hilton, Jon Hamm, Tom Hanks és Quentin Dupieux neve.


- Jó ajánlóleveled van. És hozzá az a 150 film, amiben te készítetted a hangot. Daryl Hannah volt a főszereplője a Gyilkosság másodállásban című filmnek.  Itt látom a listádon.
- Ezt úgy kaptam meg, hogy megláttam a hirdetést egy honlapon. Így kezdtem, hirdetéseket böngésztem és bejelentkeztem.
- Milyen honlapot nézegetsz?
- A mandy.com-ot és a backstage.com-ot, valamint a Craigslist-et.
- Ez volt az abszolút áttörésed?
- Nem, ezt az eggyel korábbi filmem, a The Room hozta meg.
- Mennyi volt a kezdő árfolyamod?
- A legelején még ötven dollár körül mozgott, és nem volt hangcuccom sem. Ott találkoztam egy Tommy Wiseau nevű rettentően ellenszenves producerrel, aki közölte, hogy ő írta a forgatókönyvet, ő rendezi a filmet, és ő a főszereplője is.
- Akkor ez olyan is lett!
- Olyan lett. Ráadásul lekezelően beszélt velem, ezért amikor megkérdezte, hogy mennyiért vállalnám, odaböktem, hogy legyen száz dollár!
- Gondolom, csak mosolygott rajta.
- Azonnal felvett. Innen tudtam meg, mennyire olcsó vagyok. Aztán elkezdtem sorolni neki, milyen felszerelésekre lesz szükségem, és ennek mennyi lesz a bérleti díja. Összeírtam neki vagy 30 ezer dollárnyi felszerelést. Egy hét múlva megjelent nálam a Mercedesével, felnyitotta a csomagtartót, és megláttam benne a sok vadonatúj eszközt. Ahelyett, hogy kibérelte volna, az utolsó mikrofonig mindent megvásárolt, amit összeírtam neki. Ez olyan volt nekem, mint egy karácsony. Korábban nem is láttam ilyen komoly felszerelést, csupa rozoga, bérelt cuccal dolgoztam.
- Ezt hurcoltuk be tegnap a Főző Fesztiválra?! Aztán a forgatás beigazolta a gyanúdat?
- Két igent mondok. Legalább háromszor cserélt operatőrt, többször leváltotta a díszleteseket, és voltak, akik maguktól hagyták ott a forgatást a nap közepén. Egyedül a hangosztály csinálta végig. És a forgatás végeztével Wiseau megköszönte a munkámat, megdicsért, és azt mondta, mivel ennyire jól dolgoztam, ingyen kölcsönadja a teljes hangfelszerelést.
- Mi volt a feltétele?
- Hogy a következő filmjét is én csináljam. Ez indított el valójában a pályán. Ezután kaptam meg a Gyilkosság másodállásban hangmérnöki munkáját, már háromszoros, százötven dolláros napidíjjal.
- A The Room pedig azóta kultuszfilm lett, nem?
- De igen, mert annyira rossz, hogy már jó. Ma is rengeteg követője van, és minden hónapban levetítik a Sunset Boulevard egyik mozijában, a Laemmle-ben.
- Nézők is vannak?
- Telt ház előtt megy. A nézők úgy érkeznek az előadásra, hogy beöltöznek a szereplők jelmezébe, és a film kellékeivel dobálóznak. Mellesleg, a The Room Alec Baldwin egyik kedvenc filmje.
- Mennyire érdekel téged, hogy jó lesz-e a produktum, amiben dolgozol?
- Nem foglalkozom tovább vele, ha már elkészültünk. Csak az érdekel, hogy a legrosszabb film forgatásán is jól érezzem magam.
- Jó legyen a konyha…
- Nem elhanyagolandó tényező az sem. Gondold csak el: még a legócskább film forgatásán is profi konyha van. De a stáb hangulata ennél is fontosabb. A munkakörnyezet tehát elsőrangú. És még a főnököm is én vagyok.
- Senki nem szól bele, milyen eszközt használj, hová tedd vagy éppen kivel dolgozz?
- Az égvilágon senki. A The Room film óta 15 évig Tim Lloyd volt a mikrofonosom, akivel jó barátságban végeztük el a feladatokat. 4 éve egy Dunakesziről származó magyar sráccal, Erdei Gáborral dolgozom. Mivel senki nem kér rajtam számon semmit, semmilyen stressz nem ér a forgatáson.
- És az utószinkronban mi a te feladatod?
- Az, hogy minél kevesebb legyen az utószinkron. Amerikában nem divat az utószinkronizálás. Feladatom, hogy a zajokat kiszűrve kifogástalanul rögzítsem a párbeszédeket. Egyébként az utószinkront nem én csinálom. Az egy teljesen másik csapat.
- Sztorijaidba avass be, kérlek!
- Faye Dunaway már azért is ordítozott, ha véletlenül valaki rá talált nézni, Bijou Philipsnek órákig kellett könyörögni, hogy feltehessük rá a mikrofont, és szuper érdekes jelenség Paris Hilton, aki 3 óránál kevesebbet sohasem késett a forgatásokról, amit ő pénzelt egyébként...
- Úgy tudom, a leghíresebb filmek, melyekben rész vettél, a Parajelenségek, a Maniac, a Superfast, a Gyilkosság másodállásban.
- Deryl Hannah főszereplésével!
- Nem kell rögzítened semmi mást, csak a dialógust?
- A helyszínhez tartozó atmoszférát kell még felvennem, de a produkció ehhez mindössze 30 másodpercet biztosít beállításonként.
- Ez éppen egy szusszanásnyi idő. Vagy meg tudod csinálni, vagy nem?
- Igen. Ha nem kaptam rá még harminc másodpercet sem, akkor beírom a forgatási riportba, amit mindennap le kell adnom.
- És beírod?
- Beírom. És nem történik belőle semmi.
- És a zörejek készítése nem a te feladatod?
- Csak speciális esetben, például, ha homokban megy egy gumikerék és ezt macerás stúdióban előállítani. Példa erre a RUBBER című film.
- Van olyan, hogy nem igazán vagytok jóban a stábbal?
- Az új generációval, a fiatal operatőrökkel már jóban vagyunk. Az idősebbek viszont egyáltalán nem alakítanak ki velünk kapcsolatot, majdhogynem ellenségnek tekintenek minket.
- Mert ti vagytok, akik feltartjátok a forgatást!
- Nagy a rendezői zörej, ha csak egyszer is kérjük, hogy a hang miatt vegyünk fel valamit újra, vagy éppen belóg a mikrofon.
- Ez elkerülhetetlen, hiszen ahol ember van, ott a hibaforrás is.
- Gondold el, milyen fárasztó, ha a mikrofonosnak egy pózban órákig kell tartania a botot. Előfordulhat, hogy elfárad a karja.
- És akkor jön a szemrehányás?
- Istenem, emberek vagyunk!
- Gondolom, a mikroport elhelyezése egy női testen különösen érzékeny kérdés.
- Én ettől a feszültségforrástól távol tartom magam. Ezt átruháztam Timre, újabban Gábor barátomra. Ők egyéb dolgokban is a villámhárítók. Ha szakszervezeti filmben dolgozom, akkor ezt egy harmadik ember végzi, mert ebben az esetben kötelező felvennem még egy embert. Találkoztam olyan színészekkel, akik nem akarták felvenni a mikrofont. Előfordult, hogy könyörögnünk kellett nekik.
- Ezek szerint szakszervezeti tag vagy?
- Igen.
- Nem volt nehéz bekerülni? Állítólag ez egyféle kiváltság.
- Nem könnyű. Az embernek igazolnia kell, hogy legalább száz napot dolgozott alacsony költségvetésű filmben Los Angelesben. Ezenkívül ajánlásokat kell beszerezni rendezőktől, producerektől.
- De van ennek egy másik útja is!
- Bizonyos kis költségvetésű filmeknél előfordul, hogy a szakszervezet egyszer csak megjelenik a forgatáson, és ráveszi az alacsony bérért dolgozó kollégákat, hogy sztrájkoljanak és követeljék, hogy legalább az egészségügyi biztosítást és a nyugdíjjárulékot fizessék be utánunk a producerek.
- Így lesz belőle szakszervezeti film?
- Igen. És csak a hangosztálynak van olyan lehetősége, hogy ha a produkció időközben szakszervezetivé válik, akkor a forgatásban résztvevő hangászok automatikusan szakszervezeti tagok lesznek. Ezzel a hangmérnök és a mikrofonos is a belépési díjat is megspórolja, ami legalább 4000 dollár lenne. Na, ez történt velem is.
- Királyi állásod van!
- Azért vannak hátulütői is, mert szerepünk meg sem üti azt a lehetőséget, ami például a kameracsapatnak megvan. Elvárják tőlem, hogy jó hangot vegyek fel, de ha mondjuk épp a legjobb felvételnél halad el egy repülőgép, ritkán előfordul, hogy hiába szólok, hogy vegyük újra, mert behallatszik, azt mondják, hogy „Sorry, Zsolt, nincs rá időnk”. Vannak hangmérnökök, akik ezt zokon veszik, és presztízs-kérdést csinálnak belőle. Én meg azt mondom: „Oké, a ti bajotok.” Beírom a riportomba, szólok a scriptesnek, hogy ő is jegyezze fel, és kész.
- Mosod kezeidet!
- Bajlódjon vele tovább a rendező és az utómunka hangmérnöke, mert be kell majd hívniuk a színészeket utószinkronra.
- Melyik filmedre emlékszel szívesen?
- Például a Parajelenségek 2. és 3. részére. Itt különösen fontos volt, hogy a párbeszédet tökéletesen rögzítsem. A dokumentumfilm-szerű filmeknél ugyanis a szöveget szinte lehetetlen rekonstruálni később. Ezért aztán mindkét részben majdnem száz százalékban azt a hangot használták, amit én rögzítettem.
- Óriási sikerproduktumról beszélünk!
- A Parajelenségek 2 volt az első filmem, ami a mozikasszánál átlépte a 100 millió dolláros bevételt. Ezáltal egy kategóriával magasabba kerültem. Több megkeresést kapok azóta és a gázsim is felment.
- Ezek szerint kedveled a horrort?
- A Parajelenségek-et már csak azért sem élvezhettem, mert nem szeretem a horrort.
- Másik horrorfilmed, a Maniac Cannesben is szerepelt.
- Igen. Szép emléket őrzök a főszereplő Elijah Woodról, akinek összesen három forgatási napja lett volna, de ő maradt a befejezésig és a kamera mellett segített a partnereinek. Kedves srác, egyáltalán nincs elszállva magától.
- Mikrofon-sztorid még számtalan lehet.
- Akadnak ilyenek. Valaki azért balhézott, hogy ne nézzen rá a mikrofonos - amikor egy nagy, pecabot szerű rúdra, a boom-ra szerelt mikrofonnal veszünk fel egy jelenetet. Faye Dunaway például kikötötte, hogy Tim nem nézhet rá, miközben neki az a feladata, hogy pontosan a színész szájára irányítsa a mikrofont végig, amíg beszél. És ha mozog, kövesse le a mozgást. Tim kénytelen volt beállítani a mikrofont egyik irányba, majd elnézni a másik irányba, és pár másodpercenként ellenőrizni, hogy még jó helyen van-e. Amikor Faye Dunaway kiszúrta, hogy megint ránézett, leállította a forgatást, és kiabálni kezdett. És akkor már senki más nem volt jelen a helyszínen, csak az operatőr meg Tim, mert Faye Dunaway addigra mindenkit elküldött a kamera közeléből.
- És milyen volt a másik két hisztissel, Sean Young-gal és Bijou Philips-szel?
- Ő sem igazán könnyű eset, neki meg azzal volt problémája, hogy ne mi rakjuk fel rá a mikrofont, majd ő felteszi. Eltűnt a lakókocsijában, és valahogy feltette. Az adót például úgy elrejtette, hogy azóta sem tudjuk, hová helyezte fel. Mielőtt átadta, megfordult, matatott egy kicsit a szoknyájában, majd visszafordult és Tim kezébe nyomta. Bijou Philips kibírhatatlan volt, neki mindennap fél órát kellett könyörögni, hogy felvegye a mikroportot. Tim egy idő után rájött, hogy egyenesen a rendezőhöz kell mennie, így aztán onnantól ő könyörgött neki.
- Jon Hamm milyen volt?
-  Nagyon szimpatikus, együttműködő színész. Amint befejezte a felvételt, rögtön elvonult a lakókocsijába. Nagyon ritkán láttam mosolyogni vagy tréfálkozni.
- Quentin Dupieux?
- Egy nagy rendező, aki odafigyel a hangra. Amikor karácsonykor hazalátogattam, épp elcsíptem a Rubber című filmünket a tévében. Elég őrült, majdhogynem kafkai történet: egy gumiabroncs meggyilkol mindenkit, aki az útjába kerül. Dupieux a következő filmjébe, a Wrong Cops-ba is felkért, és amikor elmondtam, hogy júniusra már elígérkeztem egy másik filmbe, azt kérdezte: mit tehetnek azért, hogy visszamondjam azt a felkérést? Még azt is hozzátette, ha sehogy sem tudom megoldani, későbbre halasztják a forgatást.
- Kellemes figura?
- Nagyon jó fej, és a forgatásokon egyáltalán nem bolond, csak az ötletei azok. A filmezés mellett világhírű DJ is.
- Tudsz még olyan kalandort, aki rock zenésznek indult és hangmérnök lett?
-  A hangmérnökök a legtöbben rock zenészből lettek hangmérnökök, mint én is.
- És mindenki ilyen jól ápolt, fitt, mint te?
- Sokan vagyunk, akik jó kondiban vannak, viszont sajnos néhánynak van problémája az alkohollal vagy a drogokkal. Vannak a magányos zsenitudatúak, mások dúlnak-fúlnak, mindenre morognak.
- Téged nagyon kedvelhetnek a szakmában, mert ezeknek ellentéte vagy.
- Nem panaszkodhatok.
- Mi maradt meg Debrecenből, ahonnan indultál?
- Szinte semmi.
- Nyíregyházából?
- Az iskola emléke, meg édesanyám, aki hazavár. Szeged él még bennem és a bátyám családja.
- Neked mi a családterved?
- Gyerekre sosem gondoltam,de most fellobbant egy régi szerelem, aminek tanúja vagy te is, hiszen szüntelenül a telefont bámulom, hogy mikor hív vissza Vecsésről.
- Mi a fő  bizodalmad?
- Az őssejt kutatás, hogy én már száz évet meghaladóan élek majd. Bizalmam az is, hogy anyukámat sokáig látogathatom még.
- És persze az Oscar!
- Így igaz. Egy filmemet, a Mustang-ot Oscarra jelölték. A piros szőnyegen gyakran forgatok Návai Anikó jóvoltából mint operatőr, aki tagja annak a bizottságnak, mely a Golden Globe díjakat osztja, s többször felkér arra, hogy az Oscar gálákról készítsek felvételeket, valamint az ő interjúit vegyem fel. Most úgy szeretném, ha valaki más fogná a kamerát és az én ottlétemről tudósítana.
- Szívből kívánom, hogy így legyen, hogy nyerd el az életed fő művét!
- Köszönöm.
- Én köszönöm az interjú!
Felpattan a futurisztikus, egykerekű elektromos járgányára, még visszaszól: bocsánat, el kell rohannom a bankba, de visszajövök és kiviszlek a reptérre. És már nem is látni hol van. De jó volt tudni, hogy itt van, két lábon áll, biztos része a magyar kultúrának, s jól képviseli a Sikeres magyarok Hollywoodban sorozatot.

Szíki Károly

Nincsenek megjegyzések