Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Költői ARANYLANT DÍJ elismerést kapott Erőss-Csótsits Ágnes, a Laguna Woods Village Magyar-Amerikai Klubjának elnöke

 Október vihara... Erőss-Csótsits Ágnes verse Odakint zúgva süvöltött a zord őszi szél,  Idebent Nagyapánk szabadságról mesélt...  Vaskályhá...


 Október vihara... Erőss-Csótsits Ágnes verse

Odakint zúgva süvöltött a zord őszi szél, 
Idebent Nagyapánk szabadságról mesélt... 
Vaskályhánk parazsa melegen pattogott, 
szívünk zakatolt, vérünk lüktetve buzogott. 
Gyermeki szív hevesen kalapált, ujjongott. 
Debrecen útjain aznap megdermedt az élet, 
erőltetve rótt forgalmuk megállt, s csak várt... 
majd megfordult, hirtelen új utat választott, 
újszülött remény titkon készülődve éledt... 
Őrült táncba kezdtek a megfékezett láncok, 
szétszakadtak, elrohadtak, vasfoguk szétmállott! 
Október vihara szabadság-mámorban tobzódott,
lobogó lánggal próbált elűzni vérszomjas zsarnokot. 
Öreg, fiatal együtt kacagott, együtt zokogott, 
Ifjak serege lelkes hévtől részegülve, újjászületve, 
szemüket bízón, kitartó imával égre szegezve, 
összefont kezekkel, karokkal élő barikáddá válva 
tűzték fel a "Vér-Hit-Remény" lyukas lobogóit 
Magyar házakra, templomokra, tankokra, iskolákra...
s míg zengő harsonák zengték a szabadságot, 
Ifjak szépséges teteme fölött őszi szél sodort szét 
milliárdnyi Tiszavirág éltű eltiport álmot... 
Sírdogáló őszi szél, könnyárban úszó szürke felhők 
kísérték hosszú vándorútra az űzött menekülteket, 
míg vérben lubickoló, élvhajhász vörös öklökben 
láncok táncoltak, csontok törtek, recsegtek, 
bitófák roskadozva lóbáltak bátor hősöket.. 
Őrjöngő pribékek haláltusába üldözték a vihart, 
lekaszabolva, porrá zúzva zöldellő szárnyait... 
messzire űzve apát, anyát a hon fiait, lányait... 
elárult hősöket, bujdosó testvért, hű barátot, 
édes Ifjúságot, otthont, szabadságról álmot... 
Hová mégy te testvér, te Jóbarát?! Hol bujdokolsz? 
Lesz ki ad majd jó szót, szállást, ételt, hitet, otthont? 
Lelhetsz majd új hazát? Boldog lehetsz-e, ha elhagyod? 
Ugye nem felejtesz, ugye vigyázod, őrzöd majd a régi álmot? 
Ugye visszatérsz te egyszer, ugye újra rád találok? 
Bárhova vigyen is sorsod, légy te ott mindig szabad!
Légy te önmagad, légy mindenhol, mindenkor, örökre áldott!

Erőss-Csótsits Ágnes
Debrecenben születtem, ott nőttem fel. Gyermekkorom óta kísér a magyar nyelv- és irodalom iránti szeretetem, amely a debreceni gimnáziumi évek alatt teljesedett ki igazán. Tanulmányaimat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytattam magyar nyelv- irodalom és pszichológia szakon. Azonban váratlanul fellebbezés ellenére magyar-orosz szakra osztottak be. A téves szakra való felvétel, és a közbejött családi nehézségek miatt tanulmányaimat nem tudtam befejezni. Később elvégeztem a budapesti Pénzügyi- és Számviteli Főiskolát, ami szerencsét hozott az Amerikába emigráláskor az álláskeresésben.
Jelenleg már évek óta a Dél-Kaliforniai Orange Countyban található Laguna Woods Village Magyar-Amerikai Klubjának elnöki pozícióját töltöm be. Közös célunk a magyar kultúra és a népi hagyományok ápolása, továbbadása a fiatal generációnak, valamint egymás segítése.



1 megjegyzés

  1. Halas koszonetem a Hirlap Foszerkesztojenek, Hegedus Attilanak ugy a verseim kozleseert, mint az Otthon kapott "Aranylant dij"rol irt beszamolojaert.

    VálaszTörlés