Elment Bob Dylan és Jóska sem énekel már. Meghalni így lehet, példásan, akkor, mikor a forradalmárok a legközelebb vannak hozzád, március15...
Elment Bob Dylan és Jóska sem énekel már.
Meghalni így lehet, példásan, akkor, mikor a forradalmárok a legközelebb vannak hozzád, március15-én.
Elment a dalnok, Dinnyés Jóska, az örök ifjúság és határtalanság hite. A múlt tenyeréből iszom, de nem csillapul a szomjam. Jóska pumpálta nekünk a vizet, még iszom belőle most is, hogy búcsúsoraimat írom.
Petőfiről úgy énekeltél, hogy felébredt a fiatalokban a forradalmár. Beépültél az elménkbe, vérlemezeink hordozzák őket még ma is. Ez a te érdemed. Ratkó József, Magyari Lajos, Utassy József, Juhász Ferenc… emelted fel fejünket! Szomjasak voltunk.
Kopogunk a mennyek ajtaján, ki konfliktusokkal terhelten, ki úgy, hogy az összecsapásokat elkerülve átment a másik oldalra. Megélt élményünket, a diktatúra diktafonja sistergő hangnyomásában vittük magunkkal.
Örök lelki rabságod ajtaja kinyílt, te lázadó, mindig hazájáért, határt nem ismerő határtalan hazádért daloló dalnok.
Zúg március, szaladj, ha akarod látni, fuss!…. Szólj még egyszer a szabadságról!...Emeld fel fejedet büszke nép…
Mert fejemelgetés volt a létezésed minden ideje, amiben – mint mondtad- sosem ütköztél, mert félő, hogy nagyobbat ütsz az ellened veselkedőkre, ezért inkább átmentél a túlsó partra.
Feledhetetlenné formázott az idő, olyanná, akiben nincs látható konfliktus. A dalaidba volt beépítve mind, amit megzenésítettél, meg amit saját szövegedre írtál.
Hatalmas a te életműved, amibe kicsit belemerítettél, Nagy Lászlótól kezdve Utassy Józsefen át Nagy István verséig.
Hogy jobban fájjon, felteszem Magyari Lajos versét: Lázár Mihály üzenete. Feledhetetlen és felülmúlhatatlan. Ahogyan te is maradsz feledhetetlenül.
Kéz a kézben járt veled a haza, gyöngyös moha szőnyeg maradt utánad. Csenddé tömörül a kérdésem, hogy mi lesz hazámmal nélküled, ahol kotyvasztják és osztják minden főre, nyakrafőre, szolgálat nélkül a Kossuth díjat, s te szerényen vártál az első telefonra, de nem jött a hatalmasoktól, hogy berendeljenek és valami morzsát adjanak.
Elég volt az útkeresésből! - énekelted. Az érték nélküli mondatok zavartak legerősebben.
Mert körül nagy tivornya áll. Összezúzzák, ki nem táncol és belerokkan, aki járja.
A kínt elrejtetted, egyetlen hóhér sem látta. Sajnos nem tudtad túlélni mindet.
Bob Dylan, Bob Dinnyés… Bob Dylan nincs. Elment Bob Dylan és Jóska sem énekel már.
Eldobtad a szájharmonikát, gitárod ki veszi fel?
Eldobja az ember a ceruzáját.
Boldoggá tettek emlékezéseid, talán azért, mert kevesen tudnak úgy emlékezni, amilyeneket te hoztál mihozzánk, mert mihazánk volt minden táj, még az Amerika is ott, ahol énekeltél sok magyar közösségben, megmaradásukért imádkozva.
Káromkodni volna jó, de a durva szavak fájva fájnak, ilyenkor Templomok csendjébe menekülök én is. Legendák misztériuma sokszor, mit újraélünk, elfáradt vándorok. Mindennapi félelmünket vedd el, Uram! Vallunk, űzzük emlékeinket, vallatóra fogjuk, ehhez kell Réti, meg Liszt, Bach zenéje, és most már csak felvételről Dinnyés Jóska.
Kicsorduló lelked italából sokszor, sokan, sokáig ihattunk.
73 éves voltál. Hogy elszaladt az idő…
Az egri park sarkán, a Zenepavilonban, olyan szépen szóltak napsütéses délutáni mini-koncerteden az új hozsannák.
Aláfirkantottál 3 fajta lemezt is, s közben beletekintettél a messzeségbe. Utánad fókuszál szemünk, míg tűnsz el egyre messzebbre.
Elölről akarom kezdeni! –suttogtad, míg dedikáltad a számaidat. Igen, Jóska, jön az új kezdet.
Tündöklő drága kép lettél. Előrementél drága barát, vitted fiatalságunk porát.
Hozz egy szál virágot! - mondanád, s viszünk egy csokrot.
Most mi kopogunk a mennyek ajtaján. Engedd be Uram megfáradt fiadat! Ámen.
Szíki Károly
Nincsenek megjegyzések