Page Nav

HIDE
FALSE
TRUE
latest

Trianonra emlékezve: Száz év hasztalan remény... Albert Ferenc verse

Egy évszázadnyi gyötrelem, s a végeken zöld nem terem; csak búbánatot nevel a föld hol vértestvérem gyászruhát ölt. Száján lakat...


Egy évszázadnyi gyötrelem,
s a végeken zöld nem terem;
csak búbánatot nevel a föld
hol vértestvérem gyászruhát ölt.
Száján lakat a magyarnak,
béklyóba zárt ősi szavak,
nyitná ajkát, de nem teheti,
a tudás fáját törvény metszi.

Nyelvünk hóhér martaléka,
hervadó színes bokréta.
Magzatot ád Édes a földnek;
sanyarú sors, cibere étek.
És nem enyhül a fájdalom
a csontra nyúzott hátakon;
hol bozgori lét birokra kél,
de otthont, hazát alig remél.

Hallani vélem a feltörő sóhalyt,
mi égbe suttogja a zsolozsmát: 
Adj türelmet és adj erőt,
ó égi Teremtőnk, jóságos Atyánk!
Csak annyit kérünk: Tartsd meg népünk,
és ad vissza nékünk szép Hazánk!


Június 4. Trianon emléknapja

2 megjegyzés

  1. Konnyek kozott sikerult befejeznem a Trianonra emlekezesedet kedves Ferenc...Koszonet erte!
    "Nyelvünk hóhér martaléka,
    hervadó színes bokréta." (szivbe markolo szavak,,,) De mi azt nem engedhetjuk,Apaink sem engedhettek sohasem..., s anelkul nekunk elni nem lehet!...Koszonet ezert a versedert is! Mindig elmenyt jelentenek szamomra. Irjal, egyre csak irjal kedves Kolto barat!

    VálaszTörlés
  2. Drága Ágnes!
    Köszönöm szavaid! Ölellek szeretettel: Feri

    VálaszTörlés