Az előzmények ismertek, aligha kell e helyütt megismételni. Láthattuk a televízióban. Egy rendőri egyenruhát viselő szadista nem-ember, m...
Az előzmények ismertek, aligha kell e helyütt megismételni. Láthattuk a televízióban. Egy rendőri egyenruhát viselő szadista nem-ember, megölt egy embert.
Nem az életéért elfúló hangon rimánkodó, haláltusájában az anyját szólító ember bőrszínét hangsúlyozom (noha az sem közömbös!), hanem azt, hogy élő EMBER volt. Volt. Immár egy halott.
A hatóságoktól olyan vélekedés is elhangzott, hogy nem azért halt meg mert egy szadista rendőr a torkán térdepelt, hanem mert egyéb betegsége is volt. Súlyosbító körülmény. A más, meg nem nevezett betegség miatt akár még éveket-évtizedeket is élhetett volna, tán’ az orvosok meggyógyíthatták volna. De az orvosok már semmit nem tehetnek érte.
Korábban fényképen láttam hasonló esetet, az egyik náci haláltáborban egy férfi a földön feküdt, miközben egy gestapos a torkára helyezett bot két végén állt. Az is a gyilkosságok egyik formája volt.
Néhány hete a Horatio című írásomban a zsidó vallási törvényeket tartalmazó Talmudból idéztem: „Aki megment egy életet, egész világot ment meg”. Cikkem végén azt kérdeztem, hogyan lehetne befejezni egy olyan mondatot, miszerint „Aki elveszt egy életet, vagy aki az emberek életét veszélyezteti, az...”?
![]() |
Földes Tamás |
Nincsenek megjegyzések