Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Szíki Károly: Trianon, amely eltörte a magyar nép gerincét - Emlékezés vitéz Zolcsák Istvánra, ki Erdélyből indult és Amerikában halt meg

Mint csillag ragyog fenn az égen és utat mutat Zolcsák István Az 1978-as Buenos Aires-i Labdarúgó Világbajnokságon egy hatalmas erd...

Mint csillag ragyog fenn az égen és utat mutat

Zolcsák István
Az 1978-as Buenos Aires-i Labdarúgó Világbajnokságon egy hatalmas erdélyi-magyar feliratú transzparens tűnt fel, amit az első sorban lebegtettek, hogy az egész világ lássa. Ebből nemzetközi botrány lett. A mérkőzés alatt már a román külügy felhívta az argentin vezetőséget, hogy azonnal tüntessék el a zászlót! Velük együtt az embereket is tartóztassák le!

A securitate többször megfenyegette, ha nem hagyja abba a románok elleni lázítást, akkor végzetes baleset éri. De ő újabb transzparenseket készített, lebegtette és soha nem fordult el hazájától, sok rendezvényt szervezett Erdély ügyéért… Az újpesti Forradalmi bizottság egyik szervezője volt. Amiben csak tudott, segített. Pénzzel támogatta például az (argentínai) Amerikai Magyar Hírlapot is. Erdély Magyarországgal való Unióját haláláig vallotta.

Mint apa, a legjobb apa volt.
Emlékművet is állítottak neki.
Zolcsák Istvánnak hívták.

Személyes ismeretségünk, de elsősorban a hatalmas életműve is kötelez arra, hogy a Trianon-traumára emlékezve visszagondoljunk rá. Zolcsák Annával beszélgetek Egerben, aki Zolcsák Istvánnak első unokatestvére.

- Szívbéli rokonodat, ki Brazíliában Sao Paulo és Santos között élt, az erdélyi magyarság legnagyobb felkarolójaként tartják számon
- Sok ezer kilométerre van az én hazám- mondta gyakran István Brazíliában katonai zubbonyban is, katonai jelvényekkel a mundéron. Mennyire volt erős benne a Haza képe?
- Kis edényben őrizte élete végéig azt a földet, amit Pusztaszerről kapott. Magyar vagyok, így dobog a szívem és a magyar repülőket szolgálom életem végéig, mondogatta.
- Szolnok megye szülötteként erősen foglalkoztat az ő szolnoki kapcsolata.
- Pilótaként Pápán, Szolnokon találkozott pilótákkal, akiket, kiváló magyarokként jellemzett, valahogy így: ők igenis, méltóak a magyar név használatára.
- Katona volt, de emellett nagyon szerette az anyaországi költészetet, a nívós magyar irodalmat.
- Sajnos azt már nem élte meg, hogy férjem, Gál Elemér jeles székely művét, a Héthavast elolvassa.
- Igen, a Héthavas, mely alkotóját, a székely tanárt, Gál Elemért túlélte.  680 oldalas Héthavas maradt utána. Megtanulták a körülötte állók az ő eltávoztával, hogy semmi sem ismételhető, hogy a sebesült hírhozó nem pótolható, hogy az ő kicsiny várából nagy dolgot csak egyszer lehetett jelenteni. És mégis! Dacolva az elsiratással, Gál Elemér idézésére 2014-ben megjelent egy karcsúbb kötet is. Dicséret neked, élete párjának, Zolcsák Annának, aki megmozdította a megdermedt időt, a lefagyott csöveket, melyeken át jelentés érkezik arról, hogy maradtak írásai, és barátai is maradtak, akik írtak róla, és vannak, akik a maradék-termést egybegyűjtik, ne vesszen el egyetlen szem sem. Ez erdélyi szokás ma már, lehet csak az ő szokásuk. Kányádi szavaival:

Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.
A szavakat is. Egyetlen szó,
egy tájszó se maradjon kint.
Semmi sem fölösleges. (Noé bárkája felé)

De nemcsak férjed művészetének és emlékének vagy lelkes ápolója, de a maradék termést unokabátyád esetében is begyűjtöd. Katona és költő, hogyan fér ez meg egy elvándoroltban?

- István minden költőt szeretett, mert útravaló gondolatot, reményteljes jövőt kovácsoltak számára a szép szavak és nemes gondolatok. Erőt adott neki, hogy éljen, hogy megélje a jelent és kibírja a hon elvesztését.
- Lelkemben ott van Trianon-rémtette, amely eltörte a magyar nép gerincét.  Soha nagyobb bűnt nem követtek el ellenünk, mint akkor, 1920-ban- mondta.
- Ősi keresztségig volt magyar.
- Mutasd be őt!
- Elszakított területen, Lázáriban (Szatmár megye) született 1921 október 3-án. Édesapja Zolcsák Péter, anyja lánykori neve: Gyulai Mária. Középiskolai tanulmányait a Szatmárnémeti Fémipari Szakközépiskolában végezte el.  A harmincas évek második felében az anyaországban élő rokonaihoz szökött. Éjjel a gyárban dolgozott, nappal iskolába járt. Katona pilóta lett, a repülés iránti szenvedélye egész életét végig kísérte.
- Olvastam egy Zolcsák alapítványról. Hozzá kötődik?
- Magyarországon volt egy alapítványa, a ,,Zolcsák Repülő Alapítvány ”. Egy minisztérium által kibocsátott feljegyzés is van a birtokomban, melyben az szerepel, hogy milyen repülőt vett a Miskolc Város Repülő Alapítványának.
- A II. Világháborúban vadászpilótaként szolgálta hazáját.
- Igen. Gépét Kassa bombázásakor lelőtték.
- Végül orosz hadifogságba esett.
- 1947 nyarán visszatért Pestre, ahol először a Ganz Hajógyárnál, majd az újpesti Tungsramnál dolgozott. Ekkor már a magyar mellett oroszul, angolul és németül is beszélt. Az 1950-es évek elején elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karát. Minőségi ellenőr és tolmács lett a gyárnál.
- Szerepet vállalt a forradalomban.
-  1956-ban beválasztották az Újpesti Forradalmi Bizottságba és a gyár Munkástanácsába. Ezért a szabadságharc leverése után sürgősen el kellett hagynia Magyarországot. 1957 januárjában már Brazíliában van, a rokonainál.
- Számára örökké tartó érccé kovácsolódott az eredetünk, mondván: hunok, avarok magyarok közt a magyarság többségben van. Trianonban szétdaraboltak, szétszórtak minket, kisebbség lettünk egy csapásra. Úgy tolmácsolták, mintha nekünk tettek volna szívességet, hogy odaadtuk területünk nagy részét.
- Bátran vállalta nacionalizmusát, mert számára, egy repülősnek, a hazáját szeretni a legtermészetesebb érzés volt.
- Minden nép szereti a hazájáét, nekünk is kötelességünk azt tenni.
- Egyik vallomásában így szólt: Ha a hazaszeretet egyenlő nacionalizmussal, akkor ezt utódaiként mi is vállaljuk fel! Egyik interjújában vallja: szeretjük apánkat, anyánkat, a családot, ebből lesz a város, az ország, amit meg kell védeni. Függetlenül attól, hogy mit írnak rólunk, szeressük hazánkat! Ez a föld, a haza, a miénk! Ez a mi anyánk!
- Hazaszeretetben nincsen alku.
- Nagyon szerették őt, mint San Bernardo-i gyárigazgatót, sok hálálkodást olvastam vele kapcsolatosan. Egyik ismerőse írja: Emlékét örökre megőrzöm és hálás vagyok a sok segítségért, szimpátiáért, megértésért és türelméért. Sokáig kerestem sírját, de nem találtam, most már tudom, hogy szülőfalujában nyugszik, és lénye csillag formájában ragyog fenn az égen. Hol keressük a sírját?
- Holtában visszatér a szülőföldbe, ott temetik el Erdélyben, Lázáriban, ezt remélte. Soha nem gondolta, hogy egyszer ő is meg fog halni. Sok társának hősi halálát élte meg, miközben ő hitte, hogy édesanyja tenyerén van.
- Így hitte és mondta: Bármit csináltam, háborúban, hadifogolytáborban, ahol 60 %-ban meghaltak a szovjet lágerben. engem édesanyám menekített. Berepülésnél is azt éreztem, anyám szelleme mindig velem van. . Bármikor rágondolok, könnybe lábad a szemem…Meg kellene írnom emlékeimet. Ha lesz idő. Édesanyám tenyerén - ez lesz a címe.
- Számára az anya a teremtés maximuma, a teremtés isteni csodája.
- Talán azért ilyen ez az anyakép, mert 2 éves volt, mikor elveszítette az édesanyját és ezt követően mostohaanya nevelte?
- Hazáját is fiatalon veszítette el, s igen, talán ezért ilyen erős benne ragaszkodás. Én a Csaba legendát fogadom el! - mondta.
- Volt szerencsém őt személyesen ismerni. Floridában egy ’56-os konferencián ismertem meg. Kedvenc mondatát idézem: Nem akarok disznóólban tégla lenni vagy szappan, én egy csillag leszek, s ragyogni fogok mindörökké.
- Visszafogadta a szülőfaluja?
- Ma is nagyra becsülik, tisztelik tetteit. Emléknapot rendeznek minden évben.
- Trianon bennetek súlyos seb. Kérlek, rokonod emléke mellett gyújt egy gondolatgyertyát és szólítsd haza a 100. évfordulóra!

- Kedves Pista bátyám! Az emlékezés az igazságosság erényéhez tartozik. Az emlékezés maga az élet. Már vágyad szerint csillag vagy a hadak útján, de kérlek, nézz le rám is, hallgasd meg a múltat idéző gondolataimat! Szólok most hozzád! Kedves István! Ott volt a lelkedben a trianoni törés. Úgy érezted Trianon eltörte a magyar nép gerincét. Gyermekkori emlékeimből vizuális képek maradtak, emlékszem édesapádra, az élettel teljes, magyar bajuszos szép szál, mosolygós nagybátyámra, ahogyan a lovas szekér mellett áll, és búcsúzik az én apámtól, mert ő volt a fiatalabb testvére, akihez látogatóba jött. Az a ház, amelyikben laktunk, valamikor a közös nagyszüleinké volt, és sok unoka látott benne napvilágot, többek között te is, és jó két évtizeddel később én is.  A faluban egyetlen román család lakott még akkor, végül kiderült, hogy ők is csángó magyarok, csak már nem tudtak anyanyelvükön beszélni, mert Moldovából jöttek. Teltek az évek, én, a hatodik gyermek, az öt fiú mellett cseperedtem fel.  Te elmentél… Az ötvenes évek elején ifjú feleségeddel látogatóba jöttél hozzánk Budapestről. Emlékszem rád a szimpatikus úri emberre, akinek nemcsak az öltönye, de a frizurája is nagyon tetszett nekem, mert hullámos volt és barna színű. Megdicsértél, hogy szép kislány vagyok és nemsokára nagy lány leszek. Aztán mindenki bevonult a tiszta szobába, csak te maradtál az udvaron, én pedig a hosszú falusi házunk tornácáról figyeltem, hogyan pásztázod végig a két hektárnyi területen fekvő portánkat.  Úgy tűnt, megelégedéssel tetted.  Mindent körbe jártál, a nagy házat, a külön kertben fekvő nyári konyhát, mögötte a górét, az előkerteket, a tárolásra épített pincét, az istállót, a disznóólat, a hatalmas csűrt, ahova a fogadott juhászaink télre beterelték a juhokat. Éreztem, hogy otthon érzed magadat, haza jöttél a szülőföldedre, ahonnan nem csak területet vettek el, hanem népet is a magyarság testéből.     Trianonnal a nemzeti sorsból nemzetiségi sorsra jutott a magyarság…Egy nagy találkozás jut még az eszembe. A hatvanas évek végén te már nem jöhettél haza, mert azonnal letartóztattak volna, de elengedted Jóska testvéreddel   a tizenéves Györgyi lányodat. Jóska az I. Világháború után vándorolt ki, és téged befogadott. Gyönyörű, emlékezetes négy napot tölthettünk el együtt. Ami számomra lényeges volt, az, hogy magyar életet éltek, és testvéred úgy beszélt anyanyelvén a távollét ellenére, mint mi, és a gyermeked is.  Györgyike a szeretetének himnuszát zengedezte rólad, az édesapjáról.   Sugárzott a kis lelke, ha szóltunk felőled. Megtudtuk, hogy Zolcsák utca is van Sao-Paulóban. Józsi bátyánk elmesélte, hogy Isten keze, hogy meggazdagodtál.  Megvolt a gépészmérnöki diplomád, értettél a repülőkhöz, szenvedélyes repülő sportoló, pilóta voltál. 2000 magyar menekültnek adtál megélhetőségi lehetőséget, mert őket fogadtad fel alkalmazottaknak, de nem azért, hogy meggazdagodj, hanem emberi lehetőséget adj a magyaroknak… 1992-ben még sikerült veled találkoznom Budapesten, az Erdélyi Világszövetség Kongresszusán.  Rendkívüli élmény volt számomra.  Elmondtad, hogy tárgyalásokat folytatsz az erdélyi magyarok jogainak ügyében, s hogyan próbált bejutni magánterületedre a román maffia társaság, hogy kivégezzenek… Azt biztosan tudom, hogy Erdély ügyében neked volt tökéletesen igazad, ezért történt az összekoccanás Tőkéssel, és ha jól tudom Kányádival is, akiket te utaztattál ki Amerikába.

- Miben volt igaza?
- Mert azt hangoztatta, hogy békés megalkuvással, agymosással nem lehet célba jutni! Legutóbbi látogatásom alkalmával meggyőződtem, mennyire megváltozott a lakosság összetétele Szatmárnémetiben. Az iskolában, ahol tanítottam, nincs magyar évfolyam.  A volt Magyar Lánylíceumban még a portás sem tud magyarul, az udvaron csak románul beszélő diákok nyüzsögtek a szünetben.
- Igen, Anna, igaza volt Istvánnak. Ez a Trianon-tagadásunk lényege és feladatunk: lázítani a tunyaság ellen és ébresztőt fújni, mert hazánk elaludt ebben a sorsdöntő évben is. Köszönöm az interjút!

Szíki Károly

2 megjegyzés

  1. Őszinte Tisztelettel hajtok fejet vitéz Zolcsák István emléke előtt!
    Sok-sok Zolcsák Istvánra lenne szüksége a mai magyar hazának, hogy többségben legyünk akiknek igen is fáj Trianon! Bár nem kétséges a világ és a Kárpát-medencei Magyarság összetartozása, azért Trianon számunkra mégis csak a gyászt közvetíti immáron száz éve! És az hogy lassan már alig-alig élnek vértestvéreink a valahai színtiszta magyarlakta területeken, az kifejezetten a mindenkori langyos politikai hozzáállásunknak köszönhető, természetesen kormányzati szintre értem! Száz éve kormányaink ugyan olyan meddő hozzáállást tanúsítanak ebben a kérdésben, mint amilyen tehetetlenséggel kezelték a revíziós területi tárgyalásokat, a diktátum által kijelölt határmódosítások alkalmával! A történelem órák iskoláinkban szinte alig érintették, és érintik a mai napig a Trianoni tragédiát!
    Köszönöm szépen Kedves Anna, és tisztelt Szíki Károly ezt a könnyekre fakasztó interjút!
    Tisztelettel: Albert Ferenc

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm megtisztelő reflexióját, tisztán látását .

    VálaszTörlés