Szent László lován már nincsen patkó A Hargitát is már vastagon lepi a hó A magyar megfagyott, abált szalonnát zabál Már nem lázong többé, ...
Szent László lován már nincsen patkó
A Hargitát is már vastagon lepi a hó
A magyar megfagyott, abált szalonnát zabál
Már nem lázong többé, nem kiabál.
Csaba királyfi zászlaját sem rongyolja a szél
Már nem forrong, tombol a pártusi vér
Koldus, gyülevész gyáva nemzedék
A saját életét sem menti, nem a nemzetét.
Mindenki egy, jó neki a közös osztalék,
Nincs külön kultúra, egységes nemzedék
Európa polgára lett a csonka magyar
Szájában a kolduskenyér ízetlen és fanyar.
Budán újra hangosan ébreszt a müezzin
Ötszáz évet visszalépet a keresztény
Sír a magyar lányok török gyermeke
Allah lett újra Európa istene?
Züllött Európa szedett-vedett népe
Ellenünk ágálva parancsolva kérte
Vegyítsük népünk s a tiszta vérünk
Fogadjuk a világot, mert mind testvérünk,
Ha bár folyammá duzzadna bennünk a szégyen
Tudnánk mi az erény, hősi vér, érdem
Nagyjaink szobrait nem döntené a nép
Eladva lelkét némi garasos érdekért.
De születnek még Rákóczik, Petőfik, Kossutok
Népükért küzdő márciusi ifjak
És fúj még Árpád-zászlót szél a Hargitán
És béke lesz e megtépázot magyar hazán.
Myrol Agard
Nincsenek megjegyzések